Végül csak megvolt Gideon Cross is... kétszer

Eredeti cím: Bared to You, Reflected in You

Gideon és Eva lebilincselő, vad kilengésekkel

 teli története (...) Kapcsolatuk igazi

 „se veled, se nélküled” – bár szenvedélyesen

 szeretik egymást, a régről magukkal cipelt

 lelki sérülések és az egymás kizárólagos

 birtoklására törekvő elemi ösztönök

 minduntalan közéjük állnak.

Korábbi kis kirohanásom ellenére csak végigolvastam Sylvia Day könyvét, rögtön kettőt is, és meg kell hagyni, ideje megkövetni az erotikus műfajt kissé.

Ugyanis amint belekezdtem az első részbe, azonnal meglepődtem, hogy mi már ez a sok és értelmes leírás. Először azt hittem, hogy véletlenül rossz könyvet olvasok, de egy idő után csak rájöttem, hogy nem, nem kevertem össze valami mással.
És az még hagyján, hogy a leírások, de a humor, és a karakterek, sőt, még a történet is rendben volt!

Teljesen komolyan és őszintén mondom, hogy hibái ellenére nagyon tetszett a Hozzád kötve, és nagyjából azzal a lendülettel vetődtem a folytatásra, ahogy becsuktam az előzményt. Az már más kérdés, hogy ildomos lett volna szünetet tartani a kettő között, de ez már így alakult.

A második rész közepére kicsit elfáradtam a sok bizonytalanságtól, de hősiesen végigvittem, annak ellenére, hogy úgy gondoltam, nekem most itt lesz a vége...
Jelentem, olvasni fogom a harmadik részt is!

De miért? Nem biztos, hogy érthetően el fogom tudni magyarázni.

Eva egy biztos anyagi háttérrel, kényszeres mamával, biszexuális haverral és rengeteg belső démonnal rendelkező huszonéves, aki új életet kezd New Yorkban, egyszerűen csak azért, mert itt kapott olyan marketinges állást, amit mindig is szeretett volna. Legjobb haverja, Cary, egyben a lakótársa is, s bár az anyja kicsit idegtépő, az apja meg távol él tőle, de az élete úgy kerek, ahogy van. Mindez akkor sem változik meg varázsütésre, mikor megismerkedik Gideon Cross-szal, akivel bár egy épületben, mégis más cégnél dolgoznak. A nem éppen romantikus ajánlat beérkezése után szép reményű hősnőnk nem belealél a lószerszámmal rendelkező díszhím karjaiba, hanem alaposan elküldi a fészkes fenébe. Erre viszont a csillimilliárdos észbe kap, és elkezd keményen teperni Eva után, bár, hogy ne legyen teljesen habcsók a történet, jobbára mindketten testiségen alapuló kapcsolatot keresnek a másikban, és nem életre szóló szerelmet, amit elég gyorsan meg is beszélnek egymással. Csak hát ugyebár a tisztelet, meg a normális fogalmazás csak legyen már meg ilyenkor is, kéri érthető módon Eva, a pasi meg rábólint.

Nos, ez annyira nem jön össze (mármint a csak szex felállás), mert időközben kiderül, hogy mindketten rendesen sérültek (és tényleg sérültek, nem csak egy olyan belemagyarázós módon), ami miatt eléggé rákattannak egymásra. Hamar komoly függőség (dominanciaharc, féltékenykedés, bizalomhiány...) alakul ki a két áldozat között (egy idő után már inkább azok, mint főhősök), amit bár felismernek, úgy tűnik, hogy teljesen maguk alá temeti őket az érzelmi bizonytalanságok áradata, hiába igyekeznek normális mederben tartani az életüket. Merthogy az soha nem volt normális igazán, és az, hogy egymásra találtak, lehet a legnagyobb szerencséjük, de a legnagyobb átkuk is egyben...

Mint már említettem, a leírások rendesen megleptek (egyrészt, mert voltak, másrészt, mert jók voltak), amit tovább tetézett a karakterekkel és a humorral, ami főleg az elején volt nagyon hangsúlyos, és kifejezetten üdítő. De amitől teljesen kifeküdtem, az az egész erős drámaisága a könyvnek.

Hagytam magamban érni pár napig a gondolatokat, és így megpihentetve azt kell mondjam, hogy pazar karakterdráma lett ez, túlfűtött erotikával átitatva.

Talán vicces, hogy pont én írom ezt, de van rá ésszerű magyarázatom.

Nem, nem akarom azzal kimagyarázni magam, hogy átkategorizálom a könyvet (mert bár igen, de nem azért). Ez valóban egy erotikus sorozat, ám mindemellett egy kőkemény drámai sorozat is. (Lám-lám Sylvia Day-nek megy a kettő egyszerre!)

Nagyon nehéz dolog nemi erőszakról írni, pedofíliáról meg végképp, és ha tudom, hogy erre hangsúlyozódik ki a könyv, lehet, hogy Nima könyöröghetett volna napestig, akkor sem vágok bele.

Személyes érintettséggel ugyanis nagyon igyekszem elkerülni a témát, és általánosságban sajnos azért, mert az írók úgy nyúlnak hozzá, hogy sírni lenne kedvem, amiért meg se próbálják megismerni az ehhez kapcsolódó lelki folyamatokat. Csak odalökik, gondolván, hogy jó lesz majd valamire, de lerí az egészről, hogy nem tekintik egyébnek, mint egy optimálisan alkalmazható konfliktusforrást.

Ellenben Sylvia Day egész ügyes, és megkockáztatom, hogy kis rágyúrással ez egy igen komoly, irodalmi szinten is számba vehető lélektani drámának is elment volna.

A könnyedebb műfajt kedvelők szerencséjére azonban nem vette túl komolyan magát, és a könyv megmaradt azon a síkon, ahol mindenki számára élvezhető lehet, azaz erotikus könyv. (Nem, nem pornó, nem mamipornó, erotikus könyv kielégítő mennyiségű és minőségű szexszel.)

Persze nem mondom, hogy nem volt sok egy idő után a se veled se nélküled huza-vona, de többnapi agyalás után be kellett látnom magamnak is, hogy van a dologban valami. Igen, baromi idegesítő egyfelől, másrészt viszont Day egész summásan megragadta a lényeget. Hogy ez véletlen-e vagy tudatos, azt nem tudom, de tökéletesen láttatta azt, hogy akinél egyszer egy ilyen törést okoznak, az járhat bármennyit is dilidokihoz, próbálhatja magát akárhogy rendbe hozni, valamit már visszavonhatatlanul elvettek tőle, lehet mosolyogni kifelé, erősnek maradni, de belül mélyen valami akkor is rohadni fog. Annak a lenyomata, aki azt a valamit elvette. És az, amit egy ilyen élmény kialakít az emberben, az elég nehezen támadható úgy vélem.

És ilyen perspektívából nem is kívánom boncolgatni, hogy mennyire sérültek a szereplők, vagy mennyire idegőrlő huszadjára (vagy kétszázadjára) is ugyanazt a hisztit végignézni Evánál, vagy hüledezni Gideonon.

Részemről Day több, mint megfelelően megoldotta ezt a nagyon érzékeny szálat, és hála istennek nem tartom  annyira "tapasztaltnak" magam áldozatként, hogy bármelyikük viselkedésével is kötözködjek. (Évek! Évekig tűrtek el olyan dolgokat, amiből nem lehet ép lélekkel kijönni!)

Valahogy folyamatosan úgy alakultak a párbeszédek, az érvelések, hogy aki egy kicsit is akar figyelni két aktus között, az megértheti a nézőpontjaikat, az ok-okozati összefüggéseket, és úgy már valahogy mindennek helye és értelme van. SPOILER! Gideon tettének meg a végén... egyenesen örültem. Igen! Valahogy ezt vártam volna Stantontól, vagy az anyjától Evának, de egyedül Gideon volt képes megtenni. Nem vagyok rákattanva a gyilkosokra, de a gyermekmolesztálás pont az a bűntény, amire azt mondom, hogy ez a helyes válasz. Lehet sokfélét magyarázni az emberi élet szentségéről, de majd attól fogadom el, aki azok után is óvná az emberi élet szentségét, akit gyerekkorában kiélt, pedofil szemétládák zaklattak.  Merész, de mindenképpen, a hitelesség szempontjából szükséges húzás volt Nathan halála, és halálának mikéntje. SPOILER VÉGE!

Persze ez nem azt jelenti, hogy ne tudnék belekötni egyéb módon a könyvbe.

Egyrészt Monica, Eva anyja totálisan irritáló mellékszereplőként tündököl, és komolyan mondom, hogy már az első megnyilvánulásánál szívem szerint kiszedtem volna a lapok közül. Irritál, de olyan mértékben, hogy arra szavam sincs, és Day-nél sem látok nagyon indokot rá, hogy olyannak írta meg, amilyen, de legyen, betudom annak, hogy a kis kényszeres kontrollmániájával több SEO keresésre alkalmas hívószót tudott elhelyezni a könyvben. (Bár Gideon kapcsán is módfelett rutinosan voltak helyezve a taktikai szavak, amik talán nem is fejezték ki tökéletesen a dolgokat, de mit lehet tenni, a Google algoritmusa már csak ilyen.)

Szerintem egyébként ezek a borítók ezerszer szebbek!

Aztán meg a párterápia... azon már egyszerűen képtelen vagyok elmenni. Értem én, hogy divat egy hét együttlét után nekilódulni a pszichiáter kanapéjának, de ez a pontja a könyvnek épp abban hibázik, de piszok nagyot, amiben Eva is egy kicsit fals. Nevezetesen, ha erőszak áldozata vagyok, a pasim is, és neki járnia kell a dilidokihoz, és párként is elrángatom, akkor nem lehetne annyi önvizsgálatot tartani, hogy főszereplőnőként magam is eljárjak, és ne csak a kifogásokat keressem?

Elég sok vekengés visszavezethető oda, hogy bizony tévhite ellenére Evára is ráférne heti egy óra beszélgetés, főleg, hogy mennyire pontosan látja függő helyzetét. Miért nem jársz te is orvoshoz kisanyám?

Ez a hiányzó kis cselekményszál annyira hiteltelenné tesz dolgokat, hogy borzasztóan haragszom érte!

GPS a telefonban, párterápia, állandó felügyeleti kényszer a másik tettei felett, de arra már esze nincs egyik szerettének sem, hogy visszapofozza a nőt némi rendszeres beszélgetésre. Igazából e ponton nyer igazolást az, hogy Monica egyszerűen egy önző és rossz anya. És kész! Lehet ezt tovább magyarázni, meg mentegetni, de attól még tény, hogy nem a luxus, hanem egy gettó járna annak a nőnek.

De vissza a jó részekhez és az erotikához: a kardinális problémakör a műfajnál a pajzán és az obszcén vonal (szerintem egyébként jól látható) határán egyensúlyozni úgy a szavakkal, hogy az akció lényegi leírásai ne szóvirágokkal legyenek leírva... Na, ezt nagyon jól megoldotta az írónő. Nem mondom, hogy minden tökéletesen az én szám íze szerint volt, de ettől még rendben volt, az erotikus jelenetek valóban erotikusra sikeredtek. Igaz, nekem egy idő után már tompította a drámaiság is a dolgokat, de ha ezt lerántom a regényről, még akkor is marad egy olyan szexualitással bíró könyv, amiért igazán nem sajnálhatja az ember lánya a pénzt.

Az meg ugyebár extra bónusz, hogy szól is valamiről az egész, sőt, a Melléd láncolva végére kifejezetten izgalmassá válik.

Aki esetleg még mindig várná a vicces kifakadásom, hát sajnos mondjon le róla. Nem tudok mit mondani. Túlságosan is mélyen érintett a könyv ahhoz, hogy humoros kis köntösbe bújtassam a meglátásaimat. Tegnap porszívóztam, és annyira túlkattogta az agyam, hogy még bele is sírtam a porzsákba.

Nehéz könyv, legalábbis nekem, bár nem vitatom, hogy mindenki másnak ez is csak egy pornókönyv, csak épp a jobbik eresztésből.

Nekem ez a sorozat eddig nagyon tetszett, és egyáltalán nem bántam meg, hogy olvastam. Igaz, a Hozzád kötve felétől nem is igazán erotikus műfajú könyvként, hanem sokkal inkább karakterdrámaként kezeltem. És úgy is fog megmaradni a fejemben, mint egy könyv, ami arról szól, hogy mennyi mindent tudnak elvenni az embertől, amikor nagyon még a körülötte lévő világgal sincs tisztában.

De könnyedebb felhanggal is olvasható természetesen, és olvassátok is, mert megéri.

A könyveket nagyon szépen köszönöm Nimának, aki két nagyon jó posztban fogalmazta meg azt, amit én fentebb képtelen voltam elmondani!

Hozzád kötve

Melléd láncolva

Kiadó: Ulpius

Értékelés: