Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Eredeti cím: Succubus on Top

Fülszöveg: Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.

Kezembe akadt, mert...

az első rész is hibátlan volt, s bár konkrét elvonási tüneteket nem okozott, mi sem természetesebb, hogy folytatom a sorozatot.

Közös történetünk:
Szívem szerint most idemásolnám a könyv laza 90%-át, hogy adja csak el szépen önmagát, de épp nem hiányzik egyetlen per sem a nyakamba, így megpróbálom saját szavaimmal összefoglalni azt, amit Mead oly sikeresen véghez vitt laza kis 300 oldalon.

Georgina Kincaid ott folytatja ténykedését, ahol az előző kötetben abbahagyta, illetve kicsit rákapcsolt, hiszen ez volt a feltétele annak, hogy imádott írója, Seth megtarthassa az emlékeit arról, mi is ő valójában.

Merthogy Georgie szukkubusz, méghozzá immáron a Hellügyminisztérium által kitüntetett okleveles szexdémon. Bizony! Ő és Jerome (ő a főnöke) csöppet sem pátoszosan, ám annál nagyobb iróniával átvette a megtisztelő Hónap... akarom mondani a Negyedév dolgozója címet, hogy azzal a lendülettel folytassák tovább azt, amit eddig is.

Georgina a kisördöggel és a vámpírokkal való bulizást, és a Seth-tel való randizást, Jerome meg... hát róla továbbra sem tudjuk, hogy mit is csinál.

- Nagy örömömre szolgál hát átnyújtanom ezt a Legutóbbi Negyedre Érvényes Szukkubusz Irányszámokat Jócskán Meghaladó Teljesítményt Elismerő Oklevelet. Gratulálok.

Horatio lekezelt velem, és megkaptam az oklevelet, amit alsó hangon is vagy ötvenen írtak alá.

Ez állt rajta:

LETHA (alias Georgina Kincaid), a Föld bolygó, Észak-Amerika, Egyesült Államok, Washington állam, Seattle egyházmegye területének Szukkubusz Kitűnő Teljesítménnyel Jócskán Meghaladta a Legutóbbi Negyedre Érvényes Irányszámokat, és ezzel rendkívülit nyújtott emberi lelkek elcsábításában, elkárhoztatásában, és megrontásában.

Elolvastam, felnéztem, és láttam, hogy mindenki engem sasol. Ebből arra következtetésre jutottam, hogy valamiféle beszédet várnak tőlem. De engem legfőképpen az foglalkoztatott, hogy nagyon megütöm-e a bokámat, ha kicsit körbevágom ezt az izét, hogy egy hússzor harmincas keretbe beleférjen.

Ebbe az idilli képbe zavar bele Bastien, főhősnőnk inkubusz haverja (végre inkubuszok is!), némi drog és persze a magánélet és a munka közötti lavírozás állandó problematikája. Azaz, még a démonlányoknak se könnyű az életük!

Olvastam sokfélét a könyvről, melyben bár méltatják, mégsem tudnak elszakadni a Vámpírakadémia által kiváltott rajongástól, ami elgondolkoztatott.

Tény, hogy engem Mead nem kondicionált alapból a Vámpírakadémiára - lévén még nem olvastam (és dühödt kommentek elkerülése végett jelezném, hogy a hangsúly a MÉG szócskán van!) -, és aláírom azt is, hogy valamiért nem vakarom le az arcomról a bőrt az azonnali folytatásért, mégis megérdemli a könyv, sőt, az eddigi színvonalat tekintve a sorozat, hogy a legjobbak között legyen.

Egyszerűen eszméletlen, hogy mennyire egységes a stílusa, mennyire magabiztosan hozza az előző rész színvonalát, és mennyire magabiztos kézzel navigál bennünket az írónő ebben a világban.

Minden klappol, nincsenek vakvágányok, üres járatok, csak egy élvezetes és pörgős történet, összetett, mégis egyszerűen élvezhető világ, és olyan szöveg, hogy komolyan gondolkodom rajta, megtanulom kívülről az egészet, hogy alkalmasint idézhessek belőle.

Teljesen összepost-iteztem a könyvet már megint, ráadásul nem is csak egy-egy mondat miatt, hanem konkrét oldalak teltek úgy, hogy fogtam a fejem a dumáján. Török Krisztina olyan szinten jól csinálja, amit csinál, hogy rendre meglepődöm magamon, mennyire jól bírom a szlenget, sőt, szinte kívánom is, hogy használja.

- Megyünk táncolni, Cody.

- Benne vagyok - felelte kedvesen -, de hozom Petert és Hugh-t is.

- Au. Náluk csak Sethnek van keményebb fából a lába.

- Tudom. De már megdumáltuk, hogy ma együtt lógunk. Persze csatlakozhatsz te is, éppen szerepjátékosat játszunk. Felfogod, mennyi hozott pontja van egy szukkubusznak?

- Oké, hozhatod őket is.

A bonyodalom persze ezúttal sem váltja meg a világot, és talán itt van a differenciál pontja a regénynek a korábban már említett "problémához".

Nekem egyébként ez a borító
is tetszett volna.
Szép metaforája a regényben
megjelenő "folyadéknak". ;)

Ez a regény semmit sem akar megváltani!

Egyszerűen csak kapunk egy alternatív valóságot tele démonokkal, angyalokkal... miegymással, akik ugyanúgy élik mindennapi, problémákkal és kihívásokkal teli életüket, mint mi, és minden Georgina Kincaid rész egyszerűen csak bepillantást nyújt ezekbe a mindennapokba.

Egy kis ablak arra, hogy szukkubuszként is van élet, ráadásul ugyanúgy tele van párkapcsolati problémával, munkahelyi nehézségekkel, barátokkal és ellenségekkel, mint bármely földi halandóé, és néha (valahányszor megjelenik egy új rész) olyan jó elmerülni benne.

Jó, mert Mead stílusa és szövege fergeteges, a sitcom-szerű helyzetek pedig roppant ismerősek. (Mondjuk nyilván nem a lelkek megrontására, és annak módjára, no meg az ebből eredő bonyodalmakra  gondolok.) Így nem szabad azt várni tőle, hogy ugyanúgy elrántson a hétköznapokból, ahogy egy keményvonalasabb urban fantasy.

Ez a könyv is az - ahogy az előző rész is -, ami: egy tökéletes, pár órás kikapcsolódást nyújtó élmény, melyet akárhányszor kapsz is le a polcról, sose csalódsz benne. Egyszerűen olvasni kell!

Ami viszont megdöbbentő, hogy az írónő hajszálra pontosan hozta az első rész színvonalát. Korai két rész után ilyet írni, de el se tudom képzelni, hogy bármikor megbicsaklana a sorozattal kapcsolatban. Egyszerűen hibátlan ismét, és így teljesen egyértelművé vált, hogy Georgina Kincaidnek bérelt helye van a polcomon.

Értékelés: