E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Feladó: Gretty

Tárgy: vizsgálati szakvélemény

Dátum: 2013. február 5. 20:45

Címzett: Christian Grey

Sajnálom Önt Mr. Grey!

Az a helyzet, hogy Önre már sok rosszat mondtak kis hazánkban, kedves "szülőanyjára", E. L. Jamesre még többet, élettörténetének magyar szinkronhangjára, Tótisz úrra meg pláne, s nagy részük ezeknek igaz is, de én nem ezért sajnálom Önt.

Azt mondják, Ön egy beteg, perverz állat, de belső istennőm (nevezzük mondjuk Pocaknak) azt súgja, pusztán csak egy nagy baja van: Anastasia Steele. Talán nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy közöljem Önnel, de szívszerelme súlyosan skizofrén, és eme betegség tehet arról, hogy a kisasszony képtelen egyik lábát a másik elé tenni úgy, hogy az emberi járásnak hasson, és ne essen el minden láthatatlan küszöbben, ezért felejti el a nyúltagya a szinapszisokat küldeni a légzésre, s bár nem vagyok specialista, de innen eredeztethető az ajakharapdálás is, melyet Ön - szintén mentális problémákra utaló módon - szexisnek tart, vagy említhetném a fejbőr bizsergését valamely gondolatra, melyről viszont nem tudhatott eleddig.

Bár abban igaza volt, hogy éhgyomorra nem jó a pezsgő-margarita-sör hármas, ezen tudása nem elégséges a skizofrénia tünetegyütteseinek megcáfolhatatlan felismerésére, ezért kérem, ne ostorozza önmagát. Vagy ostorozza, mit bánom én.

Nyilván magam sem elégednék meg a vaníliás kapucsínóval, és valami ütősebbre vágynék, ha kiderülne a kiszemeltemről, hogy mindenféle tudatalattijában fészkelő belső istennőkkel beszélget, és ha jobban figyelek, talán Gollamot vélem felfedezni benne. Tudja, az a fura, kopasz kis figura a Gyűrűk urából. A mozifilm. Isten ments, hogy feltételezzem, hogy olvasta is, hiszen jól tudom, hogy negyvenezer ember munkahelyét fenntartani csak áldozatos munkával jár, nincs idő ilyen hosszú trilógiákat olvasni, jó, ha a háromszor két és fél órára van ideje az embernek. Meg aztán ott a szex is. Nyilván ott is helyt kell állni, átlagtól eltérő szokások ide vagy oda.

Higgye el, ezeket én mind megértem, és hogy segítsek kicsit a lelki terhein, örömmel osztom meg Önnel azt a tényt, hogy a nekrofília szót tévesen ismerte eddig. Azt jól tudja, hogy nem szép dolog szinte kómába ájult részeg nőt szexuálisan kényeztetni, de ha épp megtette volna, attól még nem nekrofíliával állítják bíróság elé. Nemi erőszak miatt igen - amennyiben a belső istennő ezt parancsolja Anának -, de a nekrofíliához bizony egy sokkal ritkábban (=egyáltalán nem) lélegző test kell. Vagy talán egy vámpír. Ön egyébként biztos találna azt is, ha kellene netalán, hisz jól tudom,  hogy bármit elérhet, pusztán csak azért, mert szeret irányítani.

Higgye el, tudom!

Nagyjából oldalanként legalább háromszor szerepelt random a szavak közé ékelve a kifejezés Irányításmániás. Na, nem mintha bosszantana, legalábbis nem jobban, mint az a rengeteg tőmondat, és a semmitmondó, értelmetlen, de főként indokolatlan nyújtása, majd szétszabdalása a szövegnek, esetleg a ragozás nélkül hagyott szavak időnkénti előfordulása. Bár, utólag belegondolva, így legalább volt esélyem még jobban meggyőződni arról, hogy Anának súlyos devianciái vannak. Bizony! Fájdalom, de a skizofrénia még nem minden. Kényszerképzetek is támadják, melyekben vagy önmagát látja lealacsonyítva, vagy 18. századi férfiideálok képeit kergeti, sőt, Önt is ekképp hallucinálta, melyről tudom, hogy Önnek is rögtön szemet szúrt. Emellett felfedezhető a retardáltság is, igaz, ezt pusztán csak arra a megfigyelésre alapozom, hogy a gyalogoslámpa zöld jelzését következetesen zöld emberkének emlegeti. Márpedig ez hatéves kor felett rossz szemmel nézendő, és tekintve, hogy Ana már 21, az pont tizenöt évvel több... de szent szar! Nem untatom a részletekkel, kérem nézze el nekem, hogy elkalandoztam.

Hiszen ez oly csekélység a testi mutációk mellett, nem igaz? A hölgy csupa ujj és hüvelykujj, néhol csupasz láb, és sutaság. Borzasztó lehet! Borzasztó! Az a sok végtag, ráadásul csupaszon... nem is csodálom, hogy mindent kontrollálni akart, hisz ez az anatómiai deformáltság rejt magában némi veszélyforrást, melyet Ön nagyon éles látón felismert.

Viszont azt mondom, hogy hagynia kellett volna a hölgyet a fotósra. Az jól odadörrentett volna neki, amolyan hagyományos módon, Ana tanul némi realitást az életről - bár távol álljon tőlem, hogy pártoljam a nemi erőszakot, még fiktív személyek esetében is, de meggyőződésem, hogy az amerikai szűrőkön ez már úgysem ment volna át, szóval meg se történik -, és Ön is vehetett volna helyette egy BDSM-klubot, ahol profik szolgálják ki az igényeit. Mert hát azért, mert megteheti, hogy felszedjen egy mentálisan sérült szűzlányt, még nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, és meg is kell azt tenni.

Persze azzal nincs baj, ha ilyenre támad igénye. Szép dolog a szexuális szabadság, azt is támogatom, hogy a manapság még mindig underground életmódra kényszerített, bibliai tanításoktól eltérő csoportok életvitelét legitimizálják és elfogadják széles körben is, de felhívnám ezzel kapcsolatban a figyelmét két dologra.

Egyrészt a szabadság szó lényege, hogy szerződésmentes. Másrészt, már megbocsásson, de a meleg párok többen vannak, mint a BDSM életmódot folytatók, és ha egy mód van rá, az ő elfogadásukat, szabad házasságukat és gyerekvállalásukat sokkal inkább (vagyis előbb) szeretném támogatni, akár irodalmi alkotások hype-olásával is.

Kérem, ne vegye magára! Egyszerűen csak igazságtalannak érzem, hogy számos jól megírt könyv, Oscar-díjas film ide vagy oda, még mindig megdobálják a GLBT tagjait, betegségnek, devianciának tekintik az életmódjukat, míg jön E. L. James kisasszony Önbe belekarolva, és hirtelen teljesen általánosan elfogadott lesz a fenékdugasz használata petyhüdt házasságok esetén.

Remélem megérti, hogy a fentebb említett indokaim miatt én már sosem fogom megtudni, hogy milyen trauma érte Önt gyermekkorában, de még azt se, hogy mi történt Önökkel a 131. oldaltól.
Kérem, fogadjon el egy tanácsot is tőlem, így ismeretlenül: Ha megteheti, próbáljon túllépni rajta!

Én is ezt teszem az Önök szerelmi-erotikus történetével.

U.i.: Gondolatban kecses cigánykereket hányva, vállamon ül félhold szemüvegkeretes belső istennőm.

Gretty (Shades of) Pink

fiktív személyek mentális problémáinak elmeszakértője

Ügyvezető igazgató, GMDH

De hogy normális értékelés is legyen a könyvből...

Összefoglalva: végtelenül unalmas volt.

Kedvenc mondat: "Látványosan okádok."

Kedvenc szereplő: Elliot, akinek volt esze, hogy az életképesebb nőre hajtson rá

Legutálatosabb szereplő: a biciklifutár, mert nem volt képes elgázolni Anát


Egyébként ezt a könyvet a Converse támogatta?

És egy kis hanky-panky még a végére: