Olvasmányom, hogyan nevezzelek?

Nima felhívásához örömmel csatlakoztam, bár őszintén szólva halvány gőzöm sem volt, hogy miként fogom kivitelezni.

Mert mit is írhatnék egy olyan könyvről, amit épp hogy elkezdtem. A tartalmát? Snassz. A várakozásomat a könyvvel kapcsolatban? Lehet, hogy teljesen félrevezető.

És most sem biztos, hogy jól csinálom, de valahogy azt éreztem, hogy ezt kell tennem, amikor kezembe akadt e könyv.

Egy olyan könyv, amit azért olvasok, mert érdekel a témája. Ezt a témát én elismerem tudománynak, s hiszek is benne. Amennyiben jól művelik, s nem sarlatánságra használják.

Fontosnak tartom, hogy e téren jártas legyek, mert meggyőződésem, hogy segít abban, hogy jobban megismerjem önmagam, felismerjem azokat a… talán folyamatokat(?), amik mozgatják, befolyásolják az életem.

Vagy, mint ez esetben, segít megfogalmazni kimondatlan dolgokat, amiket régóta magamban őrzök.

Az alábbi idézet olyannyira elevenembe vág, s találó is egyben, hogy nem bírom megállni, hogy ne idézzem.

Szóval ezt olvasom most:

„Kérdésedre, hogy ki vagyok én, legszívesebben a sebeimet mutatnám meg. Csakhogy ez azzal járna, hogy mások is belelátnának a lelki életembe, és ezt nem engedhetem meg csak úgy. Nekem megvannak a magam titkai. Egyébként olykor magam is irtózom a bennem feltáruló szakadékoktól. Velem nem könnyű megbirkózni, még nekem magamnak sem.

Az önmagamhoz vezető úton számtalanszor meghaltam. De túléltem, tehát vagyok. Énem tetemes része éppen a kiállt válságokból táplálkozik. Bizony, mélyre kellett ásnom, hogy magamra találjak. Kemény küzdelem volt, míg a védekező mechanizmusaimon átverekedve magam, eljutottam saját magamig. Semmi sem hullott az ölembe, sőt holttesteken kellett keresztülgázolnom, hogy megvalósíthassam önmagam.

Mára elismerem a sötét oldalamat is, és kiállhatatlanul undok és önző vagyok, ha éppen ez kell ahhoz, hogy megálljam a helyem. Már nem izgat, ha nekem kell eljátszanom a fekete bárányt, vagy felfednem a visszásságokat és megpiszkálni a sebet. Mivel átlátom magamat, másokat sem ment meg semmi attól, hogy a veséjükig lássak. Mindent ízekre szedek, ha kell, hogy jobban megértsem magamat és másokat, és semmi sem marad rejtve előttem, ami fontosnak tűnik számomra.

Abban, hogy önmagam legyek, segít, ha elmélyülten, teljes egészében másokkal foglalkozom. Nagyon el kell mélyednem magamban, hogy összhangban lehessek saját valómmal. A kötetlen, felületes ügyek nem az én ügyeim. Közösségre és kötelmekre törekszem, hogy megvalósíthassam magam, hogy alkossak valamit, ami túléli a halálomat.”

Ez a kis rész ráadásul csak egy apró része sok olyan leírásnak, mely még a könyvben található, s biztos vagyok benne, hogy nem csak én ismerek magara adott oldalakon, hanem mások is, a nekik szóló részeknél.

Újabb ”okos” könyvet találtam, amire érdemes odafigyelni, amit olvasni kell. Feltéve, ha hiszel abban, hogy életünk meg van írva a csillagokban.

A könyvet a Bioenergetic Kiadó palettáján találtam, s nem biztos, hogy lesz belőle értékelés, mert azon állítások igazságát, amik ebben a könyvben vannak, azt mindenkinek magának kell érezni.

De ezt olvasom most, és jó érzés!