Cecily von Ziegesar: Bad Girl 1.

Fülszöveg: New York, Manhattan. Mit csinál az ember tizenévesen, ha gazdag, szép, okos, mindezt tudja is magáról, és csupán egy szabályt ismer: azt, hogy nincs szabály? Vadul partizik, keresi a „nagy ő”-t, de a biztonság kedvéért mindenkit kipróbál előtte, ahogy Serena és Blair, a két divatguru barátnő, akik a leggonoszabb trükköktől sem riadnak vissza, ha egy helyes pasiról van szó... Fordulatos életüket maga „badgirl” kommentálja, aki a közös chaten flörtöl és kavar, blogján pedig kibeszéli barátnőit és beszól riválisainak, hajt az aktuálisan jó pasikra, és hűvös távolságtartással kezeli az örökös lúzereket. Ja, és „badgirl” kilétét titokzatos homály fedi. Ilyen barátok mellett kinek kellenek ellenségek?

Eredeti cím: Gossip Girl

A kezembe akadt mert…

a Molyboltban nézegettem az akciós könyveket, és megláttam, hogy a teljes sorozat le van értékelve. Mivel a könyvből készült sorozatot imádom, így gondoltam a könyvek is kapnak esélyt.

Közös történetünk:
Időről-időre pihentetnem kell a paranormális-romantikus irodalmat, így gondoltam, ha már a polcon a teljes sorozat, hát belevágok.

Igyekeztem kitörölni a fejemből a sorozatot, hogy ne befolyásoljon, de bevallom, ennél könyvnél igencsak nehéz volt, hiszen a történet a sorozat nyitó része egy az egyben… és mégsem. A szereplők eltérése filmbeli énjükhöz képest egyszerre volt bosszantó és érdekes is. Szinte párhuzamosan kreálta a képzeletem a könyvben olvasottakat, és idézte fel a már „elém tett” szereplőket, és meg kell hagyni a forgatókönyv írók előtt le a kalappal. Sikerült elhagyniuk az összes olyan momentumot, ami idegesítő számomra, és olyannal pótolni, amitől a széria az egyik kedvencem lett. És ettől az állandó összehasonlítgatástól igencsak skizofrén érzésem lett.

Emellett a könyvben sajnos nem tudott megfogni az a rengeteg leírás, amellyel a különböző outfiteket bemutatta az írónő. Valahogy a márkaimádat nem indult be nálam, már gondolom azért sem, mert nem követem a divatvilágot annyira, hogy jelentsen is számomra valamit az antilopbőrből készült kék, magas szárú csizma, a hosszú ujjú, magas nyakú, kék narancs és zöld kristálygyöngyökkel kirakott övvel díszített Pucci ruha, és hasonlóak.

A másik igencsak kedélyborzoló nálam a folyamatos dohányzás. Szinte minden oldalon rágyújtott valaki a szereplők közül, s bár magam is dohányzom, mégis roppant idegesítő volt.

Igen, az idegesítő a legjobb szó a könyvre. Valahogy azt a „szánalmas gazdag gyerekek, jó dolgukba azt sem tudják, hogy pusztítsák magukat” ellenszenvet váltotta ki belőlem, amitől le kellett volna tennem a könyvet azonnal.

De mégsem tettem, ami egy az egyben a sorozatnak volt köszönhető. A könyv végére ugyanis egyfajta kíváncsiság gyúlt bennem a különbségek felfedezése iránt, így ahelyett, hogy megbántam volna a befektetést, minden rossz érzésem ellenére, diadalittasan mosolyogtam a polcra, ahol a további kötetek sorakoztak. Megosztó lett számomra a könyv, pedig efféle mélységet igazán nem vártam volna tőle!

Kiadta: Ulpius-Ház

Borító: szerintem abszolút illik hozzá a rajzos borítóterv. Kár lenne elrontani a sorozatból ismert szereplők képeivel. Ezen a példányon: Blair

Kedvenc karakter: Blair, bár itt nem árad belőle úgy a stílusosság, mint filmes megfelelőjéből.

Anti karakter: Kati és Isabel, akik valahogy olyan jellegtelenségbe süllyedtek, hogy nem is hiányoztak volna a történetből, ha „kifelejtődnek”.

Világkép: nem sikerült beleélnem magam a New York-i elit életébe.

Értékelés: