Sara Fawkes: Amit csak ő akar

Két csoportot kell rögtön az elején távozásra kérnem.

Az egyik csoport a 18 év alattiak, ugyanis ami itt lejjebb fog történni, azt a klaviatúra is épphogy eltűri, nemhogy a nyomdafesték. De tényleg… gyere vissza, ha betöltötted, mert én bizony nem megyek a kamasz kíváncsiság miatt börtönbe.

A másik csoport, aki még most válasszon másik posztot, vagy egyszerűen csak x-elje ki az oldalt, azok akik az erotikus irodalmat szeretik. Sajnálom, de nem fogok egyikőtökkel sem leállni vitázni, így teljesen feleslegesen idegesítitek magatokat a bejegyzésemen.

Na, most, hogy maradtunk kb hárman, akik feltehetően nálam is kíváncsibb fajták, és elmúltak(!) 18 évesek, előre bocsátanám, hogy Sara Fawkes könyve olyannyira megihletett, hogy nem tudom nem elemezni magát a műfajt is a történet mellett.

Lucy Delacourtnak nem álmai netovábbja
 a mostani beugró állás, de legalább fizetni
 tudja a számláit… egyelőre. Napjai fénypontja
 a reggeli liftezés: sikerül mindig úgy időzítenie,
 hogy mindennap láthassa a jóképű ismeretlent.
 De minden megváltozik, amikor egyik reggel az
 idegen a liftben elcsábítja a meghökkent Lucyt.
 Rá nem jellemző módon a lány ellenkezés nélkül
 megadja magát, és még csak nem is sejti, hogy
 buja kalandja a titokzatos férfival, akinek még a
 nevét se tudja, érzéki élmények egész sorozatát
 indítja el és örökre megváltoztatja az életét.

Adott Lucille – Lucy – Delacourt, aki beugróként (magyarul alkalmi munkás) dolgozik az USA egyik legnagyobb cégénél, a Hamilton Vállalatnál.

Minden áldott reggel, az irodaház liftjénél várakozva stíröli az egyik jóképű "sorstársát", s közben buja gondolatokkal szórakoztatja magát. Szerencsére már a 9. oldalon rájövünk, hogy a lenyűgöző idegen sem közömbös a hölgyike iránt, és a vészmegállító gombnak hála, egy orbitális pettinget kapunk szagelemzéssel, harapdálással, megízleléssel.

Irul-pirul Mária Lucy ezek után, s ha nehezen is, de rendben elvégzi aznapi feladatait, akkor még nem is sejtve, hogy a mélygarázsban vár rá még némi térdelés és roham szex… a reggeli ismeretlennel.

Az események eme feszített tempója után sem pihenünk egy percig sem, hisz még napirendre sem tértünk sajgó izmaink felett, máris a vezérigazgató irodájában találjuk magunkat, ahol ÓRIÁSI meglepetésünkre kiderül, hogy a titokzatos kéjléc tulajdonosa nem más, mint a főnökünk, aki ráadásul nyomorban tengődő életünkbe más tekintetben is változást hoz. Míg mi Lucy-val együtt az asztalra feküdve fura helyzetünkön merengünk, Jeremiah Hamilton visszautasíthatatlan álláslehetőséget és merevedő hímtagját kínálja számunkra. Lucy meg elfogadja, bár én itt már kiszálltam, mert egyrészt nagyon kellett röhögnöm, másrészt meg eddigre már telítődött az agyam a logikai bukfencekkel. (Később lesz róla szó.)

Na mindegy, Lucy elszegődik luxusprostituáltnak személyi asszisztensnek Remi (JeREMIah) mellé, egy huszáros vágással a szín is változik, immár Párizzsá, s Lucy elkezd agyalni, hogy vajon mit takarhat pontosan a szerződésében az a megfogalmazás, hogy amit csak a főnöke akar. Idővel ráadásul megismerkedik a Hamilton családdal, megmérgezik, házi őrizetbe kerül, elrabolják… aztán vége lesz a könyvek.

A Fawkesfire (na vajon) adta ki eredetileg folytatásos e-könyvként, 5 részre darabolva, ezt az egyébként sem túl terjedelmes remeket, és azt kell mondjam, meg is látszik, hogy hol és hogyan lett feldarabolva a sztori:
1. rész: orrba-szájba
2. rész: Párizs
3. rész: mérgezés
4. rész: házi őrizet
5. rész: újra orrba-szájba, de közben még el is rabolják Lucy-t

A manapság oly divatos mamipornó erotikus irodalom újabb gyöngyszeme az Amit csak ő akar is. Számomra az első próbálkozás a műfajjal, annak ellenére, hogy megvan a Twilight pornó fanfic könyvesített formája is, de a fentiek ismeretben én azt már nem fogom olvasni.

Rájöttem ugyanis, hogy itt komoly problémák vannak. Nem csak magával ezzel a történettel, bár az elég nagy gond, ha…
♥ a nő folyton sikkant, a pasi meg állandóan horkant.

♥ a borító szerint romantika, perzselő erotika és bűnügy vár rám, de ebből a romantika, mint olyan, szerintem a könyv közelébe nem menne, a bűnügy nincs is enyhén szólva is hagy kívánni valót maga után, és a perzselő erotika meg inkább az írónő anális szex iráni bizonytalanságát (vagy rajongását – erre nem tudtam egyértelműen rájönni) jelenti.

♥ New Yorkban valaki nem ismeri fel azt, aki még Donald Trumpnál is gazdagabb és befolyásosabb, mert nem hiszem el, hogy egy szánalmas újság sem akadt a kezébe a pasi képével, egy híradóban sem említették… Egy DT kaliberű pasi arcát szerintem odaát még a hajléktalanok is ismerik, de Lucy… ő nem. Neki még az sem igazán jelentett semmit, mikor a kóbor mélygarázsos pippantás után elhúzott mellette a limuzin. Csak a névtáblának hitt a tetőirodában.
Azt bezzeg tudja egy kisebb, eldugott reptérről, hogy sok magángépet fogad.

♥ azt a lelki szenvelgést kell végig hallgatnunk, hogy ő tulajdonképpen a megélhetésért csinálja mindezt (Naná, kisanyám! A kurvák legtöbbje, hidd el, ezért kezdi el.), de tulajdonképpen nem is akarja ezt, csak nem tehet mást. Majd két nap után már szerelmesnek érzi magát, de fél is a főnökétől, de kívánja is, de nem ilyen munkát akar, hanem másikat… bla-bla-bla.

♥ nem tudok elképzelni egy „kékesen borostás áll”-at. Vagy maximum akkor, ha előtte jól képen töröltek valakit, és belilult a helye, de az most így hirtelen nekem nem szexis.

♥ egyszerűen képtelen a főhősnő értelmezni azt a kifejezést, hogy „Amit csak én akarok”! Remi kerek-perec ezt mondta neki, majd gerincre vágta az irodája asztalán, meg még jó pár másik asztalon, de Lucy egyre csak azon agyal, hogy akkor mit is jelenthet az, hogy amit csak a főnöke akar. (Hát drágám, pontosan a francia tudásodat, csak nem úgy, ahogy a tolmácsok és fordítók alkalmazzák, hanem kicsit máshogyan.)

♥ az egyik oldalon még a nő megszabadul a köntösétől, majd pár perccel később újra leveszi azt. - Jól be volt öltözve fürdés után! (66-68. oldal)

♥ valahányszor önmagáról beszél a főhősnő, odabiggyeszt egy pozitív jelzőt a leírásba: selymes bőröm, feszes fenekem... tehát önbizalom dús hetyke kis leánykaként először tisztában van vele, hogy szolgálatkész nyelvével mit okoz a partnerének, mégis egy idő után átvált egy önbizalom hiányos libába, mintegy kötelező elemként. Onnantól ő már fakó, szürke és jelentéktelen.

♥ a főszereplő milliárdos folyamatosan harcra kész, és többet tölt lepedőakrobatikával, mint foglalkozik az üzlettel.

♥ annak ellenére ismerem a történet nagy részét, hogy még soha ilyen könyvet nem olvastam, csak a sajtóvisszhangokat róla:

• szerződés – pipa

• kontrollmániás üzletember – pipa

• kiéhezett, szende lányka – pipa

• engedélyre való élvezés – pipa

• sanyarú gyerekkorral magyarázott perverzió – pipa

• kidolgozatlan, férckarakterek – pipa

• bővített látókör anuson innen és túl – pipa

• fojtogatás, bilincselés, lekötözés… – pipa
• Edward Cullen – pipa

Volt itt minden, mint a pornómesékben általában (és ezt most nagyon pontosan tudom, mert a Megigézve, Erotikus esti mesék hölgyeknek című fantasztikus antológiát is volt szerencsém nemrég olvasni) és ép ésszel, és feltételezetten ép és egészséges nemi öntudattal fel nem tudom fogni, hogy lehet ez a műfaj ennyire sikeres mostanában.

Pedig még azt is eldöntöttem, hogy töredelmesen, piruló szűzlány módjára bevallom majd, ha netán lázba hoz a könyv, de ennek a közelében sem jártam.

Az első harmincvalahány oldalon fetrengtem a röhögéstől, mert olyan szókapcsolatok voltak benne, hogy azt hittem pornóparódiát kaptam.

- Minden reggel ebbe a liftbe szállsz be, és érzem az illatodról, hogy mire van szükséged.

Itt konkrétan azt hittem, hogy akkor ez a csóka is vámpír, de idővel csak nem akart csillogni, szóval rájöttem, hogy nem, de akkor már ugyan mennyire kell benedvesedni, hogy annak ennyire átható szaga legyen? Vagy mennyire kell jó szaglással bírnia valakinek, hogy ilyeneket megérezzen? (Így utólag felmerül bennem a kérdés, hogy velem van a baj? Az ilyesmit ki lehet szagolni, csak eddig nekem még túl unalmas volt az életem, és túl rossz a szaglásom? Vagy Lucy-nak van valami nagyon durva fertőzése?)

Egyelőre még nem írtam alá semmit. És bármikor elmehetek, kereshetek egy másik állást.

Erre elképzeltem magam, amint mosogatóként keresem a kenyérre valót egy gyorsétteremben, és beleborzongtam a gondolatba, aztán rögtön el is keseredtem.

Hát nem is tudom. Szerintem a Meki nem olyan rossz hely, és a mosogatás is jobb, mint a vasalás, de tény, hogy engem nem zavar, ha a nehezebb megoldást kell választani

Bárcsak itt volnátok, gyerekek, hogy együtt láthatnánk!

Gondolta Ms Delacourt, a szüleire emlékezve Párizsban. De hasonló megszólítás járt a rég nem látott barátainak is, szóval igazán nem értem, hogy ezen most mit akadok ki. Na, majd kipróbálom apáékon, hogy mit szólnak hozzá: Na de gyerekek, ne nézzetek már annyi kézilabda meccset!

De a kedvenc klisé:

Úgy tűnt, nagyon sok mindent nem tudok még arról az emberről, aki mellett dolgozni fogok.

Megállapítás két nap után, mely alatt az összes szóváltás abból állt, hogy Tedd szét a lábad!, Feküdj az asztalra! Térdelj le!

Azon döbbennék meg, ha eddigre tudott volna bármit is a főnökéről.

- Megpróbálok ellenállni neked - mormolta, miközben tekintetével a bőrömet cirógató ujjat követte. - Közelséged olyan nekem, mint a méreg, tudod te ezt jól. Legjobb lesz elfelejteni téged, minél messzebbre lenni tőled...

Jesszus, ez a pali tényleg vámpír!!! *-*

Ám ez még mind semmi, mert az én problémám a műfajjal kapcsolatban sokkal mélyebben gyökerezik.

Elengedtem a farkát, majd olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam, és csak szoptam, dolgoztattam a nyelvem serényen.

Jézusom, éjjel kettő volt, a család már aludt, én meg nem bírtam abbahagyni a röhögést ezen a dumán. A kis serény. Értem én, sőt üdvözítem, ha a könyvek törekednek a választékos szóhasználatra, de a serény jelző eme kontextusban nemhogy agyonüti, de nevetségessé teszi a könyvet. Ráadásul tele van ehhez hasonlóakkal.

Viszont, azok a sarkalatos kifejezések, amik magát a testiséget írják le, ennyiből álltak: baszni, dugni, kefélni.

Na mármost, ezek pasi szavak, a kutyapóz, a garat gurguláztató térdelés és az anális szex pedig pasi pózok. És bár hálás vagyok a próbálkozásért, de nem, nem feledtetik velem a különböző extrém helyzetek közé ékelt szóvirágok, akárhány „hangos sóhajtás röppent ki száján”Lucynak.

Nem azt mondom, hogy egy nőnek nincsenek, vagy ne lehetnének extrém vágyai, nincs igénye gyors és pajzán, hovatovább BDSM menetekre néha, de hogy minden egyes könyvet, melyet manapság írnak ezzel kelljen telepakolni, az nekem nem százas.

Csak a magam nevében beszélhetek (de remélem felsorakozik még mellém jó pár nőtársam), de ha lázba akar hozni valaki egy nőt, akkor nem azt suttogja a fülébe (miközben a falhoz szorítva, hátulról matat), hogy „Édes baszni való lány…”, „Ó, de dugnivalóan érzéki vagy!”, „Kíváncsi vagyok, olyan jó-e az ízed is, mint a szagod.”… Szaga van már a tudod kidnek!

Szerencsére még nem kellett csak ehhez hasonlót se végig hallgatnom, és nem tudom, hogyan reagálnék pontosan, de hogy nem kapná meg a „muffom” a próbálkozó, az ezer százalék.

És azzal se menne sokra, ha ilyeneket oszt:

- Nem szeretem, ha valaki ellenkezik velem. Ha egyszer azt mondom, hogy tégy meg valamit, akkor elvárom, hogy azonnal meg is tedd, mert ha nem, annak lesznek következményei. – Még szorosabban markolta a hajam. – Térdre!

Az a hülye nő, meg nemhogy készséggel, de pajkos izgalommal és szorgos igyekezettel letérdelt! (Tényleg meg kell pusztulni a szóvirágai után!)

Egyébként elképzelhetőnek tartom, hogy nekem azért fixa ideám kiakadni ettől a térdelős dologtól, mert vidám kis gyerekkoromban a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején ez még azt jelentette, hogy sarok, kukorica, iskolai rossz magaviseleten való hosszas elmélkedés. Ráadásul duplán, mert egy-egy vétségért előbb az iskolában kaptam ezt a szankciót, majd mire hazaértem, a szülők is jobbnak látták a repetát belőle. :\ Ki tudja, mire kondicionáltak még gyerekkoromban.

Szóval lehet, hogy velem van a baj, de ez nem erotikus. Ez néhol ordenáré, néhol meg röhejes. Tényleg ez kell az egészséges szexualitással rendelkező, bár talán ellaposodott kapcsolatban, ingerszegény szinglilétben lévő nőknek? Ez hoz lázba másokat? (Újra hangsúlyoznám, nem a szexszel van bajom, hanem annak kifejezésmódjával!)

A Harlequin füzetek kutya faszák ehhez képest, pedig ott se pironkodnak a szerzők nagyon, de míg az legalább szórakoztató ideig-óráig, ez inkább kínkeserves.

Nem lehetne, ha már nőként, nőknek szóló erotikus, oh pardon, perzselően erotikus könyvet akar írni valaki, akkor olyat is írjon?

Érzékiség, pajzánság… halványlila gőzük nincs ezeknek a mai "slágerszerzőknek" minderről. Nem attól lesz erotikus egy könyv, hogy a baszás szó 54-szer szerepel benne, és a napi szexuális tevékenység 4 és a végtelen között mozog, parancsra térdelnek benne a nők, hogy aztán fulladozzanak az orbitális faroktól, csak hogy megkapják a parancsszóra elérhető multiorgazmust.

Egyáltalán ki találta ki azt a baromságot, hogyha valaki jól végzi a dolgát, és azt parancsolja, hogy nem mehetsz el (de közben tovább serénykedik), akkor be is lehet tartani? Esküszöm, legközelebb meg fogom parancsolni én is valakinek!

A vágy felkeltése, az érzékletes, perzselő felvillanyozás szerintem valahol ott kezdődik, ahogy Nalini Singh ír. Egy puszta ajtó kinyitását is meg tudja úgy festeni előttünk, hogy abba lúdbőrzik az ember. Én mondom, ha Nalini elkezdene abban a stílusban, ahogy ír (és nem így, ahogy ezek a nők teszik) erotikus, sőt, akár BDSM könyveket írni, az lenne az igazi mamipornó, és úgy már a szó legnemesebb értelmében.

Mert a nők ám szerintem nem ilyenek, és eljátszadozhatunk a gondolattal, hogy de jó lenne síkosító nélkül a hüvelykujjával (és egyébbel) "kényeztetné" valaki a hátsó fertályunkat, élőben azért megnézném a tévképzetbe kergetett nőtársamat, hogy mennyire gondolja az esemény után mindazt élete legjobbjának.

Nem kell, hogy a romantika egyet jelentsen a csöpögéssel, apró dolgok, tettek is romantikusak, de nem is váltja fel egy normandiai kirándulás pár nappal egy majdnem halált okozó mérgezés után, ha egyébként uramnak kell szólítani a szexpartnert, aki fizet azért, hogy kiszolgálják beteges igényeit. (Amik egyébként miből is erednek? Apuka szigorú volt? Jajj, szegénykém! És megparancsolta, hogy legyél egy perverz, lelki roncs?  Nem? Akkor nőj már fel végre, mert ez így elég gyenge érv! Ez alapján nem kellene ép embernek rohangálni a Földön, mégse dugdos mindenki vég nélkül mindent a másikba.)

Értem én, hogy ebben a mai világban már olyan magas az ingerküszöbünk, és olyan gyors a tempónk, hogy csak durva dolgokkal lehet áttörni sokszor a körénk és a világ (reklámok, élvezetek, olvasmányok… stb.) közé emelt pajzsot, de ne csak olvassunk és befogadjuk a leírtakat, hanem értsük, értelmezzük, gondoljuk át, hogy ez valóban az, ami nekünk kell? Tényleg beérem azzal, hogy (képzeletben) pucsítok, nyüszítek, pénzért térdelek valakinek, aki néha kedves velem, egyébként meg egy darab fa, csak azért, mert a pénz sok, a megélhetésem bizonytalan, a pasiról meg azt írta az írónő, hogy ellenállhatatlanul jóképű?

És ha csak kicsit is elbizonytalanodik valaki, akkor ne érje be azzal, amit a kezében tart! Igenis szükség van/lenne nőknek szóló erotikus irodalomra is! Hiszek abban, hogy ugyanúgy szükség van rá, mint a férfiaknak a magazinjaikra, de nehogy már azok a lapok lájtosabbak legyenek, mint amivel a mi szemünket szúrják ki!

Valódi erotikát, valódi érzékiséget, rólunk, nekünk szóló szexuális aktusokat írjanak ezekbe a könyvekbe, ahol egyértelműen látszik, hogy nem a filmes pornóiparra épül, hanem van némi köze egy átlag nő fantáziáihoz!

Mert amíg ez nincs, amíg ilyen irodalmat nem követelünk ki magunknak azzal, hogy nemet mondunk a pasipornó könyvekre, addig jól át vagyunk verve. Úgy, ahogy nincsenek szerelmes zombik, vagy csillogó vámpírok (mert amikor ilyet olvas az ember, legalább pontosan tisztában van vele, hogy nem létező dologról olvas), kőgazdag, lelki sérült milliárdosok sincsenek (de még egy árva kőműves sem), akik napjában 16-szor meredő szerszámmal juttatnak nőket ájulás közeli állapotba, miközben azok ki vannak kötözve, meg vannak alázva, és különben is, csak Uram!-nak szólíthatják őket.
És félreértés ne essék, a fantasy zsánerből is ide tudnék idézni jó pár olyan könyvet, melyben már túlzásba, nemükhöz méltatlan módon túlzásba estek az írónők. (Rendre le is húztam az ilyeneket is.)
Tényleg csak engem zavar, hogy tárgyként kezelik a nőket az ilyen könyvekben, akik élvezik is ezt, aki olvassa, az meg tudat alatt erre kondicionálja magát, aztán meg sír a szája, hogy hogyan bánnak vele a való életben? Már bocs, de csodálkozik bárki is? Azt ne higgye senki, hogy ezen könyvek tartalmáról ne tudnának a pasik. És ha azt látják, hogy a fehérnép erre gerjed, akkor miért kellene máshogy viselkedniük? Uram bocsá', akár igazi férfiként, nem egy tekintélyelvű pöcsként, aki bár megpöcögteti, amit alapvetően elvárható, mégis az van, amit ő akar.

Na de nem hergelem feministának tűnő dumámmal tovább a kedélyeket!
Hozzátartozik a történethez, hogy a végére az akció egész bepörgött (nem a szexuális, hanem a bűnügyi szempontból), és azokon az oldalakon egész jó volt a regény. Igaz, volt egy rész, ahol azt hittem, hogy minden rosszfiú készséggel felvonul a nappaliban, de aztán szerencsére lövöldöztünk is. :)

Abban biztos vagyok, hogy akinek egyébként eddig is tetszettek az efféle könyvek, annak Sara Fawkes is műve is kötelező, mert mint már említettem, igencsak választékos jelzőket használ mindenhol, ahol nem szexuális tevékenységet kell leírni, s bár a könyv feléig csak bagzás van, azért onnantól adódik némi konfliktus is, egy egész izgalmas, bár thriller megközelítéssel élve elég semmilyen befejezés, a kivitelezés pedig igényes.

Részemről köszönöm szépen a könyvet a Hangoskönyv Kiadónak!
Egy egészen újfajta élmény volt.

Sok sikert kívánok a könyvhöz, ám a műfajjal kapcsolatos pályafutásom itt le is zárult. Majd ha az általam felvázolt, újhullámos erotikus könyvek is elkezdenek megszületni végre, visszatérek.

Hol van már a Micsoda nő, ahol nem féltek nevén nevezni a dolgokat, és annak ellenére sikeres volt, hogy nem csomagolták mű-önvád mögé a dolgokat. Visszafejlődünk?

Egyébként volt pár jelenet, ami nagyon, de nagyon hasonlított is a filmhez. ;)