Idén ősszel rémálmokat szeretnék!

Még igazán bele sem lendült a Geopen az új sorozatába, mégis van egy olyan érzésem, ideje lenne leszoktatni őket erről a kedvcsináló fejezet osztogatásról, mert egyszerűen kínzás, amit ezek a sorok velem művelnek. :) (Persze csak viccelek! Nem adnám én ezt semmiért!)

Egy fejezet – és milyen izgalmas fejezet! – A rémálmok lányából, és már viszket a tenyerem, tikkel a szemem, és minden bajom van, hogy MIKOR JÖN MÁÁÁR?

De komolyan! Egy fejezet alatt képes Kendare Blake mindent visszahozni, amit annyira imádtam az előző részben is.

Borzongok és mosolygok felváltva, és csak úgy ugrál a vérnyomásom.

Cas, Anna eltűnése után, Carmel enyhe nyomására igyekszik visszazökkenni a normális kerékvágásba, s mivel ez igazából sose volt neki, nem is igen sikerül.

Ráadásul immár hármasban űzik a szellemeket. Rögtön az első fejezetben szembe találjuk magunkat eggyel, aki „ártatlan”, a vasvillát sem nélkülöző, véletlen baleseteknek igyekszik beállítani tevékenységét.

S ez még csak a kezdet…

Első olvasásra úgy tűnik, a borzongás csak fokozódik, Cas még mindig Cas – és imádni való, és a humor is a már megismert lazán flegma.

Anya lassan elindul felfelé, az emeleten rendezte be a boszorkányműhelyét. Varázslatos hely, zsúfolásig telve színes viasztömbökkel és különféle, illóolajokkal meg esszenciákkal töltött üvegcsékkel. Vannak anyák, legalábbis úgy hallottam, akiknek varrószobájuk van. Fura lehet.

Kibírni a megjelenésig? Fura lesz!

Valakinek esetleg időmódosító bizgentyűje, hogy november 20-a hamarabb legyen?