Kresley Cole: Vámpírharc

Fülszöveg: Bowen MacRieve, a Lykae klán harcosa kis híján belepusztul, amikor elveszíti az egyetlen neki rendeltetett nőt. A kegyetlen vérfarkas szíve jéggé fagy, nem osztja meg ágyát senkivel – míg össze nem hozza a sors ellenségével, és legsötétebb vágyai lángra gyúlnak a vadító találkozástól. Amikor a gonosz erők a lány ellen szövetkeznek, a harcos minden erejét latba veti, hogy megmentse őt. Ellenállhat-e a lány a testét-lelkét követelő Bowennek, vagy mindent kockára tesz harcias védelmezőjéért, ha sikerül legyőzniük az őket körülzáró gonoszt?

Eredeti cím: Wicked Deeds On A Winter's Night

A kezembe akadt, mert…

már megvolt filléres vásárlásaimnak köszönhetően, s annyira ajánlották még ezt a csajok, hogy csak belevágtam végül.

Közös történetünk:
Már egész kétségbe estem volna, mikor Quiconque bíztatni kezdett, hogy folytassam csak a sorozatot, mert Bowen története tuti tetszeni fog.

Örömmel jelenthetem, hogy valóban! :)

Végre olyan történetet, és FORDÍTÁST kaptam, ami visszaadta a hitem Cole halhatatlanjaiban.

De mitől is lett ez más? A fene tudja! Skót szépfiú, sőt szebb fiú volt már az első részben is. Odamondogatok huza-vona a másodikban… de valahogy mindig agyonverte számomra az élményt valami, ami itt, eme harmadik részben nem lett beleerőszakolva.

Már kezdek egész magabiztosan képbe kerülni a lényeket illetően, és szerencsére most nem volt kényszere sem az írónak, sem a fordítónak arra, hogy obszcén kifejezésekkel akarják érzékeltetni a vágyat a két hősszerelmes között.

És ez jót tett a könyvnek! Ó, anyám, de még mennyire.

Azért féltem, mert nagyon rühellem az olyan megoldásokat, ahol egy közösséget felvázolunk az elején. Ugyebár az efféle felállásban mindenki az egy igaz szerelemre törekszik. Ám valamiért kényszert éreznek az írók arra, hogy egyik-másik szereplő élete párját rövid úton kinyírják, hogy ezzel szabadítsanak fel helyet és (ó igen) szereplőt egy következő könyvre. Miérrrrt? Minek ad akkor eleve annak a szerencsétlennek párt, ha aztán kiírjuk? Nekem ez a megoldás mindig olyan hiteltelen, olyan sánta.

De persze Quiconque ezzel kapcsolatban is bíztatott, s lám, megint csak igaza lett! ;)

Ugyanis az alapállás itt is az, hogy Bowen (a marcona, skót lykaem) 180 éve a halálba kergette tulajdon kiválasztottját. Elindul hát, néminemű látói sugalmazásra a paranormális flúgos futamon, hogy elnyerje lehetőségét az időutazásnak, amivel persze visszarángathatja az életbe az asszonyt. (Nem, az nem zavar, hogy súroljuk a paranormális sci-fit! Ezt a csavart komálom.)

Na igen ám, de amellett, hogy egy vámpír-valkűr évődés kereszttüzébe kerül ezáltal, még egy csuklyás banyával is összekerül, pedig őket rühelli rendesen.

Hogy-hogy nem, csak sikerül rágerjednie a boszorkányra, amiért köpködi is magát, amíg képbe nem kerül a démon *hangos, élveteg sóhaj* Rydstrom, aki új megvilágításba helyezi vekengését.

Tetszett az a józan megközelítés, hogy talán döntés kérdése (is) a szerelem. És persze kedveltem a reinkarnáció lehetőségét.

Szóval eddig rendben volt, és erre jött még rá maga a boszorkány karaktere, aki belevaló kis nőci volt a javából, mindenféle álszentség nélkül. Persze sérült lelkű Mariketa is, de az ő dolgait eléggé át tudtam érezni. Sőt!

Úgyhogy drukkoltam nekik piszkosul, mindamellett, hogy teljesen belegárgyultam a sebhelyes démonkába. :D (Elő is rendeltem a könyvét, mert az még hiányzott, de eddig nem voltam benne biztos, hogy akarom-e én folytatni mindezt.)

Mondjuk azért nem hazudtolom meg magam, mert itt is találtam olyan szót, amin fennakadhatok. :) Annyi volt a kacsózás benne, és annyira idegesítően gügye volt, hogy csak na, de hajlandó vagyok igazándiból elnézni, mert közben meg annyit rötyörésztem a beszólásokon. Eleinte csak elvétve akadt egy-kettő, de a vége felé már egész humorára talált az írónő. És ez esetben még a csúnya szavak sem zavartak.

„– Megvert egy vámpír? És megátkozott egy boszorkány? Azt a mindenit, skót, kibaszott egy hónapod lehet!”

(Hát nem édipofa ez a Rydstrom? *réveteg vigyor*) Na de vissza a bejegyzéshez!

Persze nem hibátlan a történet. Például roppant magasröptű beszélgetés kaphattam a női szőrtelenítésről. Továbbá szembekerültem azzal az ellentmondással, miszerint egy nő vibrátora akkora, mint egy rúzs. (????? Hogy mi van?)

Mondjuk ezt már csak azért sem értem, mert itt bizony minden férfi lószerszámmal jár, ami ráadásul pillantásra merevedik. És ha egy nemes hím benned látja meg élete párját, akkor bizony az isten sem ment meg az agyonabajgatástól.

„– Egek Mariketa – recsegte a férfi. – Érzem rajta a szemedet.”

És eme ponton kell feltennem a kérdést, hogy vajh' mi alapján szedik némely szavakat dőlt betűvel? Meg minek? Valahogy teljesen feleslegesnek éreztem, illetve pont mindig rossz helyen lett alkalmazva. Legalábbis szerintem. Mert nem értelmesebb így: „Érzem rajta a szemedet.”? Vagy akkor már mindkét szót szedjük úgy! Vagy egyiket se!

Ám ez legyen a legkisebb bajom, ugye?

Egyébként elgondolkoztam az egymásra találás dolgon. Mi is ezekben a kaptafa? Hát az, hogy míg a pasi, amolyan univerzum által előírt kényszert érez, hogy örökké szeresse asszonyát, addig a csaj beleszerelmesedik az embörbe. Mintegy, míg a férfinek ”muszáj” hűen szeretni, addig a nő úgy dönt, hogy őt választja és hű marad.

Persze ez nyilván így leírva elég falsul hangzik, de ha belegondolok, egy (vagy több? ;) ) ilyen valaki  nekem sem ártana. Legalább biztosítva látnám, hogy nem csal meg a görénye. (A jegyzőkönyv kedvéért módosítva, mert azért ez elég keserűen hangzik.)
És ha azt veszem, hogy merre alakult mostanában az életem, hát bizony az sem túl rémisztő már számomra, hogy valaki óvjon, védelmezzen, babusgasson, mert azt nem igazán mérik mostanában nagykanállal az életben.
Sőt! kifejezetten jól jönne most egy tesztoszteron-túltengő hím, aki szétcsapna a munkát és fizetést mérők között. *álom, álom, édes álom...*

Egyedül a végén húztam picit a számat, mert bár volt benne két csavar is, valahogy még számomra is émelyítően cukorszirupos lett.

De üsse kavics! Megbocsájtom, ha már így elszórakoztatott, és rávett a folytatásra. :)

Kiadó: Ulpius

Borító: No az pont nem telitalálat, mert Bowét eléggé elállatiasították rajta. De nem nyerhet minden borító külcsín olimpiát.
Ó, és csak arra jönnék rá egyszer, hogy mi a jó *fütty* Vámpírharc a címe, mikor kanyarban nem volt benne vámpírszereplő...

Kedvenc karakter: Rydstrom! Forever! :D

Anti karakter: Itt véletlenül pont tetszett mindenki.

Világkép: Továbbra is imádom a kismilliós szereplős világfelépítést, és így, hogy egyre jobban kiismerem, csak még nagyobb az élmény.

Értékelés: