Larissa Ione: Csábítás

Eredeti cím: Pleasure Unbound

Fülszöveg: Tayla, a fiatal őrző élete nem áll másból, mint gyilkolásból. A lány feladata, hogy az emberekre támadó démonoktól megtisztítsa New Yorkot, lehetőleg nyom és nagyobb zűr nélkül. Csakhogy Tayla az utóbbi időben nincs jól: furcsa emlékezetkieséses időszakai vannak, és egy vadászat alkalmával lebénul a jobb oldala. A harcban meghal a társa és legjobb barátnője, Tayla pedig egy különös helyre kerül: egy kórházba, amelynek fekete falait mágikus írásjelek borítják. Kezelőorvosa, a jóképű Eidolon az első pillanattól kezdve Tayla különös, erotikus álmainak főszereplőjévé válik, miközben a démon férfinak sem közömbös a lány. Eidolon fajtája a nők szexuális kihasználásának él, mégis Tayla kedvéért hajlandó lenne alávetnie magát a véres és mindkét fél számára életveszélyes párválasztási szertartásnak – még akkor is, ha minden észérv ennek ellentmond… Vajon Tayla választ kap-e a múlt kérdéseire? Akarja-e, hogy válaszokat kapjon a férfitól? És mi lesz, ha a jövője olyan fordulatokat tartogat, amelyeket a legvadabb álmaiban sem gondolt volna?

Kezembe akadt, mert...

az a fránya kíváncsiság, no meg a démonimádat. De viccet félretéve, Angelika ajánlotta, így régen mentem ennyire biztosra könyvvel.

Közös történetünk:

És nem is bántam meg. Újabb soklényes könyv, ami a szívem csücske, itt mégis van egy csavar az egészben.

Számos ponton jobb a könyv, mint az eddigi soklényes élményeim, ám van, amiért húztam a számat. Nagyon is.

Ugyanis annyira nem szívlelem én ezt a Taylát, hogy még magam is meglepődöm a dolgon.

Adott a démonvadász lányka - aegis -, akinek élete csupa nyomorúság és szenvedés, érzelmileg meglehetősen rokkant, (minden, minden egyes főszereplő csajnak muszáj lelki nyomoréknak lennie???) mígnem egy balul sikerült rajtaütés során egy underground kórházba nem kerül, ahol pont azok gyógyítják meg, akiket halomra ölt élete során.

Azt hinné az ember, hogy ettől azért némi kétely felmerül benne korábbi vakhitével kapcsolatban, ám mégsem, annak ellenére sem, hogy azonnal egy húron pendülnek a csodadokival, Eidolonnal.

Nincs bajom azzal, hogy azonnal egymásnak esnek, nincs bajom azzal, hogy ragaszkodik az álláspontjához, de azzal már igenis bajom van, hogy szinte végig szenveleg, még akkor is mikor pedig már minden egyértelműen mutatja, hogy hülyeség ragaszkodni a korábbi álláspontjához.

És az a vicc már megint, hogy újfent görbe tükröt kaptam valahol, mert akármennyire is a hideg futkos a hátamon a nőtől, mégis nagyon reális az, amit művel. És idegesítő! De reális... 

Szóval a szexi démondoki karjaiba ájul szinte azonnal (miért nem tenné, mikor stimulálják az érzékeit), de annak nagyon sokáig még véletlenül sem adna esélyt, hogy köztük esetleg más is lehetne, mint hogy ölik egymást.

Khm... de ismerős. És pont ezért nem bírom én ezt a nőt. Nekem ő most itt kellemetlenül valóságos volt. (Tudom, már amennyire paranormális sztorinál valóságos lehet valaki!)

De szerencsémre elvonta a figyelmemet a valós problémáimmal való párhuzamról a világ.

Egy olyan világ, amit már olvastunk pepitában ezerszer, mégis működik még mindig, sőt, itt valami újat, valami frisset tudott csempészni a könyvébe Ione.

Ha Drakula lefeküdt volna egy egész kórházzal, akkor ez lett volna a zabigyereke.

Ez pedig a Vészhelyzet-faktor. Annyira mondjuk nem vagyok kórházsorozat-rajongó, de itt nagyon működött az abszolút nem titkolt inspiráció. Ezt fejelte még meg azzal, hogy egy család szövevényes, kissé kusza, és nagyon feszültséggel és gonddal teli életébe csöppenünk.

Bizony-bizony, Eidolon népes famíliával van megáldva, akik nyírják egymást rendesen, mégis ölni tudnának a másikért. (Mondjuk egymást is, de azt inkább csak szóban.)

- Meg fogom ölni Skulkot! - jelentette ki határozottan.

- Ha meg nem előzlek.

- Neked ő tiltott terület.

- Arról nem volt szó, hogy nem ölhetem meg - mutatott rá Eidolon. - Csak azt mondtad, hogy ne feküdjek le vele.

- Tényleg - vont vállat Shade. - Akkor öld meg te. Anyám sosem bocsátaná meg nekem.

Erre jön még a humor, ami nagyon erős a könyvben. Imádtam a humorát!

- Gyere el vacsorázni a héten, ha lesz időd. Ravan elhozza bemutatni az első udvarlóját. Arra gondoltunk, hogy kikötözzük és kivallatjuk, mielőtt áldomást iszunk vele.

Tehát úgy egészében is, de ami szöveget konkrétan Eidolon szájába adott, azt külön. Laza és szarkasztikus, abszolút rendben van magával, és nem fél viccelődni saját kárára.

Eleve jó kis karakter lett a doki, de a dumáival még tovább emelte az írónő.

Hasonlóképp a testvéreihez. Wrath (nem értem miért lett lefordítva Lidércre) és Shade is csuda pofák, de még Luc, a morcos farkas is nagyon hamar megkedvelhető.

Szépen összerakott kis első kötet ez, kellő mennyiségű információval a világról, ám mégsem túl töményen, érdekes karakterekkel, rajongásig fokozható alternatív világgal. A nyomozás persze azért valahol kiszámítható volt, bár hagyott nyitott kérdéseket a további kötetekre is.

Könnyed ujjgyakorlat volt ez szerintem Ione-nak, és őszintén hiszem, hogy a további kötetekben sem fogok csalódni. Csak már itt lennének a polcon! :)

A könyvet köszönöm az Egmont Kiadónak!

Értékelés: