Romhányi József: Doktor Bubó

Fülszöveg: Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor; diktál a beteg, írja a doktor. Beszél majd az utókor Doktor Bubóról.

Köhög a harcsa, reumás a mókus. Nem segíthet rajta, csak a pszichológus. Beszél majd az utókor Doktor Bubóról.

Füllentett a hüllő, az a vén bolondos. Csak úgy rektor úr ő, mint ahogy én orvos. Beszél majd az utókor Doktor Bubóról.

A kezembe akadt, mert…

annyira tele volt az életem mostanában a mindennapok gondjaival-bajaival, hogy szükségem volt valami gyermekien üdítőre. És mivel a könyvtár gyermekrészlegének szépítgetése épp aktuális volt, mikor ehhez a könyvhöz értem, rögtön magamhoz ragadtam.

Közös történetünk:
Annak idején a mesét láttam, s bár tetszett, valahogy mégsem lett örök kedvenc. Mindettől függetlenül enyhe szégyenpír kezdte égetni arcomat, mikor a kezembe véve eme becses könyvet realizáltam, hogy írott szóként biza gyerekként nem is olvastam. Feltétlen pótolnom kellett!

És azóta is csak ostorozom magam, hogy miért nem olvastam én ezt előbb.

Mert fantasztikus! Szellemes! Bájos!... és még sorolhatnám a rengeteg jelzőt, ami olvasás közben elő és előbújt belőlem. Van valami utánozhatatlan bája a magyar nyelvnek, amit Romhányi nagyon értett, s azt meg is mutatta mindezt ebben a könyvben.

Azt kell mondjam, hogy kell azért egy jó adag intelligencia, – amivel a legtöbb gyerek valahogy ösztönösen bír – hogy az ember élvezze a rímhányó stílus, s a szavak mögöttes tartalmának jelentését. Hát még, hogy megírja mindezt. Persze többnyire már egy régi kor hagyatéka egy-egy élc, mégis örök szórakozás Doktor Bubó.

„Bubó doktor serényen munkához látott. Először a beteg épen maradt lábát igyekezett bekötözni, nehogy a sérülés arra is átterjedjen."

Mert ugyebár mindent tud a könyv, amit egy gyerekkönyvnek tudnia kell. Tele az erdő állatokkal, velük megeső kalandokkal, apró-cseprő gondokkal, melyeket mindig igyekszik megoldani a mi jó doktorunk, és csőrmester barátja. A kivitelezés is megkapó a sok rajzzal.

Egy nagy bajom volt csak a könyvvel! Mindösszesen csak hét kezelés történetét olvashattam, pedig igazán jó lett volna még tovább folytatni. Személyes nagy kedvenc a harmadik eset volt, amin töredelmesen bevallom, úgy vihogtam, mint egy bakfis. De sebaj, mert a mesesorozatra innentől kezdve vadászom, és Romhányi további könyvei szintén nincsenek biztonságban. Készülj Misi mókus! :)

Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó

Borító: kedves, aranyos mesefigurás.

Kedvenc karakter: Ursula, a tenyeres-talpas-szerelmes medve nővér, aki valamiért a fejemben Cseke Katinka hangján szólalt meg.

Anti karakter: ááá, fel sem merült ilyen. :D

Világkép: Imádtam! A víziló származásának okfejtése egyenese hasfal és rekeszizom próbáló volt. Hogy tudott ilyet kitalálni?!

Sőt, az a rész (72. oldal) egyenesen kötelező mindenkinek, aki Sherion Wood-ot így vagy úgy megismerte már. ;)

Értékelés: