Lara Adrian: A vámpír ölelése

Fülszöveg: Tess Culver megment egy idegent a biztos haláltól, és furcsa kapcsolatuk szenvedélyes szerelemmé alakul. A férfi, aki Dantének nevezi magát szörnyű látomásokból ismeri a jövőt, és tudja, hogy a vámpírháború sok áldozatot követel, de szerelmével talán a halált is legyőzhetik, csak ahhoz előbb át kell lépni az életen...

 Eredeti cím: Kiss of Crimson

A kezembe akadt, mert:

az Ulpius-Ház nyári, Facebookos villámakciója kapcsán spájzoltam be a sorozat magyar köteteit, és az első rész nem tántorított el a folytatástól.

Közös történetünk:

Ó és igen! Úgy látszik, hogy a sorozat indító kötetek hidegen (vagy legalábbis semlegesen) hagynak, de az is biztos, hogy a második részeket rendre imádom!!

Dante különösebben nem fogott meg a korábbi részben, amolyan 12 egy tucat szereplőnek tűnt, ám ezt a véleményemet porrá zúzta a saját története.

Nagyon szép keretbe van helyezve a párra találása, mert míg az elején épp … khm… csajozik, és tesz az érzelmekre, a végére már nem csak a választottja számára nyitotta ki a szívét, de még a Harvardoknak is. :))

Annyira jól működött a kettősük Tess-el, hogy nem lehetett nem drukkolni nekik.

A főhősnő eleve egy igen jól eltalált, kitalált karakter. Önálló, de mégsem harcos feminista módon. Sötét titkokat őriz, de nem alaptalan a félelme a képességétől, ráadásul le is képes győzni az önmagának bebeszélt rossz beidegződéseit.

Kettejük egymásra találása, bár vérköteléki szempontból igen korai volt, mégis egy lassú táncra hasonlított. Imádtam a parkban sétálós jelenetet, ahol ahelyett, hogy a várakozásoknak megfelelően az észvesztő Dante karjába omlik, megőrzi tartását, és meghúzza a határokat a férfinak. A kutyás részek meg egyenesen imádni valóak, elfogadnék én is egy olyan kis „dögöt”.

A fő gonosz elleni küzdelem cselekményszála is tovább bonyolódott, új fajtársakkal bővülve. Jól illeszkedett a drogterjesztés a félig űrvámpír, félig homo sapiens lények megőrjítéséhez. Még a végén megszokom ezt az egyedi csavart?!

Persze megint akadt olyan szereplő a hősnő életében, aki végtelenül idegesít, de itt elég komoly szerepe volt, és hát a végén meg is kapta a magáét.

Az újonnan megismert Sterling – Harvard – Chase viszont azon túl, hogy jókat mulattam a szekálásán, nem igazán hagyott mély nyomokat bennem. Sőt, kifejezetten bosszantott, pedig megértő voltam a tépelődésével szemben. De ahogy nézem, jó sok rész áll még a rendelkezésemre, hogy megkedveljem.

Tegan viszont még mindig a Team Tegan klubban tart, és történetét Elise-sel olyan egyszerűen, mégis sokat mondóan készítette elő Adrian, hogy le a kalappal előtte.

Viszont még mindig limonádé a sorozat, Team Dante, Team Tegan és Team Harvard kutyus ide vagy oda. De nem bánom, mert a továbbiakban is számítok a kellemes, könnyed kikapcsolódásra a Rendnek köszönhetően.

Kiadó: Ulpius-Ház

Borító: A gerinc tetszik, mert letisztult, munkában megfáradt szemecskéimnek megfelelő méretűek. Az elején lévő képecskék is korrektek, bár ennyi erővel maradhatott volna az eredeti is.

Kedvenc karakter: Dante meg a kutyuli

Anti karakter: Sterling Chase… hát igen, sajna ő Dantéval ellentétben, velem nem szerettette meg magát. Továbbá Ben és Marek, akik el is nyerik méltó büntetésüket.

Világkép: Boston még mindig teljesen semleges, az űrvámpír dolgot meg még mindig emésztem! :)

Értékelés: