Lara Adrian: A vámpír vére

Fülszöveg: Elise Chase bosszúra szomjazik. Az ellenállhatatlan és halálos szépség a sorsát megrontó vámpírokat üldözi Boston utcáin, miközben tudja, emberfeletti képességei hamarosan a vesztét okozzák. Kizárólag Tegan, a hírhedt harcos mentheti meg, de kettőjük szenvedélyes kapcsolata ismeretlen veszélyek felé, a sötét érzékiség útjára, halálos játszmába sodorja őket. Lara Adrian bestseller-sorozatának főhősei félig ember, félig démoni lények, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő... Véres háború dúl. A vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban.

 Eredeti cím: Midnight Awakening

A kezembe akadt, mert:

az Ulpius-Ház nyári, Facebookos villámakciója kapcsán spájzoltam be a sorozat magyar köteteit, és már az első részben Team Tegan-os lettem.

Közös történetünk:
Tegan könyvét nagyon vártam, mert már a legelső rész óta szimpatikus volt a zárkózott vámpír. Egyszerűen csak mélyre akartam ásni!

Meg is kaptam, mert amellett, hogy rátalált a szerelemre, a múltjának fájdalmas részét is megismerhettük. Itt bizony két komoly lelki sebbel rendelkező lélek talált egymásra, akik mindezektől a terhektől függetlenül öntörvényűek, makacsok és szeretetre éhesek.

Elise férjét, de még inkább fiát gyászolja, s mindeközben bele sem gondol abba, hogy imádott bosszúhadjáratát épp a saját makacssága akadályozza. Nem volt igazán szimpatikus a karaktere egészen addig, míg Tegan a képébe nem vágta a terve és saját teste gyenge pontjait. Ahogy akkor reagált, racionálisan, csak a célt nézve, az éppúgy meglepett engem is, mint a főhőst. Igazi, erős, harcos nőszemély, aki csak azért sem enged az elképzeléseiből, mégis felméri a gyengeségeit és változtat a helyzeten.

Viszonylag itt is gyorsan megtörténik a vérkötelék, de ebből nem egy lassú egymásba szeretés lesz, hanem egy pergő, feleselgetős, na majd én megmutatom a másiknak szerelem, ami mégis gyógyítja a régen szerzett sebeiket.

Amennyire nem illenek össze szerintem, annyira jó párost alkotnak.

És végre elkezdtek utazni a Rend tagjai! München, egy másik menedék megismerése, no és persze Andreas igazán jót tett a történetnek. A lehetséges Ős szál pedig végképp felcsigázta az érdeklődésemet. A különböző, de rendre egyforma véget érő szerelmi egymásra találások bizony lassan kezdtek kevésnek mutatkozni egy jó kis háttérben futó nyomozgatás nélkül. Meg aztán végre kezdem elfogadni az űrvámpír dolgot, és egyre többet szeretnék megtudni a kezdetekről.

A lányos tereferét, barátkozást is lehetne nyugodtan minden könyvben részletezni, mert jót tesz a kis lelkemnek, ha két mondatnál többet kapok a korábbi kötethősök életének, szerelmének alakulásáról.

Úgyhogy még több vámpírt ide! 

Kiadó: Ulpius-Ház

Borító: A nagyon elrontott borítók iskolapéldája! Tegan és Elise valami borzasztó képpel vannak illusztrálva. T szó szerint olyan, mint egy kezdő, meleg, alternatív színházakban játszó statiszta. Elise meg inkább néz ki gimis lánynak, mint özvegynek. És miért erőltetik ezt a kereszt dolgot, mikor ez rájuk nem is vonatkozik???Katasztrófa az egész! Miért nem lehetett megtartani az eredetit?

Kedvenc karakter: Tegan, mily meglepő, és Andreas Reichen

Anti karakter: -

Világkép: Végre itt is elkezdünk utazni! És remélem mindenkinek feltűnt a borító kapcsán, hogy már védem is az űrvámpírokat?! Igencsak elkezdtem értékelni, hogy bennük csak úgy lüktet a szenvedély! ;)

Értékelés: