Exkluzív interjú Chris Howarddal

Chris Howard

Chris Howard Gyökértelen című könyve a Főnix Könyvműhely egyik újdonsága az idei Könyvfesztiválon.

A nem mindennapi sci-fi disztópia már a fülszövegével megvett magának, és rajongásom nem csillapodott az olvasás után sem.
Arra voltam kíváncsi, milyen ember az, aki ilyen merészen gyilkolta le az általunk ismert világot, semmisítette meg a természetet könyvében, s teremtett ezáltal egy igazán ütős poszt-apokaliptikus világot.

Hogyan kezeli a hirtelen jött sikert, hiszen első könyve, a Gyökértelen, a külföldi megjelenése után szinte azonnal elnyerte a Publishers Weekly 2012-es őszi Flying Starts díját? Mi inspirálta egy ennyire komor, látszólag reménytelen világ megalkotását? Egyáltalán, mennyire látja kilátástalannak az emberiség helyzetét? Szereti-e a pattogatott kukoricát?

Számos kérdés, mellyel kapcsolatban Chris Howard exkluzív interjút adott a blognak, s melyből kicsit jobban megismerhetjük azt, aki nem félt az egyik legsötétebb, de egy nagyon is elképzelhető jövőképet felvázolni könyvében.

Gretty: A könyvét eladták Magyarországon és Spanyolországban is. Figyelemmel kíséri, hogy merre ver gyökeret az Ön által megálmodott történet?

Apart from Hungary, the rights to your book was sold to Spain. Do you follow, where does your story find roots?

Chris Howard: Igen, a Gyökértelent eddig fél tucat országban vették meg… és ez nagyon izgalmas dolog számomra. Szeretném hinni, hogy a történet megfelelően jön át a fordítás során a világ különböző részén élő emberek számára, mivel a történet témái univerzálisak.

Yes, ROOTLESS has sold in a half dozen different languages so far... and that’s really exciting to me. I like to think the story will translate well to different people in all different parts of the world, as the themes of the story are universal. Most of us want roots of some sort, I think :)

G: Debütáló író, de valójában kezdő író is? A Gyökértelen az első munkája?

You are a debut author, but are you really? Could you tell us more about your pre-Rootless period. What kind of stories did you write before Rootless?

C.H.: Sok dalszöveget és verset írtam, illetve több éven keresztül dolgoztam egy regény-hosszúságú történeten, ami miatt nagyon izgatott voltam; de aztán félreraktam, mikor a Gyökértelen ötlete felmerült bennem. Annyi mindent tanultam az írásról, miközben azzal az első könyvvel foglalkoztam, de magam mögött hagytam, hogy most már új ötleteket valósítsak meg... [az a történet] nagyrészt zenéről, művészetről és rejtélyekről szólt, és tele volt kalanddal.

I wrote a lot of songs and poems and worked for many years on a novel-length story that I was really excited about but I put it aside when I thought of the idea for ROOTLESS. I learned so much writing that first book, but I’ve left it behind to work on new ideas now... it was mostly about music and art and mystery, and it was packed full of adventure.

G: A Coloradói Egyetemen természeti erőforrás menedzsmentet tanult, dolgozott az amerikai Nemzeti Park Szolgálatnál, fiataloknak szervezett kalandtúrákat, tanított a Forest Ecology-n (A Kaliforniai Egyetem egyik tanszéke – szerk.)… egyértelműen látszik, hogy elkötelezett híve a természetvédelemnek. Jól érzem, hogy a Gyökértelen mögött is egyfajta küldetéstudat van?

You studied natural resources management at Colorado Univesity, worked at National Park Service, organized adventure-tours to students, taught at Forest Ecology… it is obvious that you are devoted to environmental protection. Am I right that there is a sense of duty beyond Rootless?

C.H.:  Úgy éreztem, a legfőbb kötelességem az volt, hogy elmondjam a legizgalmasabb és legfantasztikusabb történetet, amit csak kitalálhatok, de természetesen a szenvedélyeim átjöttek a könyv lapjain keresztül is - ez pedig a környezet és a kapcsolatunk a természettel. Amiatt is aggódom, hogy egyre több ember mennyire nem kötődik a természetes világhoz, így érthető, hogy ezek lettek a történet témái. Habár nem igazán vettem észre, mennyi téma is van, míg be nem fejeztem az első vázlatot.

The main duty I felt was to tell the most exciting and fantastical story that I could, but of course the things I'm passionate about came through in the telling, and I'm passionate about the environment and the ways we can connect with nature. I’m also concerned about how increasingly disconnected so many people are with the natural world, so it makes sense that those themes are in the story. I didn’t really realize a lot of those themes were in there until I’d finished writing the first draft, though. 

G: A fa, mint a regényben megjelenő központi motívum – még Banyan neve is beszélő név, jelentése indiai fügefa, és ha jól tudom, az Ön kedvenc fafajtája -, szerintem gyönyörű metafora, melyet csak még jobban kihangsúlyoz a köré ”épített” kietlen világ.
Önnek mit jelképeznek a fák?

Trees are the main motives in your book – even Banyan’s name is expressive, and if I know right, it’s your favorite species of trees. I think it’s a beautiful metaphor, which is even more emphasized as a contrast to the dreary world built around it. What does tree symbolize to you?

C.H.: Remek kérdés! Annyi mindent... az élet körforgását, az univerzum útját, szépséget és művészi kifejezést. Számomra a fa gyönyörű, érző és csendes entitás, amely összeköti az eget és a földet; élőhelyet és élelmet biztosít a madarak, rovarok és más kis- és nagy állatok számára. Jelzi az idő múlását, akárcsak az évszakok változását. Szerintem ezek is az okai, hogy a fák annyira jelentős szerepet játszanak megannyi mítoszban.

Great question! So many things... the cycle of life, the way of the universe, beauty and artistic expression. To me, a tree is a beautiful, sentient and silent being that binds the earth and sky together and provides habitat and nourishment for birds and insects and other animals, great and small. It marks the passage of time as well as the changing of the seasons. I think those are some of the reasons that trees feature so prominently in so many different mythologies.

G: Miért pont kukorica? Miért pont sáskák? Én úgy tudtam, hogy világvége esetén mindenki a csótányokra fogadna.

Why exactly corn? Why locusts? I thought, if the end of the world came, everyone would bet on cockroaches.

C.H.: Elképzeltem egy genetikailag módosított terményt, ami megmaradna Banyan világában, s a kukorica tűnt a legjobb megoldásnak. Emellett történelmi szempontból igazán szimbolikus jelentéssel is bír számomra. A sáskák szintén a mítoszok részesei, és íróként a mindenevő raj ötlet túl hátborzongató volt, hogy kihagyjam.

I imagined a genetically engineered crop would survive in Banyan's world, and corn seemed like the best option. It also historically has a real symbolic value that appealed to me. Locusts also strike that mythological chord, and as a writer, the idea of the omnivorous swarms was too terrifying to pass up.

G: Szereti a pattogatott kukoricát?
Őszintén szólva, én a regény olvasása óta rá sem bírok nézni.

Do you like popcorn?
Honestly, since I read the novel, I can’t even look at it. 

C.H.: Én is. Régebben szerettem, de többé már nem annyira.

Me too. I used to like it, but not so much anymore.

G: Magyarországon még nem igazán, de ahogy látom, külföldön már most is kezd kialakulni a faépítés hagyománya, s már most is találni építőket.
Ön próbálkozott már a faépítéssel?

Here in Hungary not yet, but as I can see, there is a tradition of treebuilding internationally... and we can already find builders. Did you try treebuilding yourself?

C.H.: Még nem próbáltam, de van egy nagyon jó barátom, aki elkezdett fa szobrokat építeni, és azok gyönyörűek. Azt hiszem, a regényírás hasonló, mint a faépítés, ahogy Banyan is csinálja – veszed az inspiráció és a tapasztalatok darabkáit, és valami mássá alakítod, hasonlóképp, ahogy Banyan átalakítja a szemetet és a múlt darabjait erdővé.

I haven’t tried it yet, but a good friend of mine has begun building tree sculptures that are very beautiful. I think writing a story is similar to building trees the way Banyan does – you take scraps of experiences and inspiration and turn them into something else, the same way Banyan transforms junk and old salvage into his forests.

G: A Gyökértelen vége több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Mire számíthatunk a folytatásban?

The end of Rootless raised more question than it answered. What can we expect in the sequel?

C.H.: Nos, nem akarok elspoilerezni semmit azoknak, akik még nem olvasták a Gyökértelent. De sokkal több van Banyan világában és útkeresésében… És ha módom van rá, szeretném, ha a dolgok kiszámíthatatlanok maradnának, így csak annyit mondhatok, hogy egy csomó vad dolog jön még!

Well, I don't want to spoil anything for those who haven't read ROOTLESS yet. But there is so much more to Banyan’s world and his journey... And I like to keep things unpredictable if I can, so there’s a lot of wild stuff coming up!

G: Mit gondol, van remény az emberiség számára, vagy feltartóztathatatlanul rohanunk a pusztaságba?

Do you think, there is hope for humanity or are we running straight to our doom?

C.H.: Azt gondolom, hogy van remény. És hiszem, hogy a Gyökértelen egy reménnyel teli könyv.

I think there is hope. And I think ROOTLESS is a hopeful book.

G: Többek között a fák védelme érdekében is, az elektronikus formátumok egyre inkább teret hódítanak. Ön melyik verziót részesíti előnyben akár íróként, akár olvasóként: e-könyv vagy papíralapú könyv?

E-form is getting more and more popular, to protect trees, among other things. Which version do you prefer as a writer and as a reader? E-book or paper based book?

C.H.: Szeretem érezni az igazi könyvet, de számomra a történet a fontos, nem a formátum, amiben megjelenik. Olvasok könyvet mindkét módon, de talán több e-könyvet, mint másfélét; emellett a regényíráshoz is számítógépet használok. Nagyszerű dolog spórolni a papírral, habár szeretem, hogy egy könyv papír formátumban is megjelenik, hogy meg lehet osztani, kölcsönözni és tovább adni. Emellett az e-olvasó gyártásánál keletkező szénlábnyom és maga a készülék töltése is hatással van a környezetre.

I love the feel of a real book, but to me the story is what’s important, not the way it’s delivered. I read books both ways, but I probably read more e-books than anything else, and I also write stories using a computer. It’s great to save paper, though I love that a physical book can float around and be shared and borrowed and passed along. Also, the carbon footprint of producing an e-reader and keeping it charged takes a toll on the environment, too.

G: Szabadidejében milyen könyveket olvas?

What type of books do you read in your free time?

C.H.: Sokfélét. Nem ragaszkodom egy bizonyos műfajhoz vagy stílushoz, de szeretem azokat a dolgokat, amikben van némi költészet, valamint izgalom. Most olvasom a Tűz és Jég dalát, és imádom, ahogy meg vannak írva, ahogy a történetet elmesélik.

So many different ones! I don’t stick to a particular genre or style, but I like things that have some poetry to them as well as excitement. Right now I’m reading the Song of Ice and Fire books, and I love the way they’re written as well as the story they tell.

G: Mi a véleménye a könyves blogokról? Van-e olyan blog, akár nem könyves is, amit rendszeresen olvas?

What do you think about book blogs? Are there any blogs, not necessarily about books, that you read regularly?

C.H.: A könyves blogok nagyszerűek. Számos nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, akik könyves blogot írnak, és szeretem, ahogy megosztják a történetek iránti szenvedélyüket másokkal. Van egy website, az io9.com, ami kiterjed a tudományra, a képregényekre, könyvekre, filmekre és számos más mókás dologra. Ezt szoktam követni, amikor csak tudom.

Book blogs are great! I’ve connected with so many great people who write for book blogs and I love that they share their love of stories with others. There’s a website I like called io9.com that covers science and comics/books/films and a lot of other fun stuff. I check that one out when I can.

G: Üzenne valamit a magyar olvasóknak?

What would be your message to the Hungarian readers?

C.H.: Jobb szeretném, ha a Gyökértelen olvasói maguk fogalmaznák meg a könyv üzenetét. De hálás vagyok a lehetőségért, hogy megoszthatom veletek ezt a történetet.

I ’d rather readers of ROOTLESS take whatever message they develop on their own from the story. But I am very grateful for the opportunity to share this story with you all! 

G: Végezetül pedig… dedikálná valamikor a Gyökértelenemet Magyarországon? ;)

And finally… would you sign my copy of Rootless in Hungary? ;)

C.H.: Természetesen! Örömmel. :)

Köszönöm a nagyszerű kérdéseket!

Of course! I’d love to :)
Thanks for the great questions!

G: Köszönöm az interjút!

Thank you for the interview!

A szerzőről további információkat és érdekességeket találhattok a www.chrishowardbooks.com oldalon.