Fülszöveg: Mint
Rómeó és Júlia, Heloise és Abelard szerelme is baljós volt a kezdetektől fogva,
s végzetük volt, hogy legendássá váljon a történetük.
Mégis, mikor a 16 éves
Callie Martin felfedez egy antik könyvbe rejtett titkos naplót, a történetük, s
egyben a lányé is, egy másik életbe enged betekintést. A napló elvezeti
Callie-t a briliáns és jóképű Augusthoz, aki maga is olyan titokzatos, minta
történet, amit a napló rejt.
A kettejük közti vonzalom tagadhatatlan,
és ahogy az igazságot – valamint Heloise és Abelard történetét – kutatják, a
köztük kibontakozó szerelem is mindent felemészt.
Vajon a szerelmük csak egy
fényes hullócsillag lesz, ami hamar elég? Vagy a végzet által megátkozott
szerelmesek képesek legyőzni a történelmet?
A kezembe akadt, mert…
belebolondultam
a borítóba és a fülszövegbe. (De a borítóba jobban.) Utólag mindkettőről
elmondhatom, hogy csak egy hatásvadász félretájékoztatás, mert a történet
ismeretében kijelenthetem, hogy baromság mindkettő. (Na persze, ennyire nem borostás egy 16 éves.)
Közös történetünk:
Jaj, de vártam már olvasás közben, hogy
én ezt a bejegyzést írhassam! :)
Egyrészt,
mert Jézusisten, ilyen kő gagyi
történetet ki lehet adni?, másrészt meg De
jó, hogy kiadták, mert óriási élmény, hogy minden második oldalon elröhöghettem
magam.
Bevallom,
az angol nyelven olvasás nálam kötelező feladat, egy önmagamnak felállított
tézis, hogy minden évben többet olvasok eredetiben, mint előzőleg.
Tavaly
egy komolyabb ilyen olvasmányom volt, így idén a mostani mellett még minimum
kell egy. (Már megvan a kiszemelt.)
;)
És
mint minden feladatot, ami kötelező, az ember szájhúzással reagál le, még akkor
is, ha önmagának köszönheti.
Eddig!
Ugyanis
Erica
Orloff ezzel a gyöngyszemével elérte, hogy egy élmény volt angolul
olvasni.
Miért?
Íme!
Calliope,
röviden persze csak Callie, egy 16 éves lány, aki ügyvéd apjával és annak
aktuális barátnőjével Bostonban él, ám minden évben New Yorkban nyaral Harry
bácsikájánál, aki egy aukciós ház értékbecslője.
A
történet elején épp egy régi könyvet vizsgálnak, az úgynevezett Book of
Hours-t, amiről hamar kiderül, hogy egy palimpsest, azaz újraírt pergamen.
Valamikor
a múltban, a papíron lévő írást lemosták, és újra írtak rá. Ám a korábbi írás
sem veszett el, csak szabad szemmel nem, pusztán UV lámpával olvasható. Innen a
könyvcím is: Illuminated.
Az
írás egy titokzatos szerzőtől, egy bizonyos A.-től származik, s a lelet értékét
nagyban befolyásolja, hogy fény derül-e a kilétére.
Itt
bizony szakértő segítség kell, így Callie és Harry bácsikája Sokolov
professzorhoz fordulnak, aki a nagybácsi agora fóbiás mentora. Ő és
a fia August lelkesen fogadják a felkérést a nyomozásra, melyet nehezít, hogy az
ehhez hasonló régiségekre az úgynevezett Tome Raidereknek is fáj a foga. (És ilyen tényleg van, utána néztem!)
A.
kilétét tehát a legnagyobb titokban kell kinyomozni, nehogy a könyv a
szerencsevadászok kezére jusson…
Remélem
mindenki felkapta a fejét, mert mostanra abba a hitbe ringattam, hogy ez egy egészen
izgalmas sztori!
Akkor
most szépen összetörök minden érdeklődést, mert jöjjön, ami a történet mögött nincs
van!
Innentől kezdve erős SPOILEREZÉS jön!
Meg se lepődnék, ha a Disney lecsapna a sztorira, mert pont Justin Bieberhez illik August szerepe. |
A
nyomozást a 16 éves Callie-re és Augustra bízzák, mert a) Sokolov mester nem
lép ki a házból, b) Harry bácsi szemet szúrna a ritkaságokra vadászóknak, így teljesen logikus, hogy a felbecsülhetetlen
értékű lelet eredetének felgöngyölítését tinédzserekre bízzuk.
Nyilván
a menő manhattani aukciós ház bevett szokása, hogy nyári gyakorlaton, amolyan
ifjú kémeket megszégyenítő hatékonyságú kamaszokat alkalmaz. (De még ha megszégyenítenék őket, hisz
kettőjük közül csak a srácnak van némi agya, Callie teljesen híján van az
észnek.)
De
ha már Manhattan… August és apukája egy kertes házban laknak, (Abba kell hagynom sürgősen a Sex és New York
nézését, mert csúnya tévútra visz azzal kapcsolatban, hogy ott csak lakások
vannak, és a legközelebbi kertes házig Brooklynba kell költözni.) ahol a
srác mesés kertet ápol, madarakkal társalog, halakat nevel… Nem mellesleg elakad az ember lányának lélegzete, ha
rápillant. A srácra is, meg a kertre is.
A
kliséhegyek érezhetően megugranak az első találkozásukkor, bár már korábban is
tapasztalható némi erőltetettség.
A celebek és egyéb popkulturális
utalások csak úgy hemzsegnek a sztoriban. Sokolovék Uma Thurmannel laknak egy utcában, Callie egy
Holly Golightly-féle (Álom luxuskivitelben) fekete koktélruhában esik be
hozzájuk először, (mert az már mennyire
hétköznapi, nem?) ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi.
Oké,
hogy Harry bácsi Gabe bácsit szereti, de muszáj közhelyessé degradálni
szegényeket a könyvben? Világmárkákat puffogtatunk minden ruhadarabnál és
kéretlen kerítővé alacsonyítjuk az amúgy jó fej nagybácsit?
Persze
ennek megfelelően mindig pontosan tudom,
hogy a főszereplők milyen ruhát viselnek, de bevallom, annyira nem érdekel
már, hogy valakinek passzol-e a szeme színéhez a blúza, hogy el se tudjátok
képzelni. Ám legyűrtem őket becsülettel, mert ez nyilván kötelező elem egy
regénynél, úgyhogy nem is lehet csodálkozni rajta, hogy a nyomozásra kevesebb helyet vesztegetünk.
Mert
az kábé annyiból állt, hogy meglátogatták a könyvet az aukcióra bocsátó tulajt, ahol kiderült,
hogy semmit nem tud az eredetéről, csak az anyjával akar kiszúrni azzal, hogy
eladja.
Majd
meglátogatják Miriamot, (az anya) ahol szintén fontosabb, hogy milyen lakásban él, milyen
volt a házassága, mit viselt az esküvőjén… (Grace Kelly és Pretty Woman
hasonlítgatások tömkelege egyébként.)
Eközben
szövődik az instant szerelem, mert naná,
hogy ezek ketten egymásba ájulnak, s már második este után megy az sms parti,
hogy kinek mennyire hiányzik a másik. (Gretty
hangosan röhög, család hülyének nézi.)
Úgy beleragadt ez a Justin fiú a fejecskémbe olvasás közben. :D |
De
miért csodálkoznék ezen, mikor egy olyan történetben járok, ahol vadidegen nők 16 éves gyerekekkel osztják
meg első szóra házasságuk titkait, szerelmi életük legjavát? (Na nyilván azért, mert amúgy a nyomozós-szál
harmatgyenge, és két mondattal el lehetett intézni, a fennmaradó 20 oldalba meg
csak bele kellett írni valamit.)
És
ahogy ezt Orloff megoldotta… Úsztam, sőt lubickoltam
a klisékben. Harmadik esténél járunk, és ezek már együtt alszanak, a kiscsajnak
meg az a legnagyobb problémája, hogy Szegény
Miriam! nincs rajta melltartó.
– Azért kisanyám, mert azonnal beengedtél
egy idegen srácot az ágyadba!
He slid a hand up my shirt. I wasn’t wearing a bra, and I stiffened for a second.” I… ” I wanted to tell him I was a virgin. That after Charlie, I hadn’t dated anyone, hadn’t even liked anyone until him. But he stopped me.
” Don’t worry. We don’t have to rush. Okay? I’m not in this for some fling… this is real to me, Callie.”
Egyébként
annyiszor This is real to me-ztek meg
You are my soul mate-eztek nekem,
hogy már csak azért sem hittem el.
De
oda se neki, hisz ez egy igaz szerelem, ami az égben köttetett. Remélem, ezt
mindenki látja!
Telnek-múlnak
a napok, s immár célirányosan agyalnak a szerző kilétét illetően. Miriam
ugyanis úgy a szájukba rágta a megoldást, hogy el se lehet téveszteni, már csak
bizonyíték kell, hisz az egész elmélet
egy elvált nő, meg egy tinifruska megérzéseire és fantáziájára alapoz. (Oké, hogy a nők nagyon intuitívek és
ösztönösen jobbak a megérzéseik, de hogy erre alapozva tudós emberek is
asszisztálnak a hülyeséghez, az már sok.)
A
szálak Párizsba vezetnek, mert a dolog úgy áll, hogy a titokzatos A. nem más,
mint Astrolabe, Heloise és Abelard fia. – Minek kellett valójában ezt a szálat
beleszőni? Nyilván önállóan (sem) nem állt
volna meg a lábán a sztori, Rómeó és Júlia meg már amúgy is el van
rongyolva ilyen szempontból.
És
ez a szerelem milyen jó párhuzam Callie szüleire. (Én egyébként nem így láttam, de ez részletkérdés.) A kiscsaj anyjáról ugyanis
kiderül, hogy némileg bipoláris lehetett (szerintem
tuti) és hiába szerették egymást a papával, bizony szétmentek, mikor az
megcsalta egy másik férfival. Aztán meg elvitte a rák. (Nem vagyok érzéketlen dög, de a könyvben is csak ennyi érzelem volt a
halálához fűzve.)
És
ezt úgy titkolták Callie előtt, mintha legalábbis sorozatgyilkos lett volna,
jelentős elmebajjal.
Callie
persze mikor ezt megtudja, őrjöngeni kezd, hogy ő már nagylány, joga van az igazsághoz, és aktivista módjára követel
mindent. Kiosztja a bácsikáját, ignorálja Augustot, beszólogat az apjának, aki
erre varázsütés-szerűen megváltozik
(de komolyan, kellett neki fél oldal).
Az addigi nemtörődöm apa, aki a
Harvard jogi karára akarja benyomni a lányát, egy kínos éttermi(!) beszélgetés után azonnal megértő és kedves lesz,
még az NYU töri szakába is beleegyezik.
A
vagdalkozás után mindenki dagonyázik az önsajnálatban, Callie meg elszökik Párizsba, mert neki joga van(!) kinyomozni a
pergamen eredetét. Még rúg is kettőt Harry-be, mondván Te akartad, hogy nyomozzak, hát most kushadj a sarokban, én leléptem
Augusttal. (Mert időközben kizsarolta a srácból, hogy kísérje el.)
Mondjuk
Harry bácsit se kell félteni, mert azonnal rááll a dologra, mikor megtudja,
hogy Callie nem terhes álmai Heloise-ról szólnak. (Felnőtt ember, könyörgöm! Én ilyet mondanék apának addig röhögne
rajtam, míg teljesen megsemmisülök. Aztán olyan szobafogság várna még ennyi
idősen is, míg el nem múlik a gumiszoba veszélye, hogy csak na.)
De
Harry bácsi már nagyon New Age szellemű, mert rögtön elharapja a nyelvét, és
már nem is tiltakozik az ellen, hogy imádott unokahúga önsors rontásba kezdett.
Az se számít, hogy a Tome Raiderek feltűntek Franciaországban, hogy ez
veszélyes lehet az esetlen kamaszok számára. (Egyébként ezekkel a szerencsevadászokkal egyáltalán nem is találkozunk
a könyvben, csak amolyan ijesztgetés-félének vannak bedobva néha.)
Úgyhogy
Párizs, ahol egy újabb idegen –
Etienne, Miriam régi szerelme – újra mindent
a kezük alá ad. Annyira, hogy a
legnagyobb problémájuk az, hogy az Eiffel torony tetejére nem lehet lépcsőn,
csak liften feljutni. Márpedig August klausztrofóbiás (hát az apja után mégis mit vártunk). És megy a problémázás, hogy de
hát ők megígérték egymásnak, hogy csókolózni fognak ez Eiffel-torony tetején. *CSATT* – Ez a hang jelzi, hogy Gretty nagyon
erősen lefejelte az asztalt.
Persze
végül feljutnak, nyelves is lesz, én meg közben arra gondolok, hogy valahol
ott rejtőzhet Lengyel Dávid és mindjárt rájuk ereszti a szivárvány pónikat a
gyanútlan turistákra.
Apa
persze őrjöng, Harry utánuk repül, a szerzetesek megosztják minden titkukat a
csapattal, bejönnek a nácik… (De tényleg!
Úgy látszik, hogy egy francia színészt vagy filmet sem ismer Orloff, így a
nácik kaphattak egy kis cameót a sztoriban.)
Már-már
úgy tűnik, hogy a könyv mégsem Astrobale történetét hordozza, (Callie persze
elsírja magát, mert ezek szerint nem misztikus az ő szerelme Augusttal
– Mi van???) mikor egy közös álom hatására egy csapásra
megoldódik a rejtély. EGY. CSAPÁSRA.
Everyone is happy! Majd kilátogatnak Heloise és Abelard
sírjához a szerelmes levelecskéikkel, mert ez valami olyasmi lehet, mint
Veronában Júlia mellét fogdosni.
Na
és akkor már tényleg jött Lengyel Dávid, és a szivárványpóni had, csillámló
szárnyaikkal szökelltek az égen, lágy musical szólt a háttérből, minden
rózsaszín és vidám, mindenki boldogan élt a lelki társával, még a halál után is gondolom, az én fejem meg zöldült, mert valami készült kijönni a sok cukorszirupól…
SPOILER VÉGE!
Véleményem?
Ha netán eddigre nem lenne egyértelmű, akkor elárulom, hogy a pocsék szó nem
teljesen tudja lefedni a sztorit.
A
karakterek bagatellek, logikátlanok és kidolgozatlanok. Az írás, a stílus egyszerű, tele
tőmondattal, kevés nyelvtannal. A sztori erőltetett, közhelyes és még unalmas
is. Ha lefordítanám is különb lenne, mint az eredeti, bár a kliséket szerintem
csak így, angolul képes elviselni az olvasó.
A
244 oldal úgy jött ki, hogy hatalmasak a sortávok, nagyobbacska a betűméret.
Mikor kinyitottam a könyvet, azt hittem, hogy ez egy gyerekkönyv, s ki is
derült, hogy 13 év felett közel
élvezhetetlen, mert ezt csak tojáshéjjal a fenekén veszi be az ember.
(Egyébként nem értem, hogy a külföldi bloggerek miért írnak 256 oldalt, mert
nem annyi.)
Mégis, hatalmasakat
nevettem, míg olvastam, mert a fizikai fájdalom kapcsolatba lépett a nevetés
központommal. :D
Ráadásul
kezdő angolul olvasóknak tökéletes,
mert olvasható, érthető… abszolút sikerélményt és önbizalmat ad.
Az
biztos, hogy fogok még Orlofftól olvasni, mert gyakorlásra tökéletes. De meg ne
vegye senki, mert kár rá a 8$. Inkább iratkozzon fel az utazó könyv listára,
ami hamarosan újabb Erica Orloff kötettel fog bővülni. ;)
Kiadó: Speak
Az enyémtől
nagyon eltérő nézőpontot itt találni.
Egy olyat, ami velem ért egyet pedig itt.
Last but not lеаst, the best pοint fοr succеssful is to have some fun.
VálaszTörlésThat simple.
my webpage > ace hardware hobbies