Anya lassan elindul felfelé; az emeleten rendezte be a boszorkányműhelyét. Varázslatos hely, zsúfolásig telve színes viasztömbökkel és különféle illóolajokkal, meg esszenciákkal töltött üvegcsékkel. Vannak anyák, legalábbis úgy hallottam, akiknek varrószobájuk van. Fura lehet.
Fülszöveg:
A Vérbe öltözött Anna folytatása Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…
Imádom a könyvet! ... Nem!
Imádom ezt a sorozatot! A kandallómániás druidákkal, a SupNatra hajazó hangulattal, a könyvben ábrázolt Pokol-elmélettel...
Sokkal több értelmes dolgot nem is tudnék mondani, és kezdek azon agyalni, hogy nem is nagyon fogok innentől kezdve sorozatok esetében, pláne, ha tetszett, mert annyira nehéz egyensúlyozni a bölcs leány-felálláson - azaz, hogy mondjak is valamit, de ne is; adjak is valamit, de ne spoilerezzek -, így ezennel inkább a duológia trilógiává bővülésén kampányolnék. :)
Kendare Blake Annája nem váltja meg a világot. Nincsenek benne magvas gondolatok életről és halálról (bár tényleg figyelemre méltó az általa vázolt Pokol), nem fókuszálunk a fiatalok mindennapi problémáira (HÁL' ISTENNEK!), még a misztika és fantasy műfaját sem írja újra, mégis olyan könyv a Vérbe öltözött Anna és A rémálmok lánya is, amit szerintem mindenki nyugodt szívvel beszerezhet otthonra, vagy ha már megvan, büszke lehet rá, hogy a polcát ékesíti.
Kendare Blake Szöulban született, most meg Washingtonban él, és nagy örömömre hamarosan lesz is új könyve, mely a görög mitológiát használja, így az sem feltétlenül zavar, hogy nem épp az Anna-könyvek folytatása, csak remélem, hogy szintén darkos, mert jól áll neki a halál, nagyon megy neki ez a fajta ifjúsági irodalom. (Azt meg pláne remélem, hogy a Két Hold könyvek között köszönthetem hamarosan!)
Szeretem a szereplőit, mert attól még, hogy átlagosak, kifejezetten különlegesek, és fordítva, attól még, hogy bírnak különleges képességekkel, meglepően és szeretni valóan átlagosak maradnak. Kevés karaktert dirigál, de ők markánsak, ha lehunyom a szemem, mindegyikőjüket magam előtt látom mindenféle különösebb erőlködés nélkül.
És fejlődnek, valahogy még élőbbek ebben a részben, egyszerűen jó volt menni velük, és kalandokra bukkanni.
Igaz, a történet arányaiban talán kicsit eltolódott, soknak éreztem az elején a felvezetést, pláne az utolsó harmadban előállt helyzetek miatt, és Blake kisasszony is a visszatartott információkat használja, amitől már lassan a falra mászom, mert nem igaz, hogy van arra valami egyezményes írói paktum, hogy azok a szereplők nem mondhatnak a főhősnek semmit, akik tudnak is valamit, de valahogy feledtetni tudta velem a végére.
Végül is Cas szellem vadász, ráadásul az ilyenből, mint itt megtudjuk, nem túl sok mászkál a világon, és bizony a túloldalról sincs sok fogalma se átlag halandónak, se mágikus erőknek parancsolónak, így valahol indokolt a nagy terelés, mégis az az érzésem marad, hogy bennrekedt pár dolog az írónőben. Mintha menne ez neki nagyobb volumennel, csak kötik a young-adult szabályok, hogy ne terhelje meg túlzottan az olvasóit, vagy valami terjedelemre vonatkozó megkötése lenne.
Mit mondhatnék, haragszom is rá egy picit ezért, mert szerintem vad dolgokat tudna művelni, ha elrugaszkodna a komfortzónából, meg nem is problémázok rajta, mert alapvetően nagyszerűen csinálja így is, amit. Az meg, hogy a benne rejlő lehetőségek a műfajválasztás miatt még csak lappanganak... hát majd kizaklatom belőle rajongói leveleim sokaságával.
Ugyanis nyünnyögés ide vagy oda, Kendare Blake a folytatásban valami olyat idevillantott, hogy tegnap este, mikor befejeztem a könyvet, bennrekedt a levegő a tüdőmben. (Nagyon-nagyon durván jó a befejezés!)
Végig dirigálta a sztorit, ami üdítően egyedi még mindig, szellemvadászat ide vagy oda, s ezért komolyabban talán nem is rengeti meg a lelki világomat, ám a végére ír egy olyan befejezést, hogy egyszerre szaladt fel a szemöldököm, és lábadt könnybe a szemem. (Nem könnyű ám ezt úgy egyszerre.)
Kerek egész lezárást kap a fiatalok története, mégis annyira nyitva marad az egész, hogy gyakorlatilag nyúltam a folytatás után, mert elképzelni nem tudom jelenleg, hogy én abba beletörődjek, hogy nincs több Cas és Anna, Thomas és Carmel, meg boszianyu.
Nem szerelmes történet ez, vagyis nem feltétlen próbálja magát annak eladni, mégis szívfacsaró a főszereplők története, és bűbájos a mellékszereplőké. Gyakorlatilag végig a háttérben húzódnak meg az érzelmek, mégis egyértelműen átüt a lapokon, még úgy is, hogy ilyen téren sincs ám semmi konkrétan kimondva.
Nem asszisztáltunk végig randikat és vallomásokat a két könyvben, nem voltak tényként elénk állított dolgok, mégis megkérdőjelezhetetlen, hogy mindkét pár tagjai összetartoznak, hogy muszáj drukkolni nekik akkor is, ha egy apró vita, vagy épp a Pokol ver éket közéjük.
Még sincsenek drámázások, vagy hangzatos ígéretek, csak tettek vannak, és ettől lesz annyira élettel teli a történetük. Mindkét páré, hiszen Thomas és Carmel gyakorlatilag egyenértékű szereplő vált a második részre, és milyen jó, hisz nem a magányos harcos, az antiszociális kívülálló hős sokadjára könyvbe citált képét látjuk itt is pepitában, hanem egy magával ragadó történetet szerelemről, barátságról, no meg szellemekről és némi varázslásról.
Egyszerűen nagyszerű, és jó olvasni, elmerülni benne, mert Blake-nek megy az, hogy minimál környezetben maximálisan hat az olvasójára.
Nagyon-nagyon remélem, hogy olvashatok még tőle, akár Annát, akár mást, de persze Annának örülnék a legjobban, hiszen Anna örök, pláne úgy, hogy szellem! ;)
Imádom ezt a sorozatot! A kandallómániás druidákkal, a SupNatra hajazó hangulattal, a könyvben ábrázolt Pokol-elmélettel...
Sokkal több értelmes dolgot nem is tudnék mondani, és kezdek azon agyalni, hogy nem is nagyon fogok innentől kezdve sorozatok esetében, pláne, ha tetszett, mert annyira nehéz egyensúlyozni a bölcs leány-felálláson - azaz, hogy mondjak is valamit, de ne is; adjak is valamit, de ne spoilerezzek -, így ezennel inkább a duológia trilógiává bővülésén kampányolnék. :)Kendare Blake Annája nem váltja meg a világot. Nincsenek benne magvas gondolatok életről és halálról (bár tényleg figyelemre méltó az általa vázolt Pokol), nem fókuszálunk a fiatalok mindennapi problémáira (HÁL' ISTENNEK!), még a misztika és fantasy műfaját sem írja újra, mégis olyan könyv a Vérbe öltözött Anna és A rémálmok lánya is, amit szerintem mindenki nyugodt szívvel beszerezhet otthonra, vagy ha már megvan, büszke lehet rá, hogy a polcát ékesíti.
Szeretem a szereplőit, mert attól még, hogy átlagosak, kifejezetten különlegesek, és fordítva, attól még, hogy bírnak különleges képességekkel, meglepően és szeretni valóan átlagosak maradnak. Kevés karaktert dirigál, de ők markánsak, ha lehunyom a szemem, mindegyikőjüket magam előtt látom mindenféle különösebb erőlködés nélkül.
És fejlődnek, valahogy még élőbbek ebben a részben, egyszerűen jó volt menni velük, és kalandokra bukkanni.
Igaz, a történet arányaiban talán kicsit eltolódott, soknak éreztem az elején a felvezetést, pláne az utolsó harmadban előállt helyzetek miatt, és Blake kisasszony is a visszatartott információkat használja, amitől már lassan a falra mászom, mert nem igaz, hogy van arra valami egyezményes írói paktum, hogy azok a szereplők nem mondhatnak a főhősnek semmit, akik tudnak is valamit, de valahogy feledtetni tudta velem a végére.
Végül is Cas szellem vadász, ráadásul az ilyenből, mint itt megtudjuk, nem túl sok mászkál a világon, és bizony a túloldalról sincs sok fogalma se átlag halandónak, se mágikus erőknek parancsolónak, így valahol indokolt a nagy terelés, mégis az az érzésem marad, hogy bennrekedt pár dolog az írónőben. Mintha menne ez neki nagyobb volumennel, csak kötik a young-adult szabályok, hogy ne terhelje meg túlzottan az olvasóit, vagy valami terjedelemre vonatkozó megkötése lenne.
Mit mondhatnék, haragszom is rá egy picit ezért, mert szerintem vad dolgokat tudna művelni, ha elrugaszkodna a komfortzónából, meg nem is problémázok rajta, mert alapvetően nagyszerűen csinálja így is, amit. Az meg, hogy a benne rejlő lehetőségek a műfajválasztás miatt még csak lappanganak... hát majd kizaklatom belőle rajongói leveleim sokaságával.
Ugyanis nyünnyögés ide vagy oda, Kendare Blake a folytatásban valami olyat idevillantott, hogy tegnap este, mikor befejeztem a könyvet, bennrekedt a levegő a tüdőmben. (Nagyon-nagyon durván jó a befejezés!)
Végig dirigálta a sztorit, ami üdítően egyedi még mindig, szellemvadászat ide vagy oda, s ezért komolyabban talán nem is rengeti meg a lelki világomat, ám a végére ír egy olyan befejezést, hogy egyszerre szaladt fel a szemöldököm, és lábadt könnybe a szemem. (Nem könnyű ám ezt úgy egyszerre.)
Kerek egész lezárást kap a fiatalok története, mégis annyira nyitva marad az egész, hogy gyakorlatilag nyúltam a folytatás után, mert elképzelni nem tudom jelenleg, hogy én abba beletörődjek, hogy nincs több Cas és Anna, Thomas és Carmel, meg boszianyu.
Nem szerelmes történet ez, vagyis nem feltétlen próbálja magát annak eladni, mégis szívfacsaró a főszereplők története, és bűbájos a mellékszereplőké. Gyakorlatilag végig a háttérben húzódnak meg az érzelmek, mégis egyértelműen átüt a lapokon, még úgy is, hogy ilyen téren sincs ám semmi konkrétan kimondva.Nem asszisztáltunk végig randikat és vallomásokat a két könyvben, nem voltak tényként elénk állított dolgok, mégis megkérdőjelezhetetlen, hogy mindkét pár tagjai összetartoznak, hogy muszáj drukkolni nekik akkor is, ha egy apró vita, vagy épp a Pokol ver éket közéjük.
Még sincsenek drámázások, vagy hangzatos ígéretek, csak tettek vannak, és ettől lesz annyira élettel teli a történetük. Mindkét páré, hiszen Thomas és Carmel gyakorlatilag egyenértékű szereplő vált a második részre, és milyen jó, hisz nem a magányos harcos, az antiszociális kívülálló hős sokadjára könyvbe citált képét látjuk itt is pepitában, hanem egy magával ragadó történetet szerelemről, barátságról, no meg szellemekről és némi varázslásról.
Egyszerűen nagyszerű, és jó olvasni, elmerülni benne, mert Blake-nek megy az, hogy minimál környezetben maximálisan hat az olvasójára.
Nagyon-nagyon remélem, hogy olvashatok még tőle, akár Annát, akár mást, de persze Annának örülnék a legjobban, hiszen Anna örök, pláne úgy, hogy szellem! ;)
Szerző: Kendare Blake
Sorozat: Anna duológia #2
Eredeti cím: Girls of Nightmares
Oldalszám: 304
Kiadó: Geopen
Megjelenés: 2012
Sorozat: Anna duológia #2
Eredeti cím: Girls of Nightmares
Oldalszám: 304
Kiadó: Geopen
Megjelenés: 2012
Értékelés:
Trailer
No látom te is bekebelezted a második részt. Alapjáraton nekem is tetszett, de én is soknak éreztem a felvezetést, meg a nyünnyögést, viszont én úgy éreztem elfogyott a lendület az első kötet óta, és némi logikai bukkanót is véltem felfedezni :( Pedig tényleg több rejlene benne, kíváncsi vagyok mi lesz a következő alkotása, remélem ott kicsit feszesebb lesz a tempó és mer majd nagyot alkotni :)Tetszene ez a kísértethistóriás borzongató nyomvonal is.
VálaszTörlés