Nalini Singh: Angyalcsók

Fülszöveg: A vámpírvadász, Elena Deveraux álma valóra vált: angyallá változott – de időre van még szüksége, hogy megerősödjön és szárnyra kaphasson. Pedig éppen ideje nincs: gyorsan fel kell készülnie a legrosszabbakra. Lijuan, a legősibb arkangyal, aki már a halálon is uralkodni akar, rettenetes meglepetést készít elő a lány számára. Rejtélyes bűncselekmények jelzik: valaki ki akarja használni, hogy az arkangyalok között megbomlott a hatalmi egyensúly – a felderítéshez is szükség lenne Elena vadász képességeire. A lányt nem csak saját gyengesége bosszantja: azt sem tűrheti, hogy bárki irányítsa őt – lenyűgöző és veszélyes arkangyal szerelme, Raphael azonban már túlságosan hozzászokott az uralkodáshoz. Szerelmük megkérdőjelezhetetlen, de a gyakorlatban halálos is lehet.

Eredeti cím: Archangel's Kiss

Kezembe akadt, mert…

az első részt imádtam!

Közös történetünk:
Az Angyalvér befejezése után erőt vett rajtam minden könyvmolyos rossz tulajdonság, nevezetesen a türelmetlenség és a birtoklási vágy. Fizikailag nem bírtam ki, hogy ne folytassam a sorozatot, annyira beette magát a bőröm alá. Neki is estem a következő résznek, és nem csalódtam.

A cselekmény pontosan ott folytatódik, ahol abbamaradt. Elena egy évet töltött kómaszerű állapotban, mely során csodálatos átalakuláson ment keresztül Raphael önfeláldozása és mámoros csókja miatt.

Miután felébredt nem sok ideje marad helyre tenni magában a dolgokat, mert máris újabb kihívásokkal kell szembe néznie alakulóban lévő szerelmüknek.

Nagyon tetszett, hogy Nalini nem azonnali jelleggel csinált superhero-t Elenából. Sokkal meggyőzőbb így, hogy bizony a hosszú fekvés után minden mozdulatért meg kell küzdenie, a szárnyait meg még inkább szokni kell, és nem azonnal a repülés bajnoka lesz. Hogy az első repülés leckéről már ne is beszéljünk. Hatalmas volt! Úgy felnevettem, hogy apa beszaladt a szobába, hogy mi a baj. :)

Leginkább ezen a rehabilitáción és továbbra is az arkangyal és a vadász kialakulóban lévő kapcsolatán van a hangsúly, ami még mindig igen érzékletes, erotikus és rengeteg tusolásos jelenettel megtűzdelt, de ebben a kötetben mintha már megszaporodott volna az ”akció” is. A kardozós-verekedős, nem a szexuális, ugyanis az átalakulás és a rehab miatt a mi két szerelmesünk újra násztáncba kezdett, és megint jó sok ”csak húzzuk a másikat” helyzetbe keveredett.

Ami nem gond, sőt! ;) De jót tett a könyvnek, hogy a bonyodalmak révén mind jobban belelátunk az angyali sereg mindennapjaiba.

Michaela továbbra sem lett szimpatikus, bár elég sokat szerepelt ahhoz, hogy megismerhessük belső motivációit, ám a Hetek tagjai nagyonis kedvemre valóak voltak. Dmitri átadta helyét a többieknek, én pedig élvezettel merültem el a megismerésükben. :)

Nagyon remélem, hogy a sorozat kinövi magát annyira, hogy mindegyik kapjon külön könyvet, ám ha ez túl nagy kérés, akkor legalább Illium. Légysziii!!!

Mert a kékszárnyú angyalka abszolút kedvenccé lépett elő az Angyalcsókban, akit magam is szívesen vinnék táncba nem egyszer. ;) Szóval TEAM Illium lettem, s már készítem is idehaza az I Love Illium pólóimat. :D

Na de félre ezzel a halálosan komoly témával.

Ebben a részben a kedélyeket leginkább egy hatalomra vágyó angyal borzolja. Elszánt csapatunknak nem elég, hogy Lijuannal kell törődni, de még a Tízek Tanácsába felkapaszkodni vágyó önjelölttel is meggyűlik a baja. Nalini nagyon ügyesen tekerte a szálakat, mert a legvégéig nem esett le, hogy ki áll a háttérben; illetve gyanakodtam, csak nem jött be.

És még mindig ott van Lijuan, akinél visszataszítóbb teremtményt ha akarnék sem tudnék elképzelni. (Na jó, talán tudnék, de azért rendesen utálom őt is.) És vele kapcsolatban egyáltalán nem győzött meg a befejezés. Valahogy olyan semmilyen lett, bár az is igaz, hogy nem feltétlenül a jól felépített majd lezárt cselekmény miatt imádom annyira a sorozatot.

Sokkal inkább a furcsán fonák kapcsolat miatt, ami Elena és Raphael között van. (Ja, és igen... khm... Illium miatt!)

Még egy két ilyen birtokló, féltékeny szerelmest, amilyenek ők, még nem láttam. A józan eszem azt mondatja velem, hogy már-már beteges, ám az elködösített elmém egész romantikusnak, hovatovább őszintének tartja. Mert túl a birtokláson, ott van az elfogadás is. És a borostyán ékszerek... oh... kérem legyezzen valaki!

„- Ez a csomag már az enyém. – Nem volt a kijelentésében kétség, sem elhúzódás.- Annyira zűrös vagyok. Ez téged nem zavar?- Éltél. – Raphael kiszabadította kezeit, felkönyökölt, alkarjai óvón összezárták Elena fejét. – Ahogy én is. Eldobnál engem ezért?Elena szíve összeszorult a gondolattól, hogy elveszítheti Raphaelt.- Megmondtam, hogy most már az enyém vagy. Tőlem nem menekülsz.”

Furcsa pár, furcsa szerelem, és én furcsán, de nagyon vonzódom hozzá. Szépen, fokozatosan épül ki az egymás iránti bizalom, a belső motivációk háttértörténeteit is végre megtudhattam. Annyit utalgatott már korábban is az írónő mindkettőjük családjára, hogy már szinte kilyukadt az oldalam, annyira kíváncsi voltam a teljes történetekre.

Egyedül a vége felé megszaporodó idegen szavakkal nem tudtam kijönni, úgymint amigdala, meg mpingo fa, és volt egy jelenet, ahol elég rendesen megzavarodtam, mert nem igazán értettem, hogy ki beszélget kivel, hogy kerül oda új szereplő és hogy tűnik el a régi...

Ennek ellenére ezt a részt is imádtam, és alig várom a következőt, amire feltehetően megint csak nem bírok majd sokat várni. :)

Kiadó: Egmont

Borító: Teljesen korrekt, de még mindig gyártom a tematikus, angyalos sőt, határozottan Illumos könyvjelzőket. Az eredetinél mindenképp jobb!

Kedvenc karakter: Lehet, hogy még nem említettem, de most bepótolom: ILLIUM! :)

Anti karakter: Michaelát továbbra is kitenném a bandából.

Világkép: Egyre jobban és jobban tetszik. Még mindig titokzatos, de már tisztul a kép, és ami így előtűnik az csöppet sem ront az összképen. A családi tragédiák kiderülésének külön örülök.

Értékelés: