A világ a te szemeddel

Már vagy három hete elolvastam ezt a könyvet, de eddig hagytam érni magamban, hogy mit is gondoljak róla.

Még most sem tudom pontosan, hogy tetszik-e vagy sem.

Ellentmondásos! Legalábbis számomra. Általában a szerelmi történetekkel – mármint a kidolgozottabbakkal, amik nem abból állnak, hogy a gyenge nő egész életében valami parancsolgató macsóra vár – engem meg lehet venni. És itt igazából meg is vett magának a történet. De mégsem.

Ugyanis az első randi történetének elolvasása után a legelső gondolatom az volt, hogy realizmus. Nekem ez túl realista. És mivel azért olvasok, filmezek, álmodozom, hogy a valóságból kiszakadjak picit, nekem pont nem arra van szükségem, hogy a képembe tolják a néhol undorító, legtöbbször kétségbeejtő, de mindenképpen rideg valóságot. Ha így lenne, akkor Scorsese filmeket néznék, meg orosz irodalmat olvasnék. De a túlontúl valóság közelisége mellett mégis maradt valami ártatlan, valami bájos abban, ahogy a főszereplők közelednek egymáshoz, ahogy őrlődnek belső bizonytalanságukban, ahogy a világot látják. És ez szép, ez jó, ezt lehet szeretni! A randik morbidsága mellett meg csak elsiklok valahogy.

Amolyan igazi tinikönyv ez, ami tényleg tinikről szól, ám nem csak tiniknek. Mi, akik még emlékszünk halványan, az idő megszépítő fátyolán nézve, hogy milyen volt kamasznak lenni, görbe tükörrel a kezünkben láthatjuk, hogy nem voltunk makulátlanok. Akinek meg épp kamasz gyermekei vannak, az talán, ha értőn, előítéletek nélkül olvassa a történetet, beleláthat a tizenéves lét egy részébe.

A mellékszál fogott csak ki rajtam. Egyszerűen nem tudom hova rakni a terhes barátnőt magamban. Persze kellett a csavarokhoz, én értem, de akkor is. Inkább zavarónak éreztem, mint építőnek. Nem is igazán éreztem a tanító-nevelő jelleget, vagy legalább a tanulságot. Sőt, még az sem egyértelmű, hogy erőszak áldozata lett-e, vagy az ifjonti naivság miatt szűrte össze a levet a röplabda edzővel.

Szeretem az olaszokat. Olyan szépek és furcsák. Máshogy élnek, gondolkoznak, látják a világot, mint én. Egyszerre élvezik minden percét, de emellett jobban meg is szenvedik a nehézségeket. Nagy pozitívuma volt a könyvnek, hogy mialatt olvastam, újra megcsapott Olaszország, mintha megint ott ülnék az egyik kávézóban a különbözőségeinken merengve.

S bár azt hiszem, inkább nem tetszett a könyv, mint igen, s nem is kerül a saját könyvtáramba, de egyszer biztos el fogom olvastatni a gyerekeimmel, hogy lássák, ez is a világ, van benne minden, fehér és fekete egyaránt, s az keveredik szürkévé.

Értékelés: