Három nap, tengernyi élmény - 2. rész

Szóval Könyvfesztivál. Három nap, tengernyi élmény.

2. rész

De milyen jól tettem, hogy felmértem a terepet előző este!

Szombat reggel rohantam a Szilvamaggal és Sivatagirózsával közös találkozási pontra, nagyon ügyelve arra, hogy ezúttal ne tévedjek el a Mammutban. Jelentem sikerült, és még ingyen kávét is szereztem! ;)

Még ki se nyílt rendesen a szemem, de már egy csajos találkozó közepén találtam magam, amit még vagy órákig el tudtam volna viselni, de nincs megállás, ha a könyvmoly fesztiválozik.

Késve bár, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztünk a Könyvmolyképző VIP VP Klubjának alakuló ülésére, ahol már javában folyt az interjú Gail Carrigerrel. Csak ámultunk és bámultunk a mosolygós írónő láttán, és ittuk minden szavát.

Külön májhízlaló élmény volt, hogy Lele József még idézett is a blogomból, ezzel egy nagyjából húsz perces áramköri zavart okozva fejecskémben, melynek hatása az volt, hogy a lányok fülébe a De hisz ezt én írtam című lemez beakadt verzióját duruzsoltam.

Azért persze figyeltem is, és rengeteg érdekességet megtudtam a Lélektelen keletkezéséről. Borostyánon meg ámultam, hogy mennyire profin tolmácsol magyarról angolra, angolról magyarra. ;)

Az interjú végén aztán kezdődött a játék, ahol bögrét lehetett nyerni. Utólag belegondolva elég hülye vagyok, hogy nem jelentkeztem egyszer sem, mert bár a legtöbb kérdésre tudtam a választ, gondoltam hadd érvényesüljön a fiatalság. Most meg eszem a kefét, hogy nincs Soulless-es bögrém. :(

A játékos vetélkedő után közös brainstorming volt, ahol sziporkázni azért nem sikerült, tekintve, hogy csak egy kávét ittam addig. Persze tisztában vagyok vele, hogy emiatt még nem fog bedőlni a kiadó. És biztos vagyok benne, hogy még mindig jobb így, mintha mondjuk nekem kellett volna énekelnem az iskolások helyett. A repedt fazék hangom biztos nem segített volna emelni a rendezvény fényét.

Egyébként kerestem az előadásról videót, hogy át tudjam ide a blogra hozni a találkozó hangulatát, de sajnos eddig még sehol nem találtam. (De amint találok: UPDATE)

Egyedül az zavart, hogy iszonyatos hangzavar volt körülöttünk, lévén nem teljesen szeparált teremben voltunk, s hát a gyerekek az épületben mindenfelé igencsak hangosan voltak lelkesek. De legalább voltak, és ez jó, mert ezek szerint csak nem halnak ki a könyvmolyok!

A VP Klubgyűlés után következett a Molytalálkozó, ahol az egy négyzetméterre eső molyok száma meghaladta a tízet is szerintem. De jót álltunk magunkért, és nagyon jó volt újra vagy épp elsőként látni a molyokat, akikkel rendszeresen beszélget az ember a virtuális térben. Azokat meg még jobb volt, akikkel eddig nem, no de majd ezután… :)

Olyannyira belejöttünk az ácsorgásba, hogy utána megismételtük mindezt tömegével Gail Carriger asztala előtt.

Hatalmas tömeg gyűlt össze ugyanis, de öröm a várakozásban, hogy legalább lehetett csevegni mindenféléről a molyokkal. Az meg, hogy kisKelly milyen szépen és türelmesen várakozott velünk… El vagyok bűvölve Kellyolvas kislányától!

Aztán szép lassan, dolgunk végeztével szétszéledtünk mind, ki-ki a maga zsákmányolt, dedikált kincseivel, és szívünkben a reménnyel, hogy Könyvhéten ott folytatjuk ahol ezúttal abbamaradt.

Arra a megállapításra azért jutott időnk Sivatagirózsával, hogy Szilvamag elképzelései a modern tereket illetően igencsak különböznek a miénktől, de szerencsére Brennának már módosítva adtuk tovább az információkat. ;)

De annyi baj legyen, amíg ennyire egy húron pendülünk! ;)

Az estémbe persze még belefért egy szülinapi buli és egy hajnalig tartó Activity-party is, melynek következtében az alvásra szánt óráimból erőteljesen húzni kellett, ami akkor annyira nem számított.

Bezzeg, amikor másnap kelni kellett, hogy odaérjek B. M. Grapes dedikálására.

Volt baj vasárnap reggel, amikor az óra csörgése sokadjára sem bírt rávenni, hogy kikászálódjak az ágyból.

A terv az volt, hogy fél tíz felé elindulok, ennek ellenére negyed 11-kor még a hajamat próbáltam belőni.

Hívogattam is a többieket serényen, hogy valaki feltétlen szóljon Grapesnek, hogy még ebben az évszázadban megérkezem a Millenárisra, csak győzze kivárni.

Egy óra múlva mondjuk már ott voltam, Grapes is ott volt, de mit ne mondjak, a közös fényképből nem volt köszönet részemről. Pont annyi táska sikerült a szemem alá, ahány órával többet kellett volna aludnom éjjel. Annak azért nagyon örülök, hogy tudtunk beszélgetni egy kicsit!

Sokat persze nem, mert folyamatosan érkeztek hozzá a rajongók. ;)

Miután elbúcsúztunk, még térültem-fordultam kettőt, zsákmányoltam rengeteg könyvjelzőt, és a General Press standjánál ”véletlen” a kezemben maradt Andrea Levy egyik könyve, a Hosszú dal.

Hogy ne legyen egyszerű az életem, kinéztem még a Hungexpóra is, (ha már egyszer Pesten vagyok) ahol épp Construma kiállítás volt, mindenféle érdekes lakberendezési ötlettel.

Aztán egy kellemes ebéd B-vel és könyvmoly barátnőjével, akinek hála, életemben először kézbe vehettem egy Kindle-t.

Szép kis jószág, nem mondom, de valahogy a touch verzió nem győzőtt meg. Gretty digitalizálódása tehát még mindig várat magára.

Az első részt itt lehet olvasni.