Könyvbemutatón jártam

Csütörtökön útnak indultam piciny falucskámból, már csak azért is, mert este egy másik könyvbemutatóra voltam hivatalos, mégpedig a Gondolat Kiadó által publikált A kapzsi hóhérné című könyvére, melyet a szerző, Magyar László András mellett Radnóti Sándor kritikus, esztéta mutatott be.

Már olvastam a könyvet, és nagyon tetszett a kitekintés a 16-17. század "nőkultuszába", ráadásul a Gondolatos könyvbemutatók mindig nagyon jó hangulatban telnek, így egyértelmű volt, hogy Bécs előtt belevetem magam a pesti irodalmi életbe is.

A Petőfi Irodalmi Múzeum egyik lenyűgöző és roppant impozáns termében, a Vörös teremben megrendezésre kerülő bemutató nem csak helyszínével nyűgözött le, hanem az ott megjelenő irodalmárokkal is.

A 17 órai kezdésig beszélgetőtársam Bródy Sándor (Alexander Brody) volt, aki annak a Bródy Sándornak az unokája, aki írói munkásságával hatással volt például Ady Endrére, Krúdy Gyulára vagy Móricz Zsigmondra, s aki maga is érti és műveli ezt a műfajt.

Így, mondhatni szó szerint az irodalommal magával társalogtam, s mégis, nemhogy feszengtem, de egyenesen repültek a percek, hiszen egy hihetetlenül művelt, mégis közvetlen és kedves emberrel társalogtam.

Majd elkezdődött a bemutató és Radnóti Sándor irodalomtörténész és kritikus ajánlotta a jelenlévők figyelmébe könyvet élénk jókedvvel és őszinte rajongással. (Látszott rajta, hogy annyira szereti a könyvet maga is, hogyha nem olvastam volna előtte, csak miatt biztos a kezembe veszem.)

A méltatás után a szerző maga is szólt pár szót, s ezután következtek a kérdések, ahol már sokkal jobban kibontakozott, hogy egy humoros, szakmája iránt alázatos, mégis könnyed, hovatovább elbűvölő orvostörténész vajon miért adja könyvírásra a fejét.

Magyar László András

Az Orvostörténeti Múzeum munkatársa tanulmányai elvégzése után, latin-magyar szakos fegyvertárával 1981-ben besétált az Országos Levéltárba, hogy munkát kérjen. Az akkori igazgató viszont - telt hát lévén - egyel lejjebb irányította, a múzeumba. Mivel ott emberhiány volt, és latin nyelvű szövegek is akadtak, átmeneti megoldásnak megfelelt, s idővel az is kiderült, olyannyira, hogy a pár hónapból mára már 31 év lett.

A munkából hivatás vált, az orvostörténeti feljegyzések katalogizálásából pedig szerelem.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy A kapzsi hóhérné már az 53. könyve a szerzőnek. Igaz, nem mindegyik szól tisztán csak az orvoslásról, sok a kevert témájú olvasókönyv.

Ezen felül ír a Holmi, a Mozgóvilág és az Élet és Irodalom hasábjaira is, sokszor ráadásul személyes élményeiről.

Igaz, e téren azt nyilatkozta, hogy erről a szokásáról feltehetőleg lassan le kell szoknia, hiszen ő csak egy könyvtárban ül egész nap (munkaideje alatt és otthon is), nem is érti, hogy mi érdekeset találnak az életében.

Az általános derültségből e kijelentésre, no meg a tényre, hogy jó pár kollégája is a közönség soraiban ült, arra következtetek, hogy ez inkább nagy fokú szerénység, mint a valóság. :)

És valóban, Magyar László András egy tüneményes ember, aki kisfiúként mosolygott, mikor Radnóti Sándor "rápirított", hogy Ioannes Wierus művei feltűnően sokat szerepelnek a kiadványaiban.

Bevallotta, hogy nagy kedvence az 1500-as években élt orvosdoktor, aki elsőként emelte fel szavát a boszorkányüldözések ellen. Igaz, pusztán csak azért, mert szerinte ezek a nők nem démoni megszállás alatt vannak, pusztán csak elmebetegek.

Egy újságíró fel is tette számára a kérdést, hogy ő, mint tanult ember, hogyan tud megbékélni azzal a barbár és értelmetlen doktrinával, amivel a boszorkányokat "tesztelték". (Ugyebár, ha víz alá nyomod a "gyanúsítottat", akkor ha ártatlan, megfullad, ha pedig bűnös, akkor túléli, de akkor égetünk.)

Egyik legújabb büszkeségem

Az orvostörténész sommásan megjegyezte, nem tudunk mit kezdeni a régmúlt társadalmi hitével, mely egy idő után kultusz lett, s ebből aztán valóság, még ha oly borzalmas is. A pogány vallások kriminalizálása, s eképp a boszorkányság is félelemből eredt.

Idővel ez enyhült, hiszen egyre kevesebben éltek félelemben a "régi hit" miatt, s olyan nézetek ütötték fel a fejüket, amilyen Ioannes Wierusé is volt. A boszorkányság már nem a sátán csábítása volt, pusztán csak elmebaj.

Majd még több idő elteltével, s a téma iránt "érdeklődők" elfogyásával az egészből egyszerűen csak irodalom lett. Pont olyan, mint milyen A kapzsi hóhérné is.

Egy érdekes szelet a történelemből. Visszatekintés az akkori kultuszra, s annak szépen lassan végbemenő elkopására.

Nem másabb sokkal ez sem, mint a mai, Élet írta történetek, csak kicsit korábbi a dátumozás.

A bemutató után kezdődött az állófogadás és a kötetlen beszélgetés, és még dedikáltatni is lehetett, így a büszkeségpolcomnak újabb lakója lett.

Bár Magyar László András betűi aprók, a vele való beszélgetés során a lelkem margójára írt írt szavai nagyon is sok helyet foglalnak el.