Felicity Huffman – Patricia Wolff: A jó pasi kézikönyve

Csak ezt ne! Bármit, csak ezt ne!

Fülszöveg: Örömmel nyújtjuk át nektek, férfiak, A jó pasi kézikönyvét. Akár jófiúk vagytok, akár rosszfiúk, szinglik vagy kapcsolatban élők, nélkülözhetetlennek fogjátok találni a csajotok vagy a leendő csajotok megértéséhez. Olyan ötletek, információk és válogatott túlélési trükkök gyűjteményét kapjátok kézbe, amely bizonyára hasznotokra lesz. Gondoljatok rá úgy, mint a szerelem útikönyvére, a kapcsolat atlaszára.

Eredeti cím: A Practical Handbook for the Boyfriend

A kezembe akadt, mert…

nem bírtam ellenállni a borítónak. Illetve leginkább az keltette fel a figyelmemet, Felicity Huffman neve mellett. Persze óvatos duhaj voltam, mert nem törtem kezem-lábam azért, hogy megszerezzem magamnak, mégis tigrisbukfencet produkálva vetődtem rá, mikor új szerzeményként megérkezett a könyvtárunkba.

Közös történetünk:
Azonnal lelőném a poént: El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy nem vettem meg magamnak!

A könyv valami borzalmas!

Már az elején sejthettem ebből valamit, és lám-lám, be is bizonyosodott, hogy ennek a füstje jóval nagyobb, mint a lángja.

Tipikusan bugyuta, amcsi hadoválás valamiről, amit szerintem nem is igazán ért a szerző. Akarom mondani szerzők, mert itt kettő is van. Lynette alakja nagy kedvenc a Született feleségekből, és ahogy egy celebet ma meg lehet ismerni, az alapján Felicity Huffman is nagyon szimpatikus volt számomra egészen addig, míg a barátnőjével, Patricia Wolff-fal közösen megírt könyvét el nem olvastam.

Ugyanis ennyi baromságot már rég volt „szerencsém” olvasni. Rögtön a legelső fejezet azt a kétségbe esett érzést váltotta ki belőlem, hogy én aztán a világ minden kincséért sem szeretnék ilyen nő lenni.

Milyen? Hát, amit ők ketten felvázolnak, azaz következetlen, logikátlan, hisztis, sőt mi több, kifejezetten sárkányos.  Mentse isten az összes férfit attól, hogy kezükbe vegyék a könyvet, hát még attól, hogy elolvassák! Az lenne csak a katasztrófa! Meg nem állnék az előtt, aki ezen útmutató alapján próbálná megérteni a nőket, mert lesülne a bőr a képemről, az tuti!

Erős szavak? Igen, pedig már vagy másfél hete érlelem magamban mindezt, de csak nem sikerül disztingválni.

Egyetlen értelmesebb részt véltem felfedezni az egész könyvben. 270 oldalon egyetlen(!) értelmes gondolat volt csupán. Hogy a Szex és New Yorkból idézzek: „Rémület! Kész rémület!”

Amúgy ez lenne az a rész:

A tettek hangosabban beszélnek minden szónál, és a nyilvánosság előtti cselekedeteid szinte ordítanak a barátnőd fülébe. Akár kávézóban vagytok, akár születésnapon, akár autószalonban, a barátnőd arra vágyik, hogy ugyanaz a figyelmes pasi légy, aki előző este lehúzta a tangáját. Következetességre és udvariasságra vágyik. Neki ezek számítanak.

Ebből az aprócska idézetből is látszik, - bár ugye itt legalább egyetértek a tartalommal - hogy mennyire "laza" a stílus. Túl laza. Annyira haverkodósra veszi a figurát, hogy már az önmagában visszariaszt, de ezt még megfejeli a sok "ál-laza-tudományos" baromsággal. Ezek a praktikák talán (de inkább ne!) működnek egy 15 éves kiskamasz fiúnál, de ha egy harmincas pasi belelapoz a tanácsokkal teli könyvbe, jó esetben röhögőgörcsöt, rosszabb esetben agyérgörcsöt kap.
Bizton állíthatom, hogy mi NŐK nem olyanok vagyunk, ahogyan a könyvben ábrázolnak. Illetve a jegyzőkönyv kedvéért: én biztosan nem vagyok olyan, és szerencsére a környezetemben élők, illetve a szélesebb ismeretségi körömben lévő nők sem olyanok.
Nem is tudom miért? Talán mert van agyunk, és nem kapunk hisztigörcsöt minden tíz másodpercben... 

Hát ennyire satnyák az amerikai nők? Komolyan gondolták ezt a szerzők vagy csak épp pénzszűkében voltak? Most komolyan ennyire félreismertem Felicity Huffmant? Tényleg elhiszik, hogy ezt a férfiak olvasni fogják? (Ha mégis meglátom valamelyiknél, hát én kiverem a kezéből, az tuti!)... És hogy a fenébe lehet ennyire szép a kivitelezése egy teljesen értéktelen könyvnek?

Ugyanis a könyv egyetlen értékelhető, sőt mi több, kifogástalan része az maga a kivitelezés.

Gyönyörű és stílusos fejezet elválasztó képek, csodaszép borító. Személy szerint én rajongok az ilyesmiért. De a többi? „Rémület! Kész rémület!”

Kiadó: Jaffa

Értékelés:  de csak a kivitelezés miatt. Ám őszintén megmondom, akkor sem kellene a polcra, ha ingyen adnák.