Rachel Caine: Élőhalottak bálja

Eredeti cím: The Dead Girl's Dance

Fülszöveg: Claire Danversnek nem egyszerű az élete. Zseni létére olyan suliba kell járnia, ahol sajnos nem számít ki milyen okos: ha nem tartozol a menő csajok klikkjéhez, pokollá teszik az életedet. Ráadásul a várost, ahol tanul, vámpírklánok uralják. Rachel Caine nagysikerű sorozatának második kötetében Claire-re újabb megpróbáltatások várnak. Bár a kollégiumból sikerül elköltöznie, és talál egy egész jó kis albérletet, a problémák nem oldódnak meg. Eleinte egész jól alakulnak a dolgok: Claire összejön az egyik lakótársával, a jóképű Shane-nel. De aztán egy szempillantás alatt véget ér az idilli állapot, miután beállít Shane apja, a bosszúszomjas vámpírvadász a motoros bandájával. Ezek a fickók nem válogatnak az eszközökben és módszerekben, ha vérszívókat gyilkolhatnak… Shane-t megvádolják, hogy eltett láb alól egy vámpírt, aztán rács mögé kerül, és halálra ítélik. A gyilkossági ügy a vámpírok és az emberek közötti tűzszünet végét jelentheti. Az idő pedig vészesen fogy ugyanis a vámpírok egyik nagyhatalmú vezére, Oliver szeretné minél előbb letudni a kivégzést. Claire és barátai két tűz közé kerülnek, és törhetik a fejüket, hogy hogyan másszanak ki a csávából. 

Közben a campuson az év legnagyobb bulija készül, ahová Claire és Eve is meghívást kap. Az ötlet jónak tűnik, de mire kiderül, hogy miért hívták meg őket, elszabadul a pokol: emberek és vámpírok, élők és holtak csapnak össze. Mindenki vérre szomjazik, de persze senki sem az, akinek látszik…

Kezembe akadt, mert...

annyira bejött az első rész, hogy Rukkolán nekifutásból vetődtem a lehetőségre, hogy ezt a részt is olvashassam.

Közös történetünk:
Bevallom, féltem, hogy a vegyes színvonalú, mégis nagyon tetszetős első rész után mostanra már elmúlik a varázs, és felül kerekedik rajtam kötözködős énem. Ám szerencsére nem így történet. Lelkesedésem töretlen, sőt, ez még jobban is tetszett, mint az Üvegház.

Az előző rész végén épp egy puskacső meredt a fiatalokra, hisz Shane kissé elmeháborodott apja visszatért a városba, hogy véghezvigye sajátos vendettáját, és megbosszulja lánya halálát a vámpírokon.

Nos, a puska eldördült a két rész között, és ezzel elindult egy olyan folyamat, ami úgy tűnik, hogy a négyes életét követeli.

Ráadásul a háttérben feltűnik még egy gonosztevő (nem mintha eleve a vámpírok nem lennének ehhez elegek).

Shane tehát az apja miatt kerül szorult helyzetbe, Michael a röghöz kötöttsége miatt, Eve életét is megkeserítik a múlt árnyai... Claire meg... hát ő Claire.

Továbbra sem bírom, de mentségére legyen mondva, hogy fejlődik, a vége felé már nem is akartam annyira, hogy gyilkolja már le valaki, bár továbbra is kifejezetten haragszom az írónőre, hogy 16 éves főszereplőt alkotott. De legalább már látom, hogy ahogy öregszik, úgy fogom egyre jobban elfogadni és megkedvelni.

Shane is szívrabló, rá kellett
jönnöm ebben a részben. :)

A mellékszereplőkkel ezúttal sem volt gond, továbbra is imádom az Üvegház lakóit, akik ezzel a részzel elkezdtek "rétegeződni". Shane kifejezetten felzárkózott a szív utcában Michael mellé, és Eve is mutatott magából valami újat. Mondjuk Shane és Eve esetében kifejezetten szerettem a múltjuk megismerését.

Ráadásul egyszerűen letehetetlen volt a könyv, mert végig eszméletlenül pörögtek az események, egy pillanatra sem ülepszik le a sztori.

Izgalmas, már-már túlzásba is vitt fordulatok érik egymást, amit átlag ember egyébként ép ésszel tuti nem bírna végigcsinálni, mégis hozzátapadt a kezemhez a könyv, és nem érdekeltek az itt-ott felbukkant hibák, csak élvezettel merültem el a történet folyamában, és abban a különös, fojtogatóan nyomasztó légkörben, amit Rachel Caine Morganville-ben megteremtett.

Ebben úgy tűnik, hogy nagyon erős, és az is mellette szól, hogy a logikai bukfencek is finomodtak. Igaz, úgy érzem, csak azért, mert az akcióval elkerült egy csomó mindent, ami felfedte volna ezeket. De sebaj, kiegyezem én ezzel, hiszen már az előző részben is feltűnt, hogy tud ő azért villantani szívemnek kedves részeket, ha akar.

Ó, és itt is akart. :) Olyan szépen terelgeti egymás felé a szerelmeseket, hogy öröm nézni olvasni. Bizony, megint megkaptam a romantika adagomat, ráadásul most nem egyetlen jelenetbe sűrítve, hanem kisebb adagokban elosztva, átitatva vele a könyvet. És imádtam! Ebben az írónő nagyon jó! És kifejezetten üdítő változatosság, hogy egy sorozatban végre a jófiúkat lehet szeretni. ;)

"Az első csókok még szemérmesek voltak - és milyen jó volt az ízük -, de aztán ahogy belemelegedtek, egyre kevesebbet óvatoskodtak, főleg miután összeért a nyelvük. Claire úgy érezte, képes lenne az egész félévet végigsmárolni Shane-nel. Intenzív magánórakat venne. Laborgyakorlattal."

A humor is egyre több helyen szivárgott be a sorozatba, bár igaz, hogy a történet és a világ miatt azért nem az a sziporkázó-féle, sokkal inkább amolyan akasztófa humor, de egyre inkább érződik emiatt is, hogy a sorozat egyre jobb és jobb lehet minden egyes résszel.

"Nem igazán értem a mai idők irodalmi konvencióit. Egy képtelenség, mint például a vámpírok, még belefér, de két lehetetlen dolog az már sci-fi?"

Márpedig ez azt jelenti, hogy kénytelen leszek áttérni az angolul olvasásra ez esetben, mert olyan nincs, hogy én ezt a sorozatot ne folytassam.

Egyszerűen nem értem, hogy miért nem megy idehaza, mikor nagyon egyedi, izgalmas és szerethető, ráadásul finoman egyensúlyoz a YA és a felnőtt fantasy között.

Engem mindenesetre elvarázsol Morganville!

Kiadó: Agave

Értékelés: