Jay Asher - Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

A múltnak vége. A történelemkönyvekben olvashatunk róla. De mi van, ha a jövőben háborúban állunk, vagy még mindig nem választottunk egy nem fehér vagy nem férfi elnököt, vagy a Rolling Stones még mindig felvonszolja a színpadra a ráncos, vén seggét? Iszonyúan lehangolna!

Eredeti cím: The Future of Us

Fülszöveg: 1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt…szerzőjének új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és bebizonyítja, hogy minden döntésünk hatással van az életünkre. Facebook-függőknek kötelező olvasmány!

Kezembe akadt, mert...

hah, azt írták, hogy Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány, én meg magamra vettem. :)

Közös történetünk:

Az ember kíváncsi. Úgy általában is, de a jövővel kapcsolatban szinte mindenképp, hát még ha épp kamasz, ami amúgy is bizonytalanná tesz dolgokat.

1996-ban járunk. Emma legnagyobb problémája, hogy szakítson-e Grahammal, meg hogy épp kötik be a netet náluk. (Fú, de piszok rég volt, és elmélkedtem is egy sort, hogy milyen mágikus dolog volt nem is olyan rég még a kábelt dugdosni a telefonból a gépbe és vissza. Ah... a jó kis betárcsázós net!)

Josh legnagyobb problémája meg az, hogy Emma fél évvel ezelőtt kikosarazta. Mert Emma már csak ilyen lány.

Úgyhogy öri-bariságukban épp mosolyszünet van, és ebbe az állapotba kavar bele az AOL telepítő cédéje. (Ezen nem sikerült nosztalgiázni, nekünk ugyebár ilyen nem volt. :( Bezzeg odaát már akkoriban 100 óra ingyen netet osztogattak. Nálunk meg még most sem. Én mondom, nincs igazság a Földön!)

Hogy-hogy nem, ezen telepítés közben felkerül a gépre a Facebook! Nekünk ugye ez már természetes (hát még ha valaki 20 alatt jár) mégis imádtam a rácsodálkozásaikat, meg a nagyon is jogos értetlenkedésüket, hogy ugyan miért osztja meg valaki még a vacsoráját is a neten. De ami még ennél is fontosabb, hogy mit változtat az életükön az, hogy látják a profiljukat 15 évvel későbbről...

A könyv váltott nézőpontú - felteszem a két szerző miatt - és nagyon szépen ábrázol két utat, két értelmezést a Facebookkal és a jövőhöz való hozzáállással kapcsolatban. Ráadásul jelen idejű, ami kicsit megtámogatja a beleélést a történetbe, bár bevallom, hogy e téren valahogy nem klappolt minden.

Nem mondom, hogy nem volt jó, de elég sok helyzetben nem éreztem azt a sok kontrasztot, amit az elmúlt 15 évnek azért mutatnia kellene. Igaz, Magyarország és az USA között már akkor is volt egy csöpp különbség, mégis, a jó magyar valóságra emlékezve kicsit rontott az élményen, hogy a különbség a két idősík között kábé tényleg kimerült a betárcsázós és a széles sávú internet között.

Ismerve a mai posztolási szokásokat, kicsit megtámogathatták volna a szerzők a dolgokat mondjuk a kiposztolt kütyük képére való rácsodálkozásokkal, vagy az öltözék változásának bemutatásával. Nem mondom, hogy ez hiba, amiért elmaradt, de hitelesebb lehetett volna a könyv.

Ehelyett jobbára a hullámeffektusra koncentrált. Az elején volt egy kis hiányérzetem, mert tudtam, hogy mélységében semmiképp nem kaphatok elégséges elméletet a témából, lévén ifjúsági könyv, másfeles sortávval, mégis emelem kalapom a szerzők előtt, mert megoldották. Annyit vállaltak, amennyivel még tudtak is élni. Nincs túlértekezve, de elbagatellizálva sem. Könnyed, mégsem együgyű, s bár Emma rendesen építette le magát a szememben a történet során, nem süllyedt a Verjük agyon vaslapáttal! szintre.

Míg ő kétségbeesetten igyekezett változtatni a jövőjén, amiért nem tetszett neki (ami persze csak egyre rosszabb lett így), addig Josh amolyan önbeteljesítő úton indult el. Mégis, ő kezelte jobban a helyzetet.

De hogy hasonló helyzetben hogyan reagálnék? Naná, hogy úgy, mint Emma! :)

A jövendő férjem már három éjszakát töltött házon kívül. Három éjszakát! És most az én pénzemből vesz valami kütyüt. Közben még terapeutára sincsen pénzem, amire nagy valószínűséggel szükségem lesz a jövőben, hogy beszélhessek róla.

Meg kell szabadulnom ettől a pasitól!

Fész retró

Ki ne vágyna arra, hogy ablakot nyisson önmagára... pár évvel későbbi önmagára, és lássa, hová érkezett? És ha látod, bármit is hozzon döntéseink sokasága, ellent tudnál állni?

Nem mondom, hogy boncolgatja ezen kérdéseket a könyv, mert nem, inkább csak felveti, és egy nem túl komplikált okfejtéssel végig is vezet két lehetséges útvonalon, de ne várjunk kvantumfizikai mélységeket.

Ez egy könnyed, jól megoldott, pár óra alatt fogyasztható regény, ami talán a mai kamaszokat az ég egy adta világon semmiről nem gondolkoztatja el, nekem mégis tetszett.

Egy kicsit retró, egy kicsit nosztalgia, sok-sok napfénnyel. Bájos és szerethető könyv, amit nem tudtam letenni, amíg a végére nem értem.

Beleharapok a gofriba, aztán bekopogok Josh ajtaján.

Bent a Walking on Sunshine bömböl.

[...]

Elfordítom az ajtógombot, benyitok, és...

Fecske gatyában végez felüléseket! A mellkasa izmos, de... fecskében?

-Emma!

Nevetek, miközben Josh letépi az ágyáról a lepedőt, és a derekára tekeri.

Rögtön elvörösödik. - Még sosem hallottál arról, hogy kopogi illik?

- Kopogtam - rázom a fejem az ütemre. - De ennél fontosabb kérdés: még sosem hallottál bokszeralsóról?

Részemről ez egy igen szép kezdés a Maxim Kiadó Dream válogatásából, aminek köszönhetően bizalmat szavazok a többi könyvüknek is.

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

Értékelés: