Scott Westerfeld: Szépek

Fülszöveg: Gyönyörű. Közkedvelt. Tökéletes. Tökéletesen mű. Tally végre szép lett. A tökéletesnél is jobban néz ki, ruhái őrületesek, a fiúja észvesztő, s ő a társaság központja. Éppen ez az amire vágyott. De a sok szórakozás - az állandó bulik, a high-tech luxus, a teljes szabadság- sem palástolja, hogy valami nincs rendjén. Valami fontos. Ekkor üzenet érkezik Tally csúf múltjából. Miután elolvasta, emlékezni kezd arra, hogy mi is a baj a szép élettel, s vége a mulatságnak. Választania kell: vagy azért küzd, hogy elfelejtse amit tud, vagy pedig az életéért, mivel a hatóságok nem hagynak életben senkit, aki ilyen információ birtokában van.

Eredeti cím: Pretties

A kezembe akadt, mert…

az első rész tetszett, így mi sem volt természetesebb, hogy a folytatást is akarom.

Közös történetünk:
Szép Tally világába pottyantunk Füstös valósága után, és először húztam a szám, hogy ne már, miért kellett elrontani a Csúfokat a trilógia miatti függővéggel. Annak viszont örültem, hogy most majd jól feltérképezem magamnak Szépújhelyet, aztán gyorsan vissza Davidhez. Én kis naiv… Tally egész meg van elégedve tökéletesen unalmas életével. Partizik a barátaival, akik nekem már az első részben sem tűntek igazi barátoknak, de mindegy, és igyekszik nem gondolni Füstösben töltött életére. Ez még bosszantana is, ha nem tudnám pontosan, hogy nem marad ebben a lebegő állapotában. Feszülten vártam, hogy mikor jön érte aszimmetrikus lovagja és döntik meg a rendszert. De nem is kicsit vagyok naiv ugyebár. Ehelyett jött Zane, Tally új udvarlója, aki annak ellenére két pillanat alatt belopta magát a szívembe, hogy legelőször ki tudtam volna tekerni az író nyakát ezért a húzásáért.

Aztán szép lassan kibontakozott a karaktere, és Tally-é is elkezdett változni általa. És ez a változás már mélyebb, hihetőbb volt, mint a Csúfoknál. Sokkal, de sokkal inkább elhittem a köztük bontakozó érzelmeket, mint a Tally-David-Shay háromszögnél. Zane-nel kaptam egy értelmes karaktert, már-már mondhatjuk felnőttesebbet, mint a többiek, annak ellenére, hogy ő is agymosott. És ez jót tett a kis lelkemnek. Már csak azért is, mert Shay szép lassan átcsúszott a „valaki nyírja már ki a csajt, könyörgöm” kategóriába. A különlegesekről már nem is beszélve. Tudtam én már olvasás közben is, hogy a harmadik rész az ő világukról fog szólni, mégis viszolyogtam tőlük, bár nyilván ez adja meg disztópiás regényként a savát-borsát a ”tökéletesre” szabott világnak.

Összességében véve ez a kötet jobban tetszett, mint az előző, és ez nagyrészt a befejezésnek köszönhető. Pedig itt is kaptam ám egy olyan befejezést, hogy sírni tudtam volna. Viszont egyben volt a történettel, szinte kínálgatta magát egy kétségektől hemzsegő befejezés. Az pedig, hogy David pattintva lett Zane javára… melengette kis lelkemet. Gügyébb lett volna fordítva!

A Szépeket olvasva ráadásul rájöttem, hogy mostanában Westerfeld volt az első férfi író, akinek tetszett is, amit művelt a papírlapokkal. Friss, könnyed stílusa üdítően hatott rám, és alig várom, hogy a trilógián kívül mást is olvassak tőle.

Kiadó: Könyvmolyképző

Borító: Ez már egy fokkal szebb, mint az első köteté, és persze illik is a tartalomhoz.

Kedvenc karakter: Zane, de egy értelmes indokot nem tudok mondani. Egyszerűen csak Team Zane! :)

Anti karakter: Legőszintébb sajnálatomra Shay, aki korábbi gondolataimmal ellentétben egyáltalán nem önálló gondolkodó, sokkal inkább önbecsülés hiányában hülyeségeket csináló tini.

Világkép: Itt végre a másik oldalt láttuk, amit nagyon jó volt Füstös után kikémlelni. Bővült is a világ, amit ismét egyszerű, de élvezetes formában kaptam. Még mindig unokahugi kompatibilis.

Értékelés: