Karen Chance: Átölel az éjszaka

Ha nem tévedek, egy udvarias John Pritkin az apokalipszis biztos előjele.

Eredeti cím: Embrace the Night

Fülszöveg: Cassandra Palmer nemrég a világ első számú látnokává vált, ám ettől nem lett felhőtlenül boldog az élete. Mindaddig, míg Cassie-t és egy vámpír nagymestert – az őrjítően jóképű Mirceát – mágikus kapocs köti egymáshoz, a lány nem ura saját életének. A varázslatot, mely összeköti őket, csupán egy ősi varázskönyvben, a Codex Merliniben pergamenre vetett igézettel lehet feloldani. A Codex hollétéről azonban manapság senki nem tud semmit, így Cassie-nek ott kell kutatnia utána, ahol még fellelhető volt – a múltban.

A fiatal lány hamar rájön, hogy a Codexet nem véletlenül rejtették el ilyen gondosan. A legendák szerint a könyv olyan varázsigéket is tartalmaz, amelyek az egész világot veszélybe sodorhatják. Ha sikerül felkutatni, az talán megoldást jelenthet Cassie és Mircea helyzetére, de romlást hozhat az egész emberiségnek…

Kezembe akadt, mert...

innentől az a szabály, hogy amíg olvasatlan Chance-könyv van a házban, semmi mással nem vagyok hajlandó foglalkozni.

Közös történetünk:

Az előző rész kapcsán mindenről beszéltem (ömlengtem), csak a sztoriról nem, így most azért ejtek pár szót az eseményekről is, szóval mostantól módjával SPOILER, bár nem jobban, mint ahogy a fülszöveg teszi ezt.

Szóval ott tartunk, hogy Cassie-nek annyira nem bejövős ez a Pythia-dolog, de kénytelen-kelletlen elfogadja sorsát, egy még idegesítőbb dolog, nevezetesen a dútracht geis miatt, melynek szerepe eredetileg az lett volna, hogy védje őt a beavatási szertartásig, ám neki egy csöppet sikerült összekavarni a dolgokat, így már a mágia Mircea életét, illetve egész pontosan ép elméjét veszélyezteti. (Háh, a harmadik könyvben tehát a legszexibb Basarabot mentjük épp.)

Az ellenvarázst egy nagy hatalmú mágikus könyv, a Codex Merlini tartalmazza, ezért legkedvesebb szibillánk, a létező legszexibb hadmágus cimborájával Párizs katakombáiban kezdi keresni.

Persze nem kell nagy gógyi, hogy rájöjjünk, az egyébként sem százas mágusnak valami nagyon nem tetszik (később mekkora poénok lesznek ebből), de Cassie-t vajmi kevéssé érdeklik az ellenkezések, ha ő egyszer valamit a fejébe vesz...

Az Átölel az éjszaka is tartja a szintet, minden lapja meglepetés, s bár akcióban ezúttal sem volt hiány, számomra a pálmát ezúttal az időutazásos részek vitték. Egyrészt azok a keresztutalások Mirceával, és az első kötetben történt eseményekkel, másrészt Pritkin 1700-as évekbeli verziója... hűűű, már megint csak indulatszavak jönnek a számra. Nem győztem vigyorogni és meglepődni, vagy épp meglepetten vigyorogni.

Forrás

Ráadásul egyre több régi/új szereplő tűnt fel, bontakozott ki előttünk, s bizony, egyre szebben látszik a koncepció a sorozat felépítésével kapcsolatban.

Egy interjúban olvastam, hogy az eredetileg 9 részesre tervezett Cassandra Palmer sorozat 3 kisebb trilógiát alkot:

Az első harmad (Megérint a sötétség, Árnyak vonzásában, Átölel az éjszaka) Cassie Pythiává válásáról szól.

A második harmad (A hajnal átka, Holdvadász, Tempt the Stars) a háborúra koncentrál.

A harmadik harmadról meg egyelőre mélyen hallgat Chance, hogy a fene vinné a lyukadó oldalamat, meg az ő titokzatosságát.

Itt már világosan látszik, hogyan hajlik át a történet egy "egyszerű" karakterdrámából konfliktusközpontú sztorivá, és szépen el is kezdte felépíteni a váltást.

A visszatérő szereplők már mind-mind a harcra készülnek a háttérben (Casanova, Alphonse, Sal, a Szenátus, vagy épp a Kör), és a legnagyobb röhej, hogy tulajdonképpen eleve Cassie erősít rá az egészre azzal, hogy csöppet összekülönbözik valakivel, akiről többet nem is árulnék el, mert ez az egyik legnagyobb csattanó a végén. (Amitől értelmet nyer teljes egészében A hajnal átka trailere.)

A másik, amitől az állam végig a padlón volt, egy szerencsétlen dzsinn rejtélyes halálához köthető, azaz színre lép itt valaki, akinek hála másvalaki még érdekesebbé válik. (Direkt terelek ám, mert annyira jó volt olvasás közben rájönni bizonyos dolgokra, hogy nem akarom ezt az élményt elvenni senkitől.)

- Öltözz át, és gyere.
- Miért? - kérdeztem, de sajnos már sejtettem. Eljött a reggel, az edzés ideje, csak mivel egész éjszaka fenn voltam, észre sem vettem.
- Mert futni megyünk.
- Én nem futok szórakozásból. Épp elégszer csinálom akkor, amikor fegyverrel kergetnek.
- Az is megoldható - mormogta Pritkin, miközben kivonszolt a szobából.

Á, megette már megint a fene ezt az egész posztolósdit, mert nyugodt lelkiismerettel csak annyit merek leírni, hogy ez a rész ismét FERGE-TEGES volt, és egyszerűen muszáj olvasni!

Chance már megint valami hibátlant alkotott, szövevényes, akció dús  és eszméletlenül humoros körítéssel, aminek koronája ezúttal már tényleg Pritkin, és a körülötte dagadó titok. (Igaz, hogy megtudtunk róla pár igen érdekes részletet, de valami azt súgja, épp csak a felszínt kapargatjuk.)

Külön említést érdemel, hogy egyre jobban meri Chance a kapcsolati hálókat szövögetni, mármint úgy érzelmi területen. A korábbi részben eszközölt Tomas intermezzón kapcsán féltem, hogy elindulhatunk az Anita Blake lejtőn, de örömmel látom, hogy esze ágában sincs az írónőnek elrontani ezt a nagyszerű kis sorozatot, inkább arra épít, hogy kihasználja az emberi és a mágikus befolyásoltság által nyújtott lehetőségeket. Valami olyan érzelmi sokszínűség feszül a szereplők között, hogy már csak akkor is tovább olvasnám a sorozatot, ha egyébként nem szólna semmiről.

Ráadásul magyar jelenlét is volt, aminél mindig felcsillan a szemem. Ezúttal Zsigmond királyt idéztük meg (nyugi, ő nem vámpírként szerepel!) és a Sárkány Lovagrendet, melyről lesz ám külön poszt is, annyira rápörögtem a témára. (Úgyis ígértem lovagrendes bejegyzést is a Könyves kisokos rovatban.)

Olvasni kell, de tényleg, egyszerűen olvasni kell ezt a sorozatot, ignorálva azokat a baromságokat, amiket a borítóra nyomtattak. "Minden mondata felér egy vérszívással." Nem tudom, kinek sikerült leírni ezt a baromságot, de tisztára olyan hatása van, mintha a könyv olvasás közben elszívná az erőnket, pedig épp fordítva, egyre jobban felajzott, és alig bírtam letenni izgatottságomban.
A Frsh Fiction már sokkal inkább érti is, amiről beszél, mert valóban ez egy olyan sorozat, "amire megéri rákattanni."

Kiadó: Kelly

Értékelés: