Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Fülszöveg: A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.

Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalttal, a szellemek jelenlétét megérző macskával együtt. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.

Így érkeznek meg egy kisvárosba, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…

Eredeti cím: Anna Dressed in Blood

A kezembe akadt, mert…

még Giginél kinéztem magamnak a könyvet, mondván, hogy olyan ritkán lehet férfi (fiú) szemszögből olvasni, de aztán valahogy feledésbe merült. Egészen a magyar megjelenés bejelentéséig, amikor már annak ellenére sem tudtam elmenni mellette, hogy arra sem emlékeztem, hogy miért kell ez nekem. De Ella után ha a Geopen Annára szavaz, akkor nekem Anna kell!

Közös történetünk:
Mondhatni, elvárások nélkül vágtam bele. Szinte! Egy dologtól féltem csak, hogy ne legyen Odaát koppincs.

Hát nem az!

Annak ellenére sem, hogy számos dologban hasonlít a sorozathoz, és egyre az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy Cas tulajdonképpen a Winchesterek káromkodásmentes tiniváltozata.

Minden, ami jó a sorozatban, benne volt, de minden, amitől olcsó utánzatnak hatna csupán, szerencsésen kimaradt. :)

Theseus Cassio ’Cas’ Lowood különleges családba, és csöppet sem átlagos feladatra született.

Édesapja kísértetvadász, édesanyja boszorkány, ő mégis boldogan él… egészen hét éves koráig, mígnem egy szörnyeteg megöli a családfőt. 14 éves korában aztán Cas is apja nyomdokaiba lép, és a tőle örökölt athaméval és édesanyja rezignált segítségével járja a világot, hogy gyilkos szellemeket iktasson ki.

Így keverednek a kanadai Thunder Bay-be is, ahol az eddigi legnagyobb feladat vár a fiúra, mikor Annát kell likvidálni.

A kísértet erősebb, mint az eddigiek, s olyan titok lengi körül, aminek megfejtéséhez életében először mások segítségére is szüksége lesz. De van, amire még ő sem készült fel…

Nem is olyan rég már éreztem hasonlóan könyvvel kapcsolatban. Most is arra figyeltem fel, hogy tulajdonképpen meg nem tudnám mondani, hogy mitől olyan nagy szám a könyv, mégis azzal az érzéssel tettem le, hogy imádom.

A hangulata, a karakterek, az őszinte, mézes-mázoskodás nélküli szöveg a rajongásig szeretett sorozatomat idézi úgy, hogy a történet maga jóval több, egyáltalán nem olyan mintha akármelyik epizód történetét mesélné el.

Egy teljesen más sztori, részleteiben eltérő világ, furcsa mód egyáltalán nem idegesítő kamasz szereplők.

És csak azért nem olvastam el az egészet egy nap alatt, mert mostanában keveset hordtam a szemüveget, és bizony 120 oldal után megfájdult a szemem. Ha ez nincs, semmi nem mentette volna meg attól, hogy azzal a lendülettel fejezzem be, amivel elkezdtem. Már csak azért is, mert a kellemesen fogyasztható fejezethosszok, a gördülékeny stílus mellett helyenként rendesen megborzongatott a könyv, és bizony elgondolkoztam a lámpafényben alvásnál. :)

Persze nem volt túl vészes, de nem is lett feleslegesen elfinomkodva egy-két véresebb jelenet.

Ráadásul Blake ezennel belépett azon írók szűk körébe, akik E/1-es, jelen idejű elbeszélésétől nem tör ki a frász, mert megvan a magabiztos stílusa ahhoz, hogy élvezetes és izgalmas legyen egyszerre.

Pedig szlengben és popkulturális utalásokban sem volt hiány, mégis az egész egy nagyon fogyasztható, szerethető egyveleget alkotott, és még arra is ráébresztett, hogy bár állandóan amcsizom, meg szidom őket a számomra érthetetlen agyatlanságuk miatt, mégis ez a része az a kultúrájuknak, amit nagyon szeretek.

Egy percre nem lankadt a figyelmem, végig benne voltam a történetben, és ha voltak is hibák, vagy logikai bakik, én bizony észre sem vettem. Még azon is pillanatok alatt túllendültem, hogy e világban a szellemek képesek materializálódni annyira, hogy érezni lehet a bőrük melegét, vagy a csókjuk ízét.

És számomra nem is lett volna elképzelhető más megoldás, mint hogy Cas és Anna egymásba szeretnek, ahhoz meg azért jól jön, ha nem egy "ködfelhőt" kell hajkurásznia a srácnak. ;) Annyira belegárgyultam a kettősükbe, hogy különösebben azzal sem volt problémám, hogy a szerelmük kibontakozásával kapcsolatban több volt a sejtetés, mint a tényleges ábrázolás. Valahol a lelkük mélyén ment végbe minden, mintegy törvényszerűen, hisz egy megtört lelkű fiúról és egy zavarodott lányról van szó. Mégis olyan jól illettek egymáshoz, én meg úgy megszerettem őket együtt, pedig ennél hajmeresztőbb párosítás kevés van. :)

A maga módján romantikusnak is nevezném, bár azért óva intenék mindenkit attól, hogy e szóba kapaszkodjon a regény kapcsán. Sokkal inkább hátborzongató események, sötét tikok és lelki folyamatok összessége, amit árnyal némi megmagyarázhatatlan romantika is.

Ez megint egy olyan olvasni kell könyv, amiről egyszerűen képtelenség normálisan írni. Olvasni kell, mert a szavakba öntött hangulatát újra leírni már szinte lehetetlenség. Szellemvadászoknak és Supernatural rajongóknak egyenesen kötelező!

És már csak az érdekelne, hogy mikor jön a következő rész? :)

A könyvet köszönöm a Geopen Kiadónak!

Értékelés: