Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A kör

- Igyál ebből egy keveset - mondja, és odaadja Minoonak az egyiket.- Ez valami... mágikus?Adriana elmosolyodik.- Earl Grey.

Eredeti cím: Cirkeln

Fülszöveg: Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…

Kezembe akadt, mert...

na hajj, már hogy is hagyhatnék ki egy boszorkányos könyvet, főleg, hogy annyira háttérbe vannak szorítva szegények ebben a nagy paranormális kompániában. Pedig ők legalább olyan alap, mint a vérszívók, és mégis... :(

De most, végre úgy tűnik, hogy paralény hatalomátvétel jön, és végre elfoglalják méltó helyüket a fantasy irodalomban. Boszorkányok rulez!

Ráadásul a szerzők svédek, és mint olyan, az északi írók nem teljesen normálisak... azt én meg imádom! (Említettem már, hogy Magnason..........) :D

Közös történetünk:
Lehet, hogy mégiscsak igaza volt a dokinak abban, amit a műtét alatt mondott, hogy nem egy hétvége alatt lettem beteg, mert a lábadozás (pillanatnyilag is roppant idegőrlő, türelememésztő metódusában) alatt volt időm gondolkodni, minek folytán rájöttem, hogy talán az, hogy alacsonyabb energiaszinten rezegtem az utóbbi hetekben, már előszele volt a dolgoknak.

Minoo*

Ezért nem mehetett úgy az olvasás, és az írás sem mostanában. :(

Meg aztán a Merkúr is retrográd, úgyhogy nagyon igyekeznem kell, hogy ne a fene egye meg a kommunikációmat és az írásos önkifejezésemet manapság.

Persze ezzel nem az engelsforsi bizonyítványomat akarom magyarázni, mert tény, hogy heteim voltak a könyv (kézirat) társaságában, mégsem voltam képes sokáig rendesen olvasni.

Előbb a 144 oldalas lehetőségnél adtam fel 1 fejezet után, realizálván, hogy egyben kell olvasni, majd a teljesnél a formátum nem akart megbarátkozni az iPaddel, s mire megérkezett a könyv, rám szakadt a műtét is.

Még szerencse, hogy végül olyan sokat kellett a dokikhoz járnom, így volt időm a váróban boszorkánykompániában elütni az időt. Olyannyira, hogy néha csúnyán néztem a nővérre, hogy máris behív. :)

Egyébként nőiesen bevallom, picit megriasztott a mérete is, attól függetlenül, hogy a kivitelezés G Y Ö N Y Ö R Ű !

Ám ettől függetlenül, vagy épp ezért éreztem én, hogy ez a könyv megérdemli,hogy odafigyelve, időt szánva rá olvassam.

Rebecka*

És valóban: amikor végre belekezdtem, már le se akartam tenni. (Ekkor jött a furán méregetjük egymást a nővérrel jelenetek sora...)

4 nap alatt végeztem vele úgy, hogy az aluszékonyságom még aktívan működött.

Peregtek a lapok a kezem között, és a nagy terjedelem egyáltalán nem rémisztő kötelességnek tűnt, hanem megnyugtató lehetőségnek, hiszen a könyv jó. Nagyon jó!

Igaz, magamban muszáj rögtön az elején szétválasztanom fantasy-ra és ifjúsági regényre, hogy értelmet nyerjen, miért van olyan nagy hatással sokakra.

Egy perccel adózni egy ember életéért nem tisztelgés, hanem inkább gúnyos fintor.

Fantasy-nak ugyanis egy átlagon felüli, mégsem hibátlan könyv.

Adott 6 lány, akik különleges képességekkel bírnak, természetfeletti erőknek parancsolnak és természetesen a Rossz ellen küzdenek.

Eddig tiszta Secret Circle, ám a szerzőpáros mégsem gyalázza le a klisét L. J. Smith szintjére.

Vanessa*

Strandberg és Elgren mágiájában nem minden zacskósleves, nincs azonnal kész, ha egy kis vizet adunk hozzá, hanem lassan (talán picit túl lassan is) bontják ki. Amennyiben beszélhetünk hitelességről urban fantasy esetében, azt kell mondjam, hogy teljesen élethű, ahogy kinek-kinek eltérően jelentkeznek a képességei, a maga tempójában tanulja meg használni.

Van benne némi önismeret, picit dac és düh, elfojtott vágy valami más iránt, mint ami kijutott neki, csöppnyi keleti filozófia, mégsem lesz kusza az egész. Csupán csak csöppet kidolgozatlan és helyenként rossz ütemben ábrázolt.

És itt kapcsolódik be a másik szál, azaz az ifjúsági regény komponens.

Ifjúsági regénynek a könyv ABSZOLÚT HIBÁTLAN!!!

Nem hiába, hisz svédek, és nem Ken és Barbie babákat mozgatnak a könyvben, hanem hús-vér, napi gondokkal, 21. századi szociális problémákkal küzdő fiatalokat.

Ha az ember valakit a bizalmába avat, egyúttal sebezhetővé is teszi magát.

Olyan színes tárházát kapjuk az átlagos magyar európai családmodellnek, hogy szinte megszólal a könyv, és tanmeseként felolvassa magát.

Az az alap, hogy szinte mindenki testkép/önkép gondokkal küszködik. Eddig stimmt, hiszen kamaszok... Bár elgondolkodtam én a saját kamaszkoromon, és arra jutottam, hogy nekem ez a rész talán kimaradt. Nem mintha mindennel elégedett lettem volna magamon, de hogy bármi önpusztítót tegyek ellene (értsd: fogyókúra, talpig smink... stb.) ahhoz talán túlontúl lusta voltam. (Ha nem lenne igazam, mert kihagy az agyam, B drága kérlek korrigálj, mert mondtad nemrég, hogy te olvasol!) ;)

Persze nem mindenkinek lehet olyan lesz.rom hozzáállása, mint nekem volt, ezért teljesen hiteles a tinédzserproblémák ábrázolása.

Linnéa*

Van itt anorexia-bulímia, alkoholista és vagy elvált szülők gyermeke, kontrollmániás, szexfüggő szeretetéhes lány, drogos, és még a gonosz hercegnő is feltűnik.

Mind nagyon is valós lányok, akiknek van némi természetfelettim pluszuk  hogy ha netán nem lennének eleve összezavarodva az Életnek nevezett sz.rkupac miatt, akkor legyen még miért aggódniuk.

Ráadásul ez a fajta zavarodottság kiválóan van ábrázolva, és kellő mennyiségű, mégsem tudálékos tanulsággal van feloldva!

...rájöttem, hogy az önsajnálat csak arra jó, hogy elbújjak oda, hogy ott rejtőzzem el a világ elől. Mérgezett vigasztalást nyújtott.

Igaz, hogy ez az ábrázolásmód kicsit vissza is ütött a regényben, ugyanis hat szereplőt (plusz a kiegészítő karaktereket) nehéz volt mozgatni.

Szeretném mondani, hogy nincs hibája a könyvnek, de sajnos nem tehetem.

A hat lány, megfejelve a gyilkos kilétének rejtélyével egy picit soknak bizonyult, még úgy is, hogy ketten osztoztak az íráson.

Nem sikerült arányosra sem a szereplők dirigálása, sem a bemutatásuk, és azt érzem, hogy ez nem feltétlenül írói tudatosság, hanem túlvállalás.

Az elején nagyon kellett figyelnem, hogy felszedegessem az információmorzsákat (jegyzeteltem is szorgalmasan), majd mire enyhült ez a kényszer, azt figyeltem meg, hogy elmaradnak bizonyos ábrázolások.

Anna-Karin*

A történet nagyjából egy évet ölel fel, így óhatatlan, hogy ne napról-napra ábrázoljuk a történéseket, ráadásul több részre (4 rész - 4 évszak?) van tagolva, amik között akár hónapokat is ugrunk. Emiatt úgy érzem, hogy helyenként felesleges leírásokat és bemutatásokat kaptam, ellenben elsikkadtak olyan jelenetek, amiket igényeltem volna.

Erre a legszebb példa Anna-Karin.

Nagyon szépen fel van építve a háttere, az alkoholista anyával és szerető nagypapával, bemutatták a kirekesztettségét, sőt, egész részletesen a tanyát is, ahol él (feleslegesen, mert érzelmileg később ez semmi pluszt nem adott), majd mire mágiahasználó lett, hirtelen ugrottunk, és már csak azt láttuk, hogy függő lett tőle.

Hiányoltam a folyamatot, az öntudatra ébredést, a belső feszültséget, hogy Íme, itt a lehetőség, hogy változtasson, bármi áron akár.

Máskor Anna-Karint iszonyú bűntudat gyötri, amiért olyan mérges a mamájára. Olyankor belátja, hogy a mama valószínűleg depressziós, és hogy talán nem is akarta magának a tanyát, hanem csak kényszerűségből sodródott ebbe a helyzetbe. De mintha a mamát egyedül csak a panaszkodás éltetné. Mert ha a siránkozás nem lenne, mi lenne belőle? Nála senki nincs szorongatottabb helyzetben, őt sújtja a legkeményebben a sors, nincs nála szánalomra méltóbb személy az egész világon. Mindig így volt ez, mióta az eszét tudja.

A másik ilyen mostohagyerek Ida volt.

Róla szinte semmit nem tudtunk meg, pedig mágikus képességeit figyelembe véve, erősen magyarázatra szorult volna, hogy miért ő a hatodik lány. (Akit ráadásul sokáig fel sem ismertem.)

Soha nem hitte volna, hogy "Ida" és az "empátia", egy szép napon egy mondatban fognak szerepelni - a "hiányzik" nélkül.

Ida*

Aránytalanul volt hangsúlyozva egy-egy szereplő. Először Rebecka lett előtérbe tolva, majd Minoo, pedig talán mindenkinél el lehetett, el kellett volna találni azt a bemutatást, amit sikerült Linnéa és Vanessa esetében.

Ráadásul bedobtak kibontatlan szereplőket is. Lógva hagyták Nicolaust, de még Adrianát is. Max meg... az ő eredete is erősen magyarázatra szorult volna.

Természetesen ezzel nem akarok varázspálcát törni a regény felett. Ha egy kötetről beszélnénk, akkor mondjuk igen, a fentiek miatt, viszont trilógiában gondolkodva élek a gyanúval, hogy marad pár magyarázat a további kötetekre.

És az is biztos, hogy bár fentebb jobbára csak a hiányosságokra fókuszáltam, attól ez még egy olyan olvasmány, mely mindenféleképpen kiemelkedik a mostani kínálatból. (Azért is vagyok vele szigorúbb.)

Abszolút lécbeállító könyv, amit nem sok kortársa fog megugrani, ebben biztos vagyok.

A könyvet köszönöm a Geopen Kiadónak!

Értékelés: A fantasy rész négyes, ellenben az ifjúsági oldala annyira magasan jó, hogy jár neki a kiátlagolt ötös.

Fontos megjegyezni a trailert nézve, hogy ennyire egyáltalán nem depresszív és vérfagyasztó a regény. Sokkal inkább misztikus.

*Képek forrása