Karen Chance: Megérint a sötétség... újra

...és folyamatosan, és ha ilyen a sötétség, akkor minimum vámpír akarok lenni, mert ez jóóó! Vagy szibilla, mert akkor meg látnám előre, hogy mi következik majd a további részekben. :)

Egyszer már olvastam ezt a részt, írtam is róla, de A hajnal átka után egyszerűen nem bírtam szimplán csak félrerakni a sorozatot, és továbblépni rajta, így elölről kezdtem. Persze, nem mintha lenne rá időm, mert nekem az sosincs elég, és még csak vissza sem tudok ugrálni benne, de a Megérint a sötétség mindenképpen megérdemelte az újrázást, tekintve, hogy elsőre még igen sok minden tisztázásra szorult bennem.

Szóval a történetről röviden én is, és Nima is írt már egyszer nagyobb spoilerek nélkül (meg Zenka is nyilván, de nem tudtam levadászni a vonatkozó posztokat), sőt, Nimának még egy részletes bejegyzése is van róla, (de figyelem! az már spoileres) így én most bátran áradozhatok az általam felfedezett összefüggésekről és motívumokról. :)

Ez ugyebár spoilert rejthet, így alább - bár szeretettel látok mindenkit - jobbára csak a négy részen túl lévő rajongókat várom.

Szóval elindulunk egy durr bele a közepébe helyzettel, megismerjük Cassie-t, aki valami miatt nagyon rühell egy Tony nevű fószert, és feltehetőleg hamarosan kinyiffan... mármint Cassie, nem Tony, pedig hát ezt pont fordítva szeretné a főhősnőnk, illetve talán nem, hiszen kapott egy figyelmeztetést a jövőből, ami ő nem tud, elsőre én se vágtam, de mostanra már képbe kerültem, hogy bizony Agnes csavart picit a szálakon, így lehetett később szerelem a sorozat.

A negyedik részben tűnt fel először, hogy Cassie milyen sokszor sérül a tomporán, így itt már hatalmasakat vigyorogtam, hogy ez egy vezérmotívum, ami végigmegy a regényfolyamon, mert nem telik bele sok idő, és már a fenekén landol itt, a kezdetekkor is. :) (Na, nem Bellásan, nyugi!) Nyilván, ez nem tesz hozzá sok mindent a sztorihoz, de abban mindenképpen, hogy erősíti azon ömlengésemet, hogy Chance mennyire tudatosan építette fel a világát, az mennyire kidolgozott, mennyire egyben van.

Itt még a szín Atlanta, Margaret Mitchell Elfújta a szél című könyvének városa, és ha kedves ősfanok, jobban belegondoltok, ez is egy rendszeresen visszatérő utalás a könyvekben.

Úgy vélem, ha igazán figyelünk, sok apró részlet el van szórva a végkifejletet, vagy legalábbis a későbbieket tekintve, ezért én magam minden apró vélt vagy valós utalásra felkaptam a fejem, köztük erre is.

Aztán szimplán lehet, hogy Chance csak így tiszteleg a kedvenc írója előtt. ... Meg is fogom tőle kérdezni!

Szóval Atlantában vagyunk, Cassie nappal egy utazási irodában felel meg a tanúvédelmi programnak, esténként meg egy bárban, ami milyen jó, mert később a Dantéhoz már lesz gyakorlata. :)

Lakótársa (Titti nagyon kedveli) Tomas, akiről hamar kiderül, hogy vámpír, de előtte még Chance betesz pár apró poént a helyzettel kapcsolatban, hogy ilyen újraolvasás alkalmával legyen min vigyorogni. Idézem:

Mike szerint ő a legtökéletesebb alkalmazott, aki valaha neki dolgozott. Soha nem beteg, nem panaszkodik, és a megjelenése is ideális a munkára. Ez utóbbiban én soha nem értettem egyet Mike-kal. Oké,ütős külsővel rendelkezik, de mindig úgy gondoltam, kellene egy szemölcs, vagy egy kis sebhely, valami azon az aranybarna bőrön, amitől valóságosabbnak tűnne. Így jobban hasonlított az élőhalottakra, mint bármelyik vámpír, akit ismerek.

Aztán közbe tényleg, csak míg elsőre benne voltam a pörgésben, nem tudtam kellőképpen értékelni ezeket az apró nüanszokat, amitől még koherensebb lesz az egész.

Mondjuk sokáig nem agyalunk Tomason, mert gyorsan szétkapja Tony bandáját, illetve ő, meg egy szellemsereg, ami meg a másik hatalmas előre utalás.

Ha megfigyeljük Cassie szellemekkel kapcsolatos viszonyát már itt is, annyira egyértelmű ez a nekromanta dolog, hogy nem is értem, hogy nem verte ki a szememet ez a gerendaerdő! :)

Mert eleve Billy Joe, vagy Portia és Beauregard Lewis kapitány, és ahogy azonnal segítenek Cassie-nek, de ugyanígy később Carcassonne szellemei... hát pofon egyszerű, hogy volt nekromanta a vérvonalban, már csak azért is, mert Cassie maga mondta, hogy "Mindig is vonzottam magamhoz a szellemeket. Talán jövőbelátó képességemnek volt valami köze hozzá, de biztosan nem tudom." De ez ugyebár nem basic jósképesség, ahogy erre később Pritkin is rávilágít: "Ember nem képes arra, amit csinált. Ez lehetetlen." és értette ezalatt egyszerre Billy Joe-val való cimbizést, mások megszállását, és természetesen a sötét karkötők kötődését is.

Úgyhogy egyszerre értem így utólag, hogy miért volt Pritkin az elején egy csöppet önmagához képest is idegbeteg, és azt is, hogy úgy eleve miért nézik annyira rossz szemmel Cassie Pythiává válását, túl azon, hogy nem az Ezüst Kör ölebe. Nem is csodálkozom, hogy olyan nehéz volt összehozni azt a Pythia-Ezüst Kör csúcstalálkozót, azon meg pláne, hogy mibe fulladt az egész.

Pritkinnek meg puszika, hogy a múltja és tapasztalatai ellenére le tudta küzdeni az előítéleteit, hogy aztán segítse tomporfájlalós szibillánkat.

Egyedül Mircea hatalmas kérdőjel számomra még mindig, mert oké, hogy hatalmi játszmák, diplomatikus lépések, de ha annyira bele van ájulva Cassie-be, mint mondja, akkor itt valami nekem nem százas.

Pythia nem lehet más, csak ember, azaz halandó, akinek az élete végül is meghosszabbodik, amikor a trónra lép, hiszen Lady Phemonoe immár 400 éve látja el tisztjét.

Szó szerint kiolvastam a könyvet.
Kiolvastam belőle a lapokat, mert bizony
az utolsó oldalon lapjaira hullott a könyvem. :(
És megjegyzem, ezek a fecnik csak a
legizgalmasabb részeket jelölik. :)

Mircea persze teljesen jogosan számol Cassie-vel, mint várományossal, de csak azóta, hogy Myra eltűnt. Előtte mi alapján feltételezte, hogy Cassie majd számításba jön, ha nem volt bevett gyakorlat az erőnek össze-vissza szálldosni a szerte a nagyvilágban járkáló kevés jósra?

És ha meg nem csak a Pythiaság miatt figyelt fel rá, akkor meg azzal nem számol, hogy míg ő halhatatlan, Cassie-nek van kb 60-70 éve (nagyon-nagyon jó esetben!), aztán csókolom-viszlát!? Ha nincs a Raszputyin-Myra gubanc, elhívta volna valaha randizni? Szerintem nem, és csak érdekből tartotta rajta a szemét, nem romantikus megfontolásból.

Persze mindettől függetlenül is furcsa, hogy ilyen régóta igényt formált rá, és csak azért nem menekítette ki Tony udvarából, nehogy felhívja rá a figyelmet, amikor meg már érte akart menni, addigra Cassie eltűnt. Ellentmondás? Baromira, és nem hiszem, hogy azért, mert Chance itt hibázott. Hát vagy igen, de sokkal valószínűbb valami más, ami naná, hogy a Team Pritkin csapat malmára hajtja a vizet.

Mircea gyerekként nem vette magához, ez még oké, csakhogy rátette a dútracht geist, ráadásul annak segítségével az eltűnése után meg is találhatta volna, mondjuk meg is találta, de mégsem lépett, csak mikor már forró volt a talaj a lábuk alatt. Hát tudjátok mit? Nekem ilyen kukkoló szerelmes nem igazán kellene.

Főleg, hogy onnantól, hogy részesül Cassie az erőből, tesz csak konkrét lépéseket felé, de persze a végén benyögi, hogy 

- Akkor is megtennéd ezt értem, ha nem lennék Pythia? 
A szájához emelte a kezemet. Ajkai hűvösek voltak. 
- Akkor lennék csak igazán boldog.

Miért érzem azt, hogy nem túl őszinte a figyelme Cassie iránt? Benyög egy ilyet, de arra azért jó volt ez a Pythia dolog, hogy megmentsük Radut? Meg eleve, tuti, hogy kavart valamit a Szenátus is a háttérben!

Végig, a négy rész elsőre való olvasása alatt nem tudtam belekötni a kis pofijába, meg a tetteibe, de így újra átrágva magam alaposabban a történeten, nekem valami nagyon nem klappol Mircea szándékaival kapcsolatban, aminek persze örülök, mert rejtély a köbön, de egyben nagy a baj, mert a lyuk az oldalamon egyre csak nő a kíváncsiságtól. Ejj-ejj, itt a háttérben szálak vannak mozgatva, így meg én már nem hiszek a tiszta és őszinte szerelemben, ergó: TEAM PRITKIN! Persze lehet, hogy idővel Mircea is tényleg beleszeret Cassie-be, de az már olyan... izé. És nyilván nem ok nélkül bizalmatlan a mi lökött tyúkunk se.

Jelentsük ki kerek-perec, hogy Mircea is elég titokzatos (úgyis szeretjük ezt a szót), és persze, hogy ettől még jobban érdekel, de attól még egyre inkább visz abba az irányba, hogy itt a végére a szexi-szöszi hadmágus viszi a lány kezét. Meg remélem minden mást is, mert egy darab kézzel persze nem sokat tudna kezdeni. :)

Szóval ilyesmiken agyaltam az újraolvasás alatt, miközben azért tisztáztam az időutazásos és Francoise-zal kapcsolatos részeket is magamban, mert az elsőre nem volt teljesen tiszta, de már látom, hogy bravúros, ahogy visszaugrunk, megváltoztatunk valamit, és a jelenben azonnal reflektálunk is. Majd megint visszaugrunk, újabb változás, újabb reflektálás, és lehet szépen bogozni a szálakat. Igazi kis csemege volt számomra. Ismét, és felteszem újra és újra. :)
Még azt is jó volt feleleveníteni, hogy Tomas akkor tulajdonképpen miért is lett Raszputyin-párti, és meg kell mondjam, ilyen priszlicsáré egó-ügy miatt odadobni a MÁGUST... hát kérlek szépen benneteket, ne mondjátok, hogy ezek után megérdemelte a kegyelmet, de a szüzességet meg pláne nem. Mint egy ötéves hülyegyerek, akinek elvették az oviban a játékát, és most sajnáltatja magát, mikor számon kérik, hogy miért bántotta ezért a másikat.
Egyébként azt mondja már meg nekem valaki, hogy akkor most Tomas első szintű vámpírként végül is szenátus-tag? Mert erre az egyre nem sikerült rájönnöm.

Ja, meg az már, hogy a konzul maga Kleopátra! :D

Komolyan mondom, olvassátok, mert a sorozat részről-részre tényleg egyre jobb lesz! És különben is... TEAM CHANCE!

Szerző: Karen Chance
Cím: Megérint a sötétség
Eredeti cím: Touch the Dark
Sorozat: Cassandra Palmer széria 1.
Kiadó: Kelly
Oldalszám: 330, puhakötésben
Megjelenés éve: 2010, eredetileg 2006
Műfaj: valójában meghatározhatatlan, és ez teljesen tudatos, de jobbára urban fantasy, horror elemekkel, néhol erotikával ízesítve
Kapcsolódó bejegyzések
Beszerzés: Kelly, Cor Leonis, Könyvudvar