A Bookdepository és gretty – első rendelésem története

Már meg nem mondom, hogy melyik blogger társam oldalán találtam rá a Bookdepository-ra, de az biztos, hogy már akkor eldöntöttem, hogy én biza fogok egyszer tőlük rendelni.

Nagyon szimpatikus volt, hogy postaköltség nélkül dolgoznak, arról nem is beszélve, hogy a könyvek jóval olcsóbbnak tűntek, mint idehaza. Aztán csak húztam-halasztottam a dolgot, magam sem értem miért… bár leginkább a nyelvi bizonytalanságok miatt.

Mígnem a Goodreads-en nézelődve rá nem bukkantam egy könyvre, és „arcul nem csapott egy látomás”, hogy ez lesz az a regény, amit először fogok angol nyelven végigolvasni. Meg nem tudnám mondani, hogy miért pont Victoria Schwab: The Near Witch-e szólított meg ennyire, de valamiért mégis megfogott. Talán a sejtelmes kis borító, vagy a fülszöveg alapján a „beszélő” szél… A lényeg, hogy számomra ismeretlen mind az író, mind a történet, így tökéletes „tesztalany” lesz.

Meg is rendeltem izibe, immár kétely nélkül, de persze, ha már rendelek, akkor gyors mellécsaptam Gena Showalter Dark Beginnings és Into the Dark című novellás köteteit is. (Mert aki még nem tudná, Lords of the Underworld rajongó vagyok a javából.) à Tudom, hogy halvány az eltérés a két kötet között, de ilyen kis pénzért nem érdekelt.

Örömmel konstatáltam, hogy immár sima Visa kártyával is tudtam fizetni, dombornyomott kártya helyett. (Ha jól emlékszem, mikor először nézelődtem, még csak olyannal lehetett fizetni.)

/Amiatt nem aggódtam, hogy mi lesz, ha meglopnak, mert egyrészt ismerem a bankomat, és az átváltási politikájukat, másrészt úgy gondolom, hogy a Bookdepository elég nagy és ismert cég ahhoz, hogy ilyesmire ne legyen rászorulva./

A szállítási határidő is igen barátságosnak tűnt, 7-10 munkanapot ígértek, ami nagyjából két hét várakozást jelent. Az én csomagocskáim is belefértek ebbe az időintervallumba.

Csomagocskáim? Igen! Ugyanis a három darab könyvet három csomagban is kaptam meg. Mondanom sem kell, hogy pislogtam nagyokat a dolgon, mert jó magyar fejecskémbe az istenért nem fért bele, hogy ez nekik miért is jó. Persze elmagyarázták, minekután írtam nekik egy e-mailt. Történt ugyanis, hogy az első csomag szerdán, a másik kettő csütörtökön érkezett. Én persze szerdán nekiálltam pánikolni, hogy akkor most mi van, mert bár fentebb említettem, hogy nem féltem az átveréstől, attól azért tartottam, hogy esetleg kifogytak adott példányokból, és azért kaptam csak egy kötetet a csomagocskámban. (Ami megjegyzem bubis borítékban, igényesen – tehát nem meggyűrve – volt csomagolva!) S mint már mondottam, meg sem fordult a fejemben, hogy ingyen szállítás mellett még külön is csomagolnak. No azért megpendítettem ezt a lehetőséget a levelemben, mert nem akartam bunkó lenni, sőt! Meg is kaptam a választ 2 órán belül (!), hogy tényleg az a helyzet, hogy mindhárom könyvet más-más raktárból adják/adták fel. Ezt azért tartják hatékonyabbnak, mert így nem kell az összevárás, majd együttes postázás plusz idejét is kivárnom. Nyugodjak meg, menni fog a többi csomag is, de természetesen elnézést kérnek a kellemetlenségért.
Na… másnap égett is kicsit az arcom, amikor ott állt a postás az ajtóban az ígért küldeménnyel.

De ez már csak ilyen, az első mindig a legnehezebb, nem?!

No nem mintha olyan nagyon bonyolult lett volna maga a rendelés feladás. Egyszerűen csak beléptem az oldalamra, kikerestem a könyveket – ár érzékenyen persze, és már tettem is a kosárba a kis kiszemelteket. Akkor még nem néztem azt, amit nem sokkal később Titti elmagyarázott nekem, roppant jól időzített bejegyzésében.

Nevezetesen, hogy aki kicsit szőrözősebb a könyvespolcának kinézetét illetően, annak bizony nem csak az árat kell figyelnie a kosárba pakoláskor. Nos, én ezt nem tudtam, bele is futottam a 3 könyvnél 3 különböző „kivitelezésbe”. Szerencsére afeletti örömöm, hogy a kezembe vehettem első, második és harmadik angol nyelvű könyvemet, eltörölte a bosszankodást, hogy igencsak hülyén festenek a gyűjteményben.

Ugyanis a The Near Witch, mint a postabontáskor kiderült, kemény kötéses, szépségesen dombor nyomott papírborítással. A képen sajnos nem látszik, mert csak 2 megapixelre futotta... (Meg kell hagyni, maga a papírkötés nem lett túlzásba véve.) Valamivel nagyobb a szélesség-magasság, mint a Könyvmolyképzős könyveknél.

Egyszerű, sötétkék borító bújik meg
az egyébként szépséges és sejtelmes
papírborítás alatt...

A két Showalter könyv láttán viszont fel kellett nevetnem. Mindkettő tetszetős, zsebkönyv méretű, amit akár a retikülben is magammal tudok vinni akárhová. (Pozitív!) Csakhogy még köztük is van méretbeli különbség. (Negatív!) Hosszas elemzésnek vetettem hát alá őket, és kisilabizáltam, hogy a kiadók könyvméretezése között bizony odakint is van némi különbség. *milyen kis okos vagyok, hogy magamtól rájövök olyanokra, ami másoknak talán tök egyértelmű* Az ugyanis elkerülte a figyelmemet, hogy míg egyik példány Mirás, addig a másik HQN-es. De üsse kavics, attól még szeretni fogom a kicsikéket.

Viszont le is vontam a tanulságot, miszerint legközelebb nem csak a legalacsonyabb ár megtalálását fogom erőltetni, de odafigyelek arra is, hogy adott sorozatnál lehetőleg ugyanazon kiadó példányait szerezzem be, mert hát én ilyen túl igényes vagyok, ami a könyvespolc látványát illeti.

A minőséggel alapvetően nem volt gondom. A kemény kötéses hozta az itthoni szintet, a puha kötéses Showaltereknél sem zavart az úgynevezett ”budipapír” minőség, az viszont már nagyon is, hogy a kötésmargó helye annyira közel esik a gerinchez, hogy gyakorlatilag meg kell törni azt, hogy rendesen lehessen olvasni. Ami pedig igen hamar elsalátásodáshoz vezet!

:'( :'( :'(

De összességében nagyon is örülök, hogy belevágtam, mert nem csalódtam! Bátran ajánlom hát mindenki figyelmébe, aki még őrlődik, hogy rendeljen-e innen vagy sem!