Engelsfors musical

Mats Strandberg és Sara B. Elfgren trilógiája tavaly debütált szerte a világon, és azonnal tinik ezreinek szívébe lopta be magát, a második rész A tűz címmel pedig most Könyvhétre jelent meg. Különleges hangulatú kis misztikus ifjúsági regényfolyam ez, melyet bár hajlamos vagyok piszkálni a túlzott svéd realitás miatt, azért mégis csak szeretem.

De olyannyira ám, hogy teljesen megihletett a második rész, és mivel korábban már bevallottam, hogy hallgatok néhanapján One Direction számokat, sőt, vélek némi inverz hasonlatot felfedezni a sorozat és a srácok zenei világa között, így eljátszadoztam a gondolattal...

Hogy nézne ki az Engelsfors trilógia, ha a lányok történetesen amerikai gimisek lennének, és mondjuk a Disney csatorna csinálna nagyjátékfilmet, vagy tévésorozatot a könyvekből?

Erre jutottam! (Igyekszem visszafogni a spoilereket a sorozatra nézve, de azért nem olyan könnyű.) Angolosok előnyben, bocsi, ugyanis a dalszövegeket kell jobbára figyelni! (Természetesen a girl és her szavakat a megfelelő helyen a boy és his szavakra kell cseréni.)

Elias dala a Nobody Compares, hiszen ő az a srác, akit senki nem ért meg. Természetesen A körben megtudjuk, hogy az egész világgal nem egyezik, és nem egy lány miatti szerelmi bánata dönti depresszióba, de musicalemben ő bizony a szerelem miatt hullajtja mindennap a könnyeit.

Sajnos szörnyű véget ér, ahogyan Rebecka is az első részben, aki a Back For You című dalt dalolássza az őt sirató Gustafnak esténként. Természetesen Gustaf ebből keveset érzékel.

Közben Ida a Loved You First című dalmonológot adja elő szobája magányában, hiszen menthetetlenül szerelmes Gébe.

Ahogy változik a szín, úgy úszik be szemeink elé Minoo, és dala a Change My Mind, hiszen szegény elem nélküli lánykánk élete szerelmét vesztette el Maxban az első rész végén, s azóta is gyötri a gondolat: Mi lett volna, ha...? És persze attól is fél, hogy kettejük szerelme azt jelenti, hogy Max volt az életében a Last First Kiss, amit szintén dalban mond el.

Még nem tudja, de én már sejtem, hogy idővel a sebek begyógyulnak, s ezt A tűzben már kezdi érezni Gustaf is, aki a Truly, Madly, Deeply című dallal ismeri be magának, hogy gyengéd érzéseket kezd táplálni Minoo iránt.

(A háttérben Ida panaszosan felsír a They Don't Know About Us című nótával.)

Ám látszólag nincs sok idő az érzelmeken tépelődni, s elemezni őket, ugyanis Nicolausnak el kell hagynia a lányokat. Ettől persze mindenki szomorú lesz kicsit, és öreg mentoruk-portásuk a Summer Love című dalban ki is fejti azon reményeit, hogy azért nem felejtik el tanításait.

Ő nem Nicolaus, hanem Mona. ;) Nicolausról nem találtam képet.

Fontos is, hogy figyelemben tartsák az intő szavakat, hiszen egy új srác - Victor - érkezik a suliba, aki mindegyikőjükön rajta tartja a szemét, s ezt nem is feltétlen rejti véka alá, ahogy azt a C'mon, C'mon című dalban meg is énekli, hogy szívesen táncba vinné a lányokat.

Persze leginkább Anna-Karinnak főhet a feje, aki sokáig visszaélt az erejével a benne dúló kisebbségi komplexusok miatt. Igaz, érhető, hogy szeretetre vágyott, hiszen otthon sem túl rózsás szegénynek a helyzet, de sajnos nehezen látja meg magában azt, hogy What Makes You Beautiful.

Nem ő az egyetlen, aki nem látja a fától az erdőt, hiszen míg Vanessa éli világát, és a Live While we're youngra bulizik, nem veszi észre, hogy Wille nem hozzá való, ellenben van valaki, aki méltó lehetne hozzá, és igazán szerethetné.

(A háttérben Linnéa az I Would című számot énekelve őrlődik magában.)

Eközben persze Engelsforsban is zajlanak az események, és a Pozitív Engelsfors kezdeményezés hatására szinte mindenki bőszen trillázza a Magic című nótát (a kórustagok között felfedezni vélhetjük Sara B. Elfgrent és Mats Strandberget), Ericék meg sokat járnak fel Linnéa lakására, de nem árulom el, hogy miért, csak annyit mondok, hogy Eric hamar rájön, hogy She's Not Afraid. Ebből aztán persze lesz nagy bonyodalom, pedig akkor még nem is sejti senki, hogy a háttérben végig hallható Still The One-t Olivia énekelte, akinek nagyon hiányzik Elias.