Carly Phillips: Forró szerelem

Fülszöveg: Annabelle, Sophie és Micki – három árván maradt nővér, három regény, majd egy újabb lány a negyedik kötetben. Mindannyian a nővérek gyámjának, Yank nagybácsinak a sportügynökségénél dolgoznak reklámszakemberként. Sorsuk nem csupán a családi és munkahelyi kötődéseik, hanem hasonló szerelmi kapcsolataik révén is összefonódik.

Annabelle Jordan a legidősebb lány. Ő a férfias férfiakat kedveli. Az izzadságszagú férfias futballistákat, akiknek a társaságában a nők nőnek érzik magukat a sportoló mérete, súlya és szaga ellenére – vagy talán éppen azért. Számos csalódás után Annabelle-nek a hajdan ünnepelt futballista, Brandon Vaughn vállalkozását kell profi módon rendbe tennie. Csakhogy Brandon épp az a típus, akiről Annabelle számára egyértelműen kiderül, hogy a férfi akár a végzetét is jelenthetné. Annabelle érthetően fél egy újabb csalódástól, de kénytelen elköltözni a kisvárosba, Brandon szülővárosába, ahol hihetetlen zavaros állapotok fogadják.

Szakma és mindent elsöprő szerelem. Hogyan sikerül Annabelle-nek megoldania a megoldhatatlannak látszó konfliktusokat? Ez az alapkérdése ennek a rendkívül olvasmányosan megírt, letehetetlenül érdekes, izgalmas és főként forró könyvnek. A szereplők között természetesen ott szerepel a következő kötet főhőse, Micki Jordan is, akinek sorsa nem kevésbé lesz érdekes, mint Annabelle Jordané.

 Eredeti cím: Hot Stuff

A kezembe akadt, mert…

bár nem feltétlenül szeretem a jelenkori romantikát, ha kétfelől jön a gyengéd erőszak, és eleve kalandozom műfajilag, akkor elég igazságtalan lenne az efféle könyvekkel, hogy nem adom meg magam, és teszek egy próbát vele.

Közös történetünk:

Szóval Angelika már jó ideje próbálja konok fejembe verni, hogy igenis olvassak jelenkori romantikát, mert ha a Tiffany-kat, Romanakat és Júliákat szeretem, akkor egyenesen bűn elutasítani a normális könyveket.

Susan Elisabeth Phillipsre azért mégsem vetemedtem, de egyetlen egy értelmes okom sincs rá, hogy miért nem. Inkább Carly Phillips (haha, a családnév végül is ugyanaz) sorozatával szimpatizáltam.

A Hot Zone széria 3 lánytestvér párra találásának történetét meséli el, amit még megfejelt az írónő egy unokahúggal is.

A maradék 3 részt olvasatlanul kijelentem, hogy igazán írhatott volna Yank bácsiról és Loláról is, mert amit ezek levágtak itt nekem az első részben… hát az megért volna egy saját könyvet is.

De ne szaladjunk ennyire előre… vagy a végére! :)

A Forró szerelemben adott egy csöppet diszfunkcionális család, enyhén szexista nézetekkel.

A három lánytestvér gyerekkorukban veszítette el szüleit, ami után playboy nagybátyjukhoz kerültek. Az öreg igyekezett felnőni a feladathoz, csak épp nem sikerült neki, így a három lánykából kőkemény üzletasszony lett, akik pontosan tudják, hogy mit akarnak, és hogyan érjék el azt.

New Yorkban élnek, egy családi vállalkozást vezetve, melynek profilja aktív és visszavonult sportolók marketing ügyeinek intézése.

Hadd mondjam el, hogy míg a sportolók kifejezetten idegesítenek (még itt is), addig ez a marketing-reklám-PR irányvonal egészen kezd megtetszeni! S mivel szerencsére nem mentünk túlságosan bele az amerikai spotok játékleírásának részleteibe, kifejezetten tetszett a világ.

Ráadásul az is kedvemre volt, hogy nem ártatlan mimóza egyik szereplő sem, sőt, mintha a kocsistól tanultak volna káromkodni. Mondjuk ezzel épp voltak fenntartásaim, de annyira nem telepedett rá a könyvre, hogy hosszú távon bosszantsam magam emiatt.

Zavart viszont továbbra is az amerikaiak korlátolt gondolkodása.

Adott Annabelle, aki okos, harcias és gyengéd nő, mégis olyan mondatok hagyják el a száját, hogy a fejem vertem a falba. Azért cicababás, mert ezt várják el tőle a menő pasik. Ha ez az ára, hogy szükség legyen rá, akkor ő rátesz még egy lapáttal. ÖNBECSÜLÉS? Nem azt mondom, hogy legyen slampos, de egyem azt a csöpp eszét, hát menjen a búsba az a pasi, akinek csak akkor kell egy tanult, művelt és sikeres nő, ha az egy az egyben plázapicsa kinézetű. Az ilyen fickó annyit is ér pont… Annyit, hogy ketrecbe zárjuk, és mutogassuk, mint a majom előtti állomást az evolúciós fejlődésben.

És nem, nem hinném, hogy ez túlságosan is feminista felhangú kijelentés lenne!

Szerencsére később már nem vitte túlzásba az írónő, hogy hasonló kijelentéseket vagy gondolatokat közvetítsen felém Annabelle-n keresztül, sokkal inkább a gyermekkorának történései következtében kialakult szeretet utáni vágy lett a hangsúlyos.

Ez mentette meg elsőre a könyvet, mert így már sokkal szerethetőbb volt a legidősebb testvér.

Másodjára meg az, hogy nem vitte túlzásba a diszlexia miatti gátlásokat.

Brandon Vaughn, volt sztársportoló erősen diszlexiás, ami rendesen rányomta a bélyegét tanulóéveire. Ráadásul két istentelenül begyöpösödött agyú szülővel verte meg a sors, akik minden sikere ellenére egy idiótát látnak benne, és nem azt a sikeres embert, aki valójában. És még az exneje is jól kitolt vele.

Ezért rendesen munkál benne egy nagy adag önbizalomhiány, ami miatt nem engedi, hogy érzelmeket tápláljon a nők iránt.

Esküszöm, direkt azzal szórakoznék az ilyen, Vaughn szüleihez hasonló emberekkel, hogy csak és kizárólag összekevert betűkből álló szöveget szabadna olvasniuk, aztán szövegeljenek. Ép ésszel fel nem foghatom, hogy miért ér bárkit is negatív megkülönböztetés azért, mert diszlexiás. Ha valakinek 3 feje lenne, meg nyolc karja, 12 szemmel… akkor megérteném, de hol van ehhez az olvasási nehézség? Vagy én vagyok furán ”bekötve”? Volt diszlexiás osztálytársam a suliban, és nálunk ez úgy működött, hogy mindenki segített neki, ha valami nem ment, és ez nemhogy nehézség volt nekünk, hanem kifejezetten jó érzés. Sokszor rajzolgattunk szövegértelmezés közben, alaposabban elbeszélgettünk adott témákról. És ugyanolyan normális, kedves, szeretni való volt ő is, mint mindenki más. Mert mitől is lett volna különböző a többi gyerektől?

Az eszem megáll, hogy vannak olyan közösségek, hogy kinézik ezért az embert!

Úgyhogy nagyon tetszett, hogy egy ilyen motívum lett beemelve a történetbe. Szeretem, ha ilyesmivel is foglalkoznak a könyvek, és annak ellenére, hogy itt a hangsúly a romantikán és az erotikán volt, egyáltalán nem lett elbagatellizálva.

Erre erősített tovább Phillips a roppant érdekes mellékszereplőkkel. Őszintén szólva egy idő után Annabelle és Brandon már nem is érdekelt annyira, ellenben a másik két lány, no meg a teljesen lökött nagybácsi annál inkább. Fura is kissé, hogy a fő karakterek megmaradnak átlagosnak, de a háttérben a többiek nagyon figyelem felkeltőek. De áá… a nyitó kötetek sosem a legerősebbek.

De a problémás részek ellenére is nagyon várom a folytatásokat, mert egy egyszerű, nagy fordulatoktól mentes, humoros történet volt, amit jólesik olvasni időről-időre. Igaza volt kedves barátnémnak, mindent meg lehet kapni ettől a könyvtől, amit az ember lánya egy forró nyári napon, könnyed olvasmánytól várhat. ;)

„Brandon keze már eltűnt a szabadidőnadrág gumija alatt, amikor éles ugatás foszlatta el a vágy ködét, és engedte be a valóságot.

- Borisz – mormolta a lány.

- Nem úgy hívnak. Brandon vagyok.

Annabelle felnevetett, és a vállára hajtotta fejét.”

A könyvet köszönöm a Victoria Kiadónak!

Értékelés: