Lordok Háza

Sokszor előfordult velem, hogy belezavarodtam egy-egy történetbe a kacifántos nevek, a címzetes semmiségek miatt, de néha még bizony az egyszerű szolganép kapcsán is felmerül bennem, hogy jó lenne előszedni, ha nem is az Értelmező Kéziszótárt, de a Szinonimaszótárt mindenképp.

Persze nem nagy ördöngösségek ezek, és szerencsére a magyar oktatás foglalkozott is oly mértékben az alapokkal, hogy ne legyek teljesen homályban, mégis szükségét érzem egy átfogóbb ismeretanyag összeállításának, melyhez bátran fordulhatok, ha nem menne a koncentrálás.

Ellenben semmiképpen sem száraz szótárként, sokkal inkább példákkal illusztrált vicces epizódokként érintenék egy-egy témát, fogalmat, mely jobbára a történelmi romantikusok olvasása közben merül fel bennem.

Kikért dobogott a női szív a történelem során?

Természetesen a férfinem krémjéért, akik legtöbbször a nemes urak közül kerültek ki. (Persze a rendőrbírók, kémmesterek, katonák, de még a kalózok is népszerűek voltak a szebbik nem körében, ám kezdjük a bemutatást az elittel.)

Szerelmesem, hogyan nevezzelek?

Egy angol nemes esetében meg kell(ene próbálni) különböztetni a nevet (Simon Arthur Henry Fitzranulph Basset), a rangot (herceg), a címet (Hastings hercege), de a herceg papa halála előtt lehetett szokáscím (Clyvedon grófja) is, az úgynevezett tiszteleti címet (kegyelmes) és a megszólítást (legtöbbször mylord, bár őszintén szólva, írója válogatja, hogy tartja-e a szigorú etikettet).

A megszólítás általában ismeretségi alapon változott, esetünkben Anthony Bridgerton Clyvedonnak, Daphne Bridgerton Simonnak, Mrs. Featherington kegyelmes herceg úrnak, az úri társaság pedig úgy általában Hastingsnek ismerte és emlegette a példaalanyt.

Ez a roppant egyszerű szokás egyébként abból következik, hogy a főrendi cím kezdetben a földbirtokhoz kötődött, és a főrendi rangok adományozásakor a címet településnevekhez, tájegységekhez vagy más földrajzi helyekhez kötötték. Amikor viszont elterjedt az alacsonyabb rangú főrendi címek adományozása, a főnemessé emelt személy vezetéknevét is használták címalkotóként, természetesen azért, hogy azonos nemesi cím esetén a földrajzi vonatkozással be lehessen azonosítani a célszemélyt. Persze idővel e kettőt kombinálták, a még pontosabb találat érdekében. (Példának okáért nagyon nem mindegy, hogy valaki The Earl Sinclair of Ravenwoodhoz vagy The Baron Sinclair of Rosewoodhoz megy férjül.)

A Lordok Házának decens, szerelemre vágyó tagjai között elsőre talán nagy lehet a zűrzavar, de ha kicsit kiismerjük őket, máris könnyebben tudunk tájékozódni az úri társaságban.

Ehhez viszont feltétlen tudni kell, hogy minden főrendi szépfiú lord, de nem minden lord bír főrendi címmel. Az angol főnemesség összefoglaló angol megnevezése peer, a lord pedig egyrészt a főrendekre és családtagjaikra, állami főméltóságokra és főpapokra vonatkoztatott félhivatalos gyűjtőnév, mégis általában a főnemesi rangot értjük.

A magyar nemesi hagyománytól eltérően (ahol is egy magyar grófnak például minden törvényes poronyta automatikusan gróf és grófnő lett), a korabeli Angliában az adott főrendi címet csakis egyetlen személy viselhette, és örökléssel lehetett megszerezni a szerencsés elsőszülöttnek. (A kevésbé szerencséseknek egy gyermektelen rokon címével, vagy egyéb úton-módon megszerzett címekkel kellett beérni.)

Az öt legnagyobb főrendi rang a brit korona égisze alatt:

• Herceg (Duke) és hercegnő (Duchess)
• Márki, vagy más néven őrgróf (Marquees/Marquis) és márkinő/márkiné (Marchioness)
• Gróf (Earl, nem brit grófokra használták a Count címet) és grófnó (Countess)
• Vikomt (Viscount) és vikomtessz (Viscountess)
• Báró (Baron) és bárónő (Baroness)

Félig-meddig ide tartozik még a Prince is, bár ezzel a címmel csak a külföldi királyságok hercegeit és a walesi herceget illetik.

(Nem összetévesztendő a régensherceggel, aki a törvényes király kiskorúsága, betegsége, értelmi képességeinek kimutatható hiánya vagy interregnum idején uralkodott.)

Fura, ámbátor dicséretes szokás, hogy házasság esetén az asszonyka automatikusan kapja a főnemesi címet, míg férjuramnak bizony be kell érnie a címhez tartozó birtok jövedelmével, mert a rangot bizony nem használhatja nevének, ha arája alanyi jogon nyerte el azt.

Hogy lesz egy örökösből azonnal címmel bíró playboy?

A címhalmozás nem feltétlen a minél kacifántosabb név megszerzése miatt volt hasznos, hanem bizony az általuk képviselt földbirtokok miatt, és végtelenül jól jött akkor is, ha utód érkezett a házhoz, hiszen a Lord büszkesége így azonnal megkapta apja "kevesebbet" érő címét. Így lett Simon Bassett Clyvedon grófja, míg a papa meg nem méltóztatott halni, hogy aztán átvegye a Hastings hercege címet. Aztán az, hogy valaki három évesen már kezdett volna a címmel járó földbirtokkal valamit, az más kérdés, de gondolom a birtokból származó jövedelem egy része megfelelő mértékben fedezte az oxfordi tanulmányokat és az élvhajhászást, míg az a bizonyos álomnő be nem sétált a megfelelő bálba.

Hogy van az, hogy valaki nő létére egy vagyont örököl, és kedvére válogathat nemesi címe mellé férjet, másnak meg Mr. Collins ajánlatán kell elgondolkodnia?

Ez valahogy sosincs megmagyarázva rendesen a könyvekben, ám nem is kell mélyre ásni, hogy rájöjjünk a titok nyitjára.

Főrendi rang adományozásakor az erről szóló királyi rendelet meghatározta ugyebár a rangot, címet és az örökölhetőség szabályát is. Az esetek elsöprő többségében kizárólag egyenes, férfiági, születési idő szerinti öröklés volt lehetséges. (Ha egy nemesnek csak leányai voltak, hiába volt fiúunokája, a rang a legközelebbi olyan férfirokonra szállt, akivel kizárólag férfiakon keresztül kötötte rokonság. Lehetett például elhunyt apja elhunyt legidősebb öccsének elhunyt legidősebb fiának fia, azaz nagybátyjának unokája... Szóval értitek? Baromira fontos volt észben tartani a családfát.)

Persze esetenként előfordult a női leszármazotton keresztüli öröklés, vagyis az adott nőrokont a cím "átugrotta", de az utódai örökölhettek, és a nagyon élelmes főnemesek az adományozó okiratban külön kérhették, hogy nőrokonra szállhasson a cím (általában a legidősebb leányra).

Mivel az egyes főrendi címek külön-külön királyi rendelettel születtek az évszázadok során, öröklési szabályaik a mai napig jelentősen eltérhetnek lehetnek, és ezért fordulhat elő, hogy egyeseknek vagyonos férj, míg másoknak címmel rendelkező szerelmes az ideális.

Példák innen: 

Julia Quinn: A herceg és én
Nicole Jordan: Csábítás
Amanda Quick: Csábítás
Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Forrás: Historical Belles and Beaus, Literary Liasons