Karen Marie Moning: Álom és valóság

Rehabilitáltam Mac-et, újragondoltam önmagam

Fülszöveg: Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfi gurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni.

Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd.
És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is.

A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.

Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.

Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?

 Eredeti cím: Bloodfever

A kezembe akadt, mert…

már megvolt, és valahogy az első rész után adta is magát. Árad a rejtély több szinten is a könyvből, én pedig meg akarom fejteni mindet!

Közös történetünk:

Hát… ööö…(Persze nem kezdem majd mindig így a posztokat, de ennél a sorozatnál illik az ellenállásomhoz.) ;)

Először is köszönöm a 16.15-ös busz sofőrjének, hogy felkapcsolta a világítást, hogy olvasni tudjak. Nélküle csak holnap lett volna bejegyzés. :) ♥

De mit is jelent az alcím, mely egyben újítás is a bejegyzéseknél, amit a sorozat váltott ki belőlem?

Úgy indultam neki a Tündérkrónikáknak, mint Mac az életnek. (Csak hogy stílusos legyek.) :)

Balga módon azt hittem, hogy majd belecsobbanok a lágy, kellemesen meleg medencébe, elúszkálok benne, hogy aztán kimásszak a partra süttetni a hasamat.

Csak ugrás előtt épp azt nem néztem meg, hogy a víz jéghideg vagy épp tűzforró, és ha belevetem magam, akkor a fagyhalállal nézek szembe, vagy épp leégeti a bőrömet.

Akárhogy is, mire kievickélek a partra addigra valami olyat tapasztalok meg, amit eddig soha!

Talán ezért volt számomra már-már döbbenetes az első rész.

Ám az Álom és valósággal már bennem is elindult valami, ami akár még rajongásig is fokozódhat, bár ezúttal is más úton közelítettem a könyvhöz.

Kezdem azzal, hogy igyekeztem Barrons és V’lane korábbi tetteit figyelmen kívül hagyni.

V’lane esetében sikerült is, ráadásul sokat segített, hogy első felbukkanásakor viselkedett, a másodiknál meg azt mondta amit:

– Kérlek – ismételte meg. Hallgass meg MacKayla. Újra hibáztam, Igyekszem megérteni titeket, a vágyaitokat.

Mondjuk hiszem is, meg nem is, hogy ennyi év alatt nem tudta felmérni, hogy a nők vágya nem az, hogy bagzó macskává változtatja őket. Főleg, hogy utána meg pontosan tisztában volt vele, hogy mire van szüksége Macnek, hogy a lelke megnyugodjon. Csalfa herceg! :P

De az a délután olyan megindító volt, hogy muszáj elismernem: ha nem is lennék meg ezzel a seelie csődörrel egy szobában, legalább már nem kapok sikító frászt, ha meglátom a nevét a könyv lapjain. Remélem, hogy így marad a továbbiakban is, és akkor egész jóban leszünk.

Barrons meg… megint fojtogatott, és ezért letörném a kezét továbbra is, de…

Egyre jobban gyűrűdzik köré a rejtélyesség, és bevallom, hogy ez eszméletlenül birizgálja a fantáziámat, másrészt meg Mac is kezd egyre inkább harcossá válni. És ha kiprovokálja magának a verést, akkor ne csodálkozzon, hogy nem védem tovább olyan harcosan.

Mert két harcos összecsapása már nem veri ki nálam úgy a biztosítékot, mint a Keserű ébredés néhány jelenete a gyenge nő és a kegyetlen férfi között.

És akkor itt jön az alcím magyarázata. Mac.

Sejtettem, hogy darkosabb jellemmel sokkal jobban fog tetszeni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire.

Amikor a nővérem meggyilkolása után arra kényszerültem, hogy kirepüljek puha, georgiai fészkemből, holott a szárnyaim még meg sem erősödtek, több szempontból is kinyílt a szemem. Elgondolkodtam azon, ki vagyok, és többek között arra is rájöttem, hogy nem tudok eleget a világról. Azóta elkeseredetten próbálom levetkőzni vidékiességemet, és képezem magam, hogy meglássam a nagyobb összefüggéseket. Ha a tudás hatalom, a lehető legtöbbet akarom belőle.

Persze érzem én az ellentmondást magamban, hogy míg a pasikon ki vagyok akadva, hogy milyen gonoszak, kegyetlenek és önzőek, addig vígan tapsikolok, hogy Hurrá, Mac is!, de…

Megint más az, ha egyenlőek, vagy egyenlőbbek az erőviszonyok. És igenis bejön, hogy Mac változik. Ha ezzel ellentmondok önmagamnak… hát ez van!

Szóval rehabilitáltam és elkezdtem megszeretni.

Ráadásul mindinkább megkedvelem a történetet is. Egyre erősebben, egyre biztosabban érzem azt, hogy több van emögött a világ mögött, mint amit elsőre látni lehet.

Egy hatalmas, jól felépített, gyönyörűen, mégis fájdalmasan kidolgozott metafora a sztori a mai világra, az emberiség kegyetlenségére, s talán még az írónő vallásosságának tükre is kicsit.

Nem azt mondom, hogy ő valami űrtündér hívő lenne, hanem, hogy a mitológiája sokkal mélyebbről ered, mint a tündérmesék és a sci-fi filmek keresztezése, inkább valami egészen eredeti hitvallás. Vagy legalábbis reagálás az őt ért benyomásokra, a mai, szerteágazó eszmékre, az egyre jobban elhatalmasodó belső bizonytalanságra, melyre az emberek a különböző hitrendszerekkel reagálnak..

Emellett csodálatos tanmese a lelki erőről, a magunkba vetett hit fontosságáról, emberi értékekről, kontrasztokról, fényről és sötétségről.

Pupilla szerint az emberi oldalát kedvelem a történetnek, míg mások inkább a fantasy vonalat. Lehet benne valami, mert tény, hogy nem feltétlenül szórakozást láttam ebben a könyvben, (bár kétség kívül jókat nevettem pár résznél, és valóban szórakoztatott is a történet, az akció) ám amit igazán értékelek az – az általam odaképzelt? – a mögöttes tartalom.

Hogy az ember mekkorát változik míg feldolgozza a gyászt, hogy a világ egyre romlottabb és gonoszabb. Hogy nincs kiút a nyomorúságos életünkből, ha lélekben feladjuk a harcot. Hogy mindig menni kell tovább, és sosem szabad feladni!

Szerintem eszméletlenül jóízűt tudnék Moninggal beszélgetni. :)

Kiadó: Kelly

Borító: Hangulatos, de semmi különös.

Kedvenc karakter: Mac!

Anti karakter: Mallucé, és gondolom nem kell magyaráznom, hogy miért?! :)

Világkép: Az, amit én látok bele, az nagyon tetszik, még akkor is, ha komor, sötét hangulatú.

Értékelés: