Az angol köznemesség diszkrét bája

Arról már volt szó, hogy a főnemesség milyen előszeretettel jelenik meg a regényekben, ám nem csak hercegekbe és vikomtokba lehet beleszeretni.

A baronet nevében emlékeztet a báróra (Baron), és nem is áll olyan messze tőle, főleg, ha elkezdünk ezen urak zsebében turkálni.

Helló szépfiú! :)
A képen: Sir Humphry Davy
Forrás

A címet I. Jakab király vezette be 1611-ben, és célja az államkincstár feltöltése volt, hogy a földbirtokos elit, azaz a pénzzel jócskán bíró, ám nemesi vér nélküli alattvalók kedvére tegyen. Mert bár a cím nem minden, de igen jól tud esni az embernek, főleg, ha nagy adag önérzettel is meg van áldva a bukszája, nem csak arannyal.

Kezdetben a cím adományozását és birtoklóinak számát maximalizálták 200-ra, ám ezt nem igazán tartották be, főleg azok után, hogy élelmes ügynökök még házaltak is bianco oklevelekkel. Fantasztikus, hogy már akkor is mennyire találékonyak voltak egyesek!

Szóval a pénz beszélt, így a vagyonos ember... köznemesi címhez jutott, melynek öröklési szabályai megegyeztek a már ismert móddal, bár szigorúbban mérték, így például a főnemesi rang alkudozásaival szemben szinte egyáltalán nem volt esély kiharcolni a női ágon való öröklést.

Persze azért akadtak nőként is olyanok, akik kiérdemelték e címet, s őket a baronetess cím illette meg.

Forrás

A jobbára vagyonos vállalkozókból vagy politikai szimpatizánsokból álló köznemesi réteg megszólítása a Sir, illetve Dame volt (a baronetek feleségei természetesen azonnal kapták a címet nászajándékba), és az anyagi ellenszolgáltatáson kívül még némi katonai ellenszolgáltatással is tartoztak királyuknak.

Híres könyves baroneteink a komor hallgatásba burkolózó Sir Thomas Bertram, az alázat terén fejlődésre szoruló Sir Walter Elliot, és a kissé harsány, ám jószívű Sir John Middleton.

Azon kevésbé szerencsések, akik pénzes zacskójuk könnyed súlya miatt nem tudtak nemesi rangot vásárolni maguknak, még mindig próbálkozhattak valamely nemes tettel, hogy kiérdemeljék a lovagi címet (Knight), s ezáltal felpasszírozzák magukat a nemesi kompánia legalsó fokára.

Természetesen a lovagság története terjedelmes és fennkölt múltra tekint vissza, melyet nem kívánok különösebben most részletezni, lovagi irodalom ide vagy oda. A köznemesi helyzet szempontjából ékes példa Sir Simon Montague Raines lovaggá ütése, aki kémmesteri érdemei, no meg a régensherceggel kötött szoros barátsága miatt, illetve valójában asszonykája hírnevének helyreállítása végett kapta meg a kitüntető címet.

Igaz, ezen okból épp lovaggá üthette volna Agathát is, aki így a Dame címet viselhette volna élete végéig, szóval mégis csak számított valamit a hivatalos kémmesteri tevékenység.

Ezzel ki is merült az angol arisztokrácia, de szerencsére a kalózok, rendőrbírók és ugyebár kémek éppoly népszerűek a női nem körében, mint a kékvérűek, szóval hamarosan ők is beszivárognak részletesebben is a blogra. És persze más népeknek is vannak nemesei... ;)

Példák innen: 
Jane Austen: A mansfield-i kastély
Jane Austen: Meggyőző érvek a. k. a Tartózkodó érzelem (kinek mi)
Jane Austen: Értelem és érzelem
Celeste Bradley: Az álruhás

Forrás: Historical Belles and Beaus, Literary Liasons

Korábban: Lordok háza