DIY: könyvhuzat kistáska készítése házilag

Még 27 voltam, mikor elkezdtem ígérgetni ezt a bejegyzést, amit ezennel végre közzé is teszek. :) Az eredeti itt található - amit hősiesen bevallom -, nem követtem pontról-pontra.

A képek kattra jelentősen nőnek!

Először is szétnéztem a varrós dolgok között, hogy találjak megfelelő méretű, állagú, színű, szagú, mintájú anyagot.

Jelentem, sikerült, amit ráadásul nagyon szabni sem kellett, csak itt-ott igazítani, hogy pofás kis téglalap formát öltsön. (Szerintem valami ezeréves kosztümszoknya maradványa a kis drága.)

Méretezni úgy méreteztem, hogy hozzámértem az anyaghoz egy Cicerós könyvet, mert azok elég magasak, majd a Twilight egyik részét, mert azok meg jó vastagok. Szemre megfelelő volt az anyag mérete a varrásráhagyást is figyelembe véve, így nem különösebben problémáztam ezen a dolgon többet.  (Laza vagyok, szétesem, kezemben a ... vasaló!) :D

Már akkor tudtam, hogy ez lesz a külső rész, hisz az anyag egész strapabíró, és a mintája miatt az esetleges koszolódás sem látszik azonnal.

Jó asszony módjára azzal kezdtem, hogy levasaltam, nehogy a későbbiek folyamán a gyűrődések problémát okozzanak.

A szálirányt, mint olyat én annyira nem ismerem, de nagyjából szerintem jól csináltam. :)

Miután levasaltam, beszegtem cikk-cakk öltéssel végig a szélét, hogy ne szálasodjon az anyag.

Ezek után ismét vasalót ragadtam, és kb fél centi szegélyt vasaltam neki, hogy később könnyebb legyen azt levarrni.

Bocs a szakszavak hiányáért, de ahhoz sem értek. :)

Szóval szépen végigvarrtam úgy, hogy a sarkaknál egy kicsit cifráztam, hogy ne legyen olyan hegyes a sarka.

Ez koncepció volt, bár értelme az semmi, egyszerűen csak így volt tetszetős varrás közben, még ha a végeredményt egy csöppet sem befolyásolta.

<-- Így kaptam tehát egy ilyet.

Ez lett a külső borítás, amihez már csak valami csajos belsőt kellett túrnom.

Ezer évvel ezelőttről maradt ez a rózsás anyag, amit szerintem még valami méteráru turkálóból szedtem össze, és sose akartam felhasználni semmire, mert annyira szép, ellenben elég kicsi anyag.

Erre most nem pont kapóra jött? :)

Ezt is azonnal levasaltam,...

mert azért így mégiscsak jobban lehet vele dolgozni.

A széleit ennek is letisztáztam, mert ez aztán már csak úgy köpte magából a selyemszálakat.

Látszik a lépen is, hogy kicsit behullámosodott az anyag tőle, de nem szabad megijedni, mert furcsa mód kapott is egy minimális tartást is így.

Ráadásul ennél a résznél még eléggé el lehet nagyolni a dolgokat, mert később ez a fázis úgysem fog látszódni.

Azért persze igyekeztem minél szebben kivitelezni ezt a pontot is, mert a selyem elég kényes jószág, és akármilyen vékony tűvel is dolgozok, bontani nem szerencsés a varrást, mert lyukat hagy. Vagyis vagy elsőre jól csinálom, vagy megette a fene az egészet.

Naná, hogy ezt is átvasaltam! :)

A selyem bizonyos szempontból azért hálás anyag is, mert ha élt akarok vasalni bele, akkor az sokkal gyorsabban és tartósabban kivitelezhető, mint a többi anyagnál. ;)

Én itt 3-as fokozatot használtam, de azért csak óvatosan az ilyenekkel, mert pillanatok alatt odakap a vasaló, és akkor már nem csak az anyag mehet tönkre, de a vasalófelület is.

Tapasztalat... :\
Tüllel, tafttal, muszlinnal meg aztán kifejezetten tessék vigyázni!

Szóval levasaltam, majd ismét levarrtam.

Így már lett két téglalapom, amik egész kezdtek valahogy kinézni. :)

Persze aztán összemértem őket, és rájöttem, hogy a szemmértékemmel komoly problémák vannak. XD

Az egyik nagyobb volt, mint a másik, és az fix, hogy én még egyszer végig nem csinálom a szegés-élvasalás-élvassás triót.

Így kitaláltam, hogy milyen mutatós lesz, ha a belső részt kihajtom a külső részre.

Hiába, a lustaság nagyon kreatívvá tesz! ;)

Szóval miután ezt a kis ráhajtást kitaláltam, összevarrtam őket, ügyelve arra, hogy a két fonákját az anyagnak egymásnak "háttal" tegyem.

Aztán elkezdtem méricskélni (szemmértékkel persze) a két "fület" vagy mit, ami majd a borítót öleli körül.

Mire eddig eljutottam egyébként csak kb 4 óra telt el, és már az sem idegelt, hogy elég szépen "összehúzta" a varrás az anyagot.

Persze nagy kárt nem tett benne, és egyszerűen muszáj volt a széle mellett kicsit beljebb is összeölteni őket, különben nagyon csúszkált volna egymáson a két anyag.

Aztán fogtam szépen az egyik, majd a másik könyvecskét is, és bemértem a hajtást pontosan, és még a gombostűk is előkerültek. :)

Mikor ezzel megvoltam, levarrtam, de csak a hajtásnál.

<-- Ez lett belőle!

Biztos, ami biztos, folyamatosan ellenőriztem, hogy a varrogatás után még belefér-e a könyv. És jééé... Bele! :)

Majd jött a fül, amire az elején elfelejtettem megkeresni az anyagot, de mákom volt, mert annyi még akadt. XD

Majd meg gebedtem, mire levasalgattam, meg varrogattam őket, így erről a pontról nincs olyan sok kép.

Ez volt a legnyünnyögősebb része az egésznek, de fura mód a leglátványosabb is, így sikerélményt is ez adott igazán.

Persze előtte jó sok hajam szála kihullott az idegtől.

Hiszen azt is méregetni kellett rendesen, meg összeilleszteni ott is a két anyagot, ráadásul itt már nagyon pontosan kellett dolgozni, mert azért a fül, az mégiscsak rendesen szem előtt lesz, és mást nem tudtam kitalálni arrra, hogy tüntessem el a varrást, csak azt, hogy ez is két anyagból lesz összerakva.

És persze rá kellett applikálni az egészre, én meg ezen csak utólag gondolkodtam.

Nem akartam, hogy látszódjon a varrás kívülről is, így csak a hajtáshoz varrtam rá. Még jó, mert különben bele sem lehetett volna bújtatni a könyvet. XD

Persze ez a pont maga után vonzott még valamit, ugyanis a varrás itt nem volt design értékű. Így kitaláltam, hogyha már el kell takarni valamivel, akkor azt zseb megoldással teszem.

Így került két, abszolút funkciótlan, használhatatlan kis zseb is a huzatra. :)

Mondjuk minden szerénységem mellett... azért nem lett rossz, igaz? :)

Aztán jöttek a gombok, amik a kalapgumival összetartják használat közben az egészet.

A gombokat kézzel varrtam rá, hogy rejtett öltést tudjak csinálni, így az belülről nem is látszik. ;)

A kalapgumi meg levehető, ezáltal bármikor cserélhető.

Nagyjából 6 órámba került így elsőre, de minden pillanat megérte, és idővel ezer százalék, hogy redukálódik majd az előállításra szánt idő.

Muszáj is, mert kitaláltam, hogy bőr és farmer külsővel is akarok egyet-egyet, amihez már csak valami vagány belsőt kell találnom. ;)

Remélem tetszik, és kellően részletes a leírás, hogy bárki képes legyen maga is ilyesmire.

Anyagot bárhol lehet találni, de tényleg. Régi ruhák is jók lehetnek akár, ha kellő méretű anyagból szabták egyszer. (Miniszoknya és hasvillantó póló tehát kiesett, de a divatja múlt  hosszú szoknyák a lehetőségek széles tárházát rejtik.)
Kalapgumi és gomb ha nincs otthon, akkor kb 200 forintból megvan akármelyik méteráru boltban. Cérna dettó.
A varrógépem hipermarketes, s bár igaz, hogy ez előtt kettőt vittem vissza garanciálisan, mert hulladékok voltak, ez már két éve szolgál becsülettel. Még a farmert is viszi, bár annak a jó minőségű varrógép tű is a nyitja.
Abból egyébként a közepesnél valamivel vékonyabbat használtam.

Az ötletadónak őszinte hálám a tippért!

Kérdés, óhaj, sóhaj jöhet kommentben! :)