Karen Marie Moning: A hajnalra várva

Gyűlölve rajongok érte, s rajongva gyűlölöm – félek elmeosztály lesz a dologból. Vagy tudományos értekezés.

Fülszöveg: MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.

Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér. Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…

Eredeti cím: Faefever

Kezembe akadt, mert…

a második rész egész tetszett, így reméltem, hogy ez a tendencia tovább folytatódik. Nos igen, csak teljesen máshogy, mint vártam volna.

Közös történetünk:
Ööö… Komoly bajban vagyok, mert alig tudok megfogalmazni akárcsak egyetlen értelmes gondolatot is.

Sok volt nekem ez a három rész egyszerre, s jó lesz most megpihentetni egy kicsit. Mondjuk felismertem, hogy kellő mennyiségű Selena Gomez sláger hallgatása jelentősen tompítja számomra a könyvet, de azért örülök, hogy nem jött még ki a Dreamfever magyarul.

Halkan azért megjegyezném, hogy pofátlanságnak tartom az ekkora cliffhangereket, mert így esz a penész, hogy mi lesz ebből. :)

Az már biztos, hogy nem lesz MM sorozat számomra, de azt sem jelenthetem ki, hogy lassan majdcsak kedvenccé válik.

Végérvényesen rájöttem, hogy amit a leginkább értékelek a történetben az a hihetetlenül összetett, mélyen metaforikus, és így tekintve roppant kidolgozott világfelépítés.

Mac karaktere a kezdeti gyűlöletből feljött a kedvelésig, ráadásul beazonosítottam kezdeti berzenkedésem okát is. Egyszerűen túlságosan is görbe tükröt tartott felém, és nem tetszett feltétlenül, amit láttam. (Mondjuk ezen rész utolsó másfél oldalában pont nem.)

A darkosabb hangvétellel előbb megszerettem, majd megsajnáltam, de egyértelműen értékelem és tisztelem. Remek kis csaj, csak baromi kegyetlen világú könyvbe keveredett. :)

V’lane is elindult felfelé a szívvonalon, bár nála csak arról beszélhetek, hogy a De kinyírnám! életérzés átalakult Fenntartásokkal elmegy.-be.

Barrons meg… hát ő Barrons. Gusztustalan egy pali, amit itt már kifejtettem, hogy miért, s ezen bizony egyik rész sem tudott sokat változtatni. Mindazonáltal elismerem az érdemeit, amit Mac életben tartásával szerzett, de félek, hogy valami olyan derül ki róla a végére, hogy megbánom. (Saját meggyőződésem az esetleges spoiler miatt alább, kijelölve olvasható. Teljesen ráálltam arra az elméletemre, hogy bizony ő a bűntudatban fetrengő Unseelie király.)

Ám nem hagyhatom szó nélkül, hogy mennyire bravúrosan megalkotott szereplő. Ő bizony egymagában egy pszichothriller és krimi keresztezés. Tele van egyértelmű, megmásíthatatlan jellemvonásokkal, mégis oly módon rejtélyes, hogy nem is tudom, olvastam-e már akárcsak hasonló karakterről is. Nyilván nem, mert arra emlékeznék.

Annyira gyilkolja az elveimet, hogy valami hihetetlen. A tortás jelenete után ismét földhöz akartam csapni a könyvet, de nem ment, mert valahogy mindig továbblökdös Moning, amiért őszintén csodálom és törölném is képen egyszerre. Őt is, meg Barronst is.

Valahogy úgy tudnám megfogalmazni a hozzáállásomat a sorozathoz, hogy én vagyok az, aki úgy rajong a sorozatért, hogy közben lángolva gyűlöli. Tehát vagy enyhén skizó vagyok vagy tényleg zseniális az írónő.

Az, ami miatt az utóbbira következtetek, – túl azon, hogy nem akarok skizó lenni – hogy végiggondoltam a könyv szimbolikáját, mert szimbolikus utalásból szerintem rengeteg van.

Egyszer majd csinálok is egy olyan posztot, ahol mindent összegyűjtök, de most is megosztanék pár képtelen összekapcsolást, ami A hajnalra várva közben motoszkált a fejemben.

Árnyak – az ágy alatti, mesebeli mumusok megfelelői

Unseelie evés – kannibalizmus

Unseelie evés hatása – drogfüggőség

A Rinófiúk elhelyezkedése a társadalmon belül – khm… nekem valahogy politikai töltéssel rendelkező üzenetnek tűnik, mint ahogy eleve a zavargásokról szóló részek is.

De még kismillió egyértelmű és kevésbé egyértelmű példát tudnék felsorolni.

Vicces, de iskolás éveim alatt én szerettem a műelemzéseket, annak ellenére, hogy nem bővelkedett a tanrend túl sok olyan művel, amit érdemes is volt boncolgatni.

Ez a sorozat viszont egyenesen üvölt a fejemben utána.

Ha egyszer elkeveredek magyar szakos egyetemistaként a felsőoktatásba, isten bizony én ezt a sorozatot fogom elemezni minden olyan dolgozatban, ahol lehetőséget ad a témaválasztás erre.

Meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy amikor majd az évek múltán a szórakoztató irodalom is elfoglalja helyét az oktatásban, (mert szentül hiszem, hogy el fogja, hisz igencsak hiteles korízlést tükröz a mai fantasy irodalom) akkor Moningnak ott a helye az első sorban.

Egyszerűen annyira kidolgozott, kétértelmű és hiteles korrajz (jól becsomagolva) hogy muszáj lesz egyszer kötelezővé tenni.

Hát így vagyok én ezzel a résszel, meg ezzel a sorozattal is. Meg fogom venni a következő két részt is, mert KELL, de jól fog esni most egy kis pihenés. Olyan szinten, hogy valószínűleg Mary Poppinsszal fogom gyógyítgatni a lelkem. :)

De ha ez megvolt, akkor elkezdem zaklatni a kiadót a Dreamfeverért. ;)

Kiadó: Kelly

U.i.: Majd’ elfelejtettem. Ha már kiemeltem, hogy a tortás rész, no meg a legvége mennyire nem tetszett, akkor idemásolnám a legkedvesebb idézetemet is a rend kedvéért. (Az Elfújta a szél-utalás fergeteges, és az utána következő MacHalo részen sírva nevettem.) 

Elégedett voltam. Még maradt negyvenöt percem a Hangóráig, úgyhogy volt időm kipróbálni a szerkezetet, majd felmenni a szobámba, hogy egy kicsit felfrissítsem magam. Nem mintha érdekelt volna, hogy nézek ki Barrons jelenlétében, de hát odalent Délen a nők fiatalon megtanulják, hogy amikor darabokra hullik körülöttünk a világ, akkor ideje levenni a függönyöket, és új ruhát varrni belőlük.

Borító: Sosem értettem a sorozaton belüli stílusváltásokat, így most is értetlenkedek picit. Persze szép, de kicsit feleslegesnek tartom. A domború jel a hátuljáról meg kifejezetten hiányzik.

Ám mindez eltörpül a fordítás mellett. Tele van hibával, és hihetetlen bosszantó Jericho-t olvasni akkor, amikor a közelben sincs a szereplő. Nekem az ilyesmi nem mindegy.

Kedvenc karakter: az utolsó másfél oldal miatt nem tudom tiszta lelkiismerettel ide írni Mac nevét. Christian MacKeltart ellenben megkockáztatom, de félek, hogy később meg fogom bánni. Moningnál nem lehet biztos az ember semmiben.

Anti karakter: Pfujj unseelie hercegek!

Világkép: Szó szerint a betege lettem. Olyankor is a szimbolikáján agyalok, amikor teljesen mással kellene foglalkoznom. Egyszerűen mestermunka a világkidolgozása!

Értékelés: bár ennél a sorozatnál ez már annyira fals, de hogy mégis legyen itt valami