Mi lesz október elsején?

Ha én annak csak a felét elmondhatnám!... Illetve pontosan, hogy csak a felét mondom el most, mert van, ami nagy meglepetés, és van, ami még nagyobb.

Jelen meglepetés még valamikor nyáron kezdődött, amikor a Maxim Kiadó elkezdte ostromolni az akaraterőnket az idei őszi tervezetükkel. Jelentem, október 1-jén megjelenő könyveiknek a fele se tréfa, elő a bugyellárissal, mert ha korábban még erősnek hitte magát az ember, bizonyos, hogy napok kérdése, míg megtörik.

Én meg még ráadásul segítek is abban, hogy a maradék önuralom is elpárologjon a könyvhörcsögökből. Mert én ilyen jó fej vagyok! :D

Kezdjük rögtön a személyes kedvencemmel, Elizabeth Richards disztópikus könyvével, A sötétség városával!

Köztudomásúnak kellene már mostanra lennie, hogy engem posztapokaliptikus sztorival akkor is kilóra meg lehet venni, ha történetesen 16 évesek a szereplők. A világégés után bennem már semmi félelemérzet nincs, ide nekem a túlélő tiniket! Egész egyszerűen azért, mert annyira nagyon szeretem a műfajt, hogy tényleg óriási semmitmondóságokat kell írni, hogy én azzal ne tudjak egyezni. Persze, az a legjobb, ha közel majdnem kinyírjuk az emberiséget, és a szerelmesek önálló entitások maradnak egymás mellett.

Az eredetileg Black City névre keresztelt sztorinál pedig minden biztatónak tűnik.

Egy vírusnak hála a kihalás szélére sodródtunk, ráadásul két faj, a megmaradt emberek és a mutánsok kerülgetik egymást. Az még mondjuk nem egyértelmű számomra, hogy Ash, délceg félvérünk pontosan vámpír-e, vagy inkább zombi, hiszen olvasatlanul nehéz ezt átlátni, mindenesetre az ember, sőt, politikusgyerek Natalie-vel fognak elveszni a szerelem, az intrikák és a jövőnélküliség útvesztőjében.

Előre is nyami, utólag meg szinte kezdem bánni, hogy egy másik időpontban megjelenő könyvvel együtt kértem a kiszállítását előrendeléskor. De hát erős vagyok én, csak kibírom addig! ;)

Csöpp kis listánkból Robin LaFevers azzal hívta fel magára a figyelmemet, vagyis inkább a Gyilkos kegyelem című könyvére, hogy amolyan crossover műfajúak tűnik. Nem kifejezetten high fantasy, hiszen javarészt valós történelmi korban játszódik, mondhatni az akkori életből merít, és nem teljesen új világot alkotott az írónő, mégsem az a szokványos fantasy, ahol iskolába rohangálunk urban fantasy címszóval, vagy csak ímmel-ámmal érezhető a mágia, mágikus realizmushoz inkább közelítve. Ráadásul a Grave Mercy-t méregkeverés és udvari intrika színezi, én meg bevallom, hogy mindig is vonzódtam a kémia ezen alágához. Kár, hogy ezt annak idején nem értékelte kellőképpen a kémia tanárnőm.

Rebecca Donovantől, és az Elakadó lélegzet című könyvétől viszont inkább valóságot várok,és teljesen jogosan, hisz a jelenben játszódik, főhősei pedig megannyi problémával küzdenek. Igaz, egy kicsit tartok is tőle, mert szinte mindenhol az abuzív kategóriát látom társítva a regényhez, márpedig igazán komoly és megdöbbentő lelki defektekről eddig még nem olvastam. Persze, állok elébe, hiszen alapvetően is hajt a kíváncsiság, meg kifejezetten ezzel a könyvvel kapcsolatban is, hiszen a Reason to Breathe már nem egy általam nagyra tartott blogger elismerését vívta ki angolul.

Peter Heller többszörösen díjazott műve, a Kutya csillagkép szintén apokaliptikus, ám előzetes információim alapján nem nevezném disztópiának, sokkal inkább karakterdrámának. Abszolút "NEKEM EZ KELL!"-kategóriás a könyv, ellenben félek is tőle, mert ha csak fele igaz a külföldi méltatásoknak, én ezen nagyon fogok bőgni.

Úgyhogy valószínűleg párban kellene beszereznem a Hová tűntél Bernadette?-tel, amiről az általános vélekedés az, hogy könnyed és vicces, ami mellett még tanulhatunk is ezt-azt az emberi kapcsolatokról. Mindenesetre kifejezetten jóban vagyok az igényes chick-litekkel is, márpedig Maria Semple könyvéről egyértelműen lerí, hogy az.

Katherine Boo regényéhez viszont nem szeretnék sokat magyarázni. Nekem bőven elég, hogy Az örök szépségen túl Indiáról szól, ott játszódik, ráadásul a dokumentumregény elnyerte a Pulitzer-díjat. Nekem ez a két tulajdonsága már bőven elég, hogy akarjam.

Kis felsorolásom egyedüli kakukktojása az Angyalvágy Cynthia Handtől. Nem arról van szó, hogy nem érdekel, de azt súgja női megérzésem, hogy az Angyalsors-trilógiával a legkevésbé sietős találkoznom a fenti, a korábbi és a közeljövő további megjelenéseinek fényében.

Angyalok és kamaszok, akik gondolom keresik önmagukat meg a szerelmet... egyszer biztos olvasni fogom, és akkor örömmel fogom üdvözöni, hogy a trilógia nemhogy teljes magyarul, de ég a köztes novellát is volt kedves kiadni a Maxim, de egyelőre ez a könyv van leginkább biztonságban tőlem.

Mondjuk azzal is tisztában vagyok, hogy a sorozat népes rajongótáborától viszont a legkevésbé sem. :)

Ezek után tényleg nincs más hátra, mint rendelni, hisz két könyvtől már a házhoz szállítás is ingyenes, ráadásul most 30% a kedvezmény, és nem csak eme szépségekre, hanem a teljes kínálatra!
Utána meg szidhattok nyugodtan, nem bánom! Úgysincs ahhoz fogható érzés, amikor új könyv érkezik a házhoz. ;)