Kis esti szösszenet arról, hogy mit olvasok épp

Amikor az önkínzás passzióvá lép elő, nincs mit tenni, olvasni kell.

Nem tagadom, hogy perverz szeretet fűz a Mona Lisa ébredéséhez, hiszen az első igazán pocsék könyvem volt, és azt hittem, hogy nem is lesz soha olyan, ami annyira megközelítené, hogy ne tudjak majd dönteni, melyik is a rosszabb.

Hát kérem alássan, azt hiszem, hogy mégis csak találtam egyet. (Itt kéretik elindítani a lentebbi videót, mintegy zenei aláfestésnek!)

Szóval tegnap este a teljes nihilben lebegve épp próbáltam kiheverni a csalódottságomat Az őr című könyv kapcsán, és hát betévedtem Zenkához, aminek két eredménye is lett.

Egyrészt végérvényesen eldöntöttem, hogy jövő héten beszerzem a Marija Morevna és a Halhatatlant Valentétől, másrészt meg hála a paranormális pasikalauz posztjának rájöttem, hogy tulajdonképpen nekem most egy pocsék könyv kell.

Nosza, végigtekintettem olvasatlanjaimon, majd összevetettem párat a molyok értékeléseivel, és rájöttem, hogy a keresett megoldás Christine Feehan, és az ő Sötét hercege. (Brena most értetlenül olvas majd tovább.)

Már egy fejezet után gyakorlatilag 17 oldal után bizton éreztem, hogy telibe találtam. Mentális nemi erőszak, illetve hát csak amolyan petting volt, de értitek, rögtön az elején, csak úgy durr bele, és higgyétek el, hogy nem az in medias res kezdés miatt.

Persze olvastam én Az amit csak ő akart, szóval roppant edzett vagyok, és hála a mentális izének, még a szagokkal se kellett foglalkoznunk, szóval tulajdonképpen Jó ez!-felkiáltással faltam tovább a sorokat, már csak azért is, mert várólista csökkentős a könyv, és nem tudom, hogy a félbehagyott érvényes-e.

Aztán megvilágosodtam bakker! De annyira, hogy majdnem felvertem a családot, hogy Figyi már, mire jöttem rá! De nem tettem, reggel meg kelni kellett, irány a munkaügy, és sajnos a busz közönségét... na, nem azt mondom, hogy nem néztem ki belőlük, hogy értik majd a megvilágosodásom tényét, hanem hát... csak nagyon nem érdekli őket.

Aztán ugyebár a célállomáson se nagyon tudtam kihez szólni a témát illetően érdemben, meg haladtam is tovább a sztorival, így elnyomtam magamban a világgá kürtölés kényszerét. De csak további bizonyítékok keresése végett.

Ja, mire jöttem rá?

Behaltok menten!

Ez a könyv minden klisékönyvek ősanyja! Mint például a Twilighté.

Mennyi ideig kerestük a közhelyszótárt kezdő, ám nagyra vágyó íróknak, és tessék, megtaláltam!

Na?

Ugye, hogy ugye?

Megdöbbenő, hogy mennyi ötlet rejtezik a sorok között, melyek például 2005-ben ismét visszaköszöntek az emberiségre. (Oké, oké. Elhiszem, hogy az ihlet a csillogó pasis vámpírálommal jött a nőnek, de tuti, hogy a többit innen (is) merítette.)

Persze nem mindent, mert ez a könyv ahhoz képest bonyolult, szóval nyilván ki lett gazolva nagy része, de ezt figyeljétek!

Mikhail: vámpír... illetve ebben azért még nem vagyok annyira biztos, mert még konkrétan nem lett kimondva, és csillogni sem csillog, de vért iszik, és csak fájdalom árán, és Horatio Cane-t (CSI:Miami, ha nem lenne egyértelmű) utánzó napszemcsi viseléssel képes egy órával napnyugta előtt kimenni a fényre.

Képes farkassá változni (Eddie fiú és Jacob kutyus nyilván szeparáláson mentek át, mert úgy két játékbabát lehet gyártatni egy helyett - Feehan, te is figyelhetnél ilyenre igazán! Egyébként az egyik mellékszereplő neve történetesen Jacob.), meg mondjuk mássá is, például sassá, de a szemében, a szemében na mi ég?

Pontosan!

Vadállati vadság, s egyben gyengéd szerelem, melyből rögtön látszik, hogy képtelen lenne bántani életpárját. (itt így hívják, tudom, elég nyomi, de ez van) Emellett teste izzón tüzes márvány (???WTF), egyébiránt meg:

A haja a kávé sötétbarna árnyalatát idézte, szinte fekete volt, tarkóján összefogva. Az arca egyszerre volt angyali és ördögi, erő és szilárdság jellemezte: érzéki, egyben kegyetlenséget is sejtető száj, gengszterszeme vulkáni kő, fekete jég, színtiszta fekete mágia.

Érzi ugye mindenki, hogy Feehan hol kezdte igazán túlzásba vinni?

Persze a jóember legfőbb vágya, hogy asszonyát, kit az első fejezetben már annak címkézünk, bármi áron megvédje, még attól is, hogy levegőmolekulákat lélegezzen közösen az emberiséggel. Mindamellett az elején jelzi, hogy talán célszerű lenne a hölgyikének távol maradnia tőle. Mert hát ő veszélyes rá nézve. Azt hiszitek, hogy a csaj törődött ezzel?

Aki egyébként Raven, és a bordái szűkek (ezt én se értem, nyugi), a szeme meg kék. Csak így. Eleinte semmi cécó, amit mondjuk értek is, hiszen a férfiaknak köztudomásúan nincs annyi szavuk a színárnyalatokra, mint nekünk. Igaz, idővel belemorzsolódik abba némi zafír, meg egyebek, de többnyire csak a szexre gerjedés ízléses módosulásaiként, mert hát mennyire tré dolog mindig a szimpla kékre felvonni a zászlót.

Amúgy meg a csávó gondolatolvasó, túlmenően az alakváltáson. Hoppá! Illetve hát ilyen távösszeköttetésben kapcsolódik asszonykához (meg másokhoz, ha akar), szóval a jegyzőkönyv kedvéért nevezzük inkább telepatának. Meg beszél az állatokkal. Mentálisan. Meg hatalmas a hímtagja nyilván, bár ezen alkatrészről Edward kapcsán nincsenek információim, hála a young-adult kategóriának.

Na mindegy is, mert itt a nő is empata-telepata (nyilván, mert ő a nő, neki vannak biza érzései is... hüpp), és szabadidejében sorozatgyilkosok után nyomoz, amitől beteg lesz, és védeni kell, és ezt érzi meg Mikhail, amikor a  nő rákapcsolódik romániai nyaralás közben. És evidens, hogy akkor meg kell őt védeni, annak ellenére, hogy az élete addig a pillanatig nyomorúságos volt, és már halni akart, mert ő egy démon, egy lelketlen valami, aki nem érdemli az életet. (Jajj, volt még egy olyan rész is, ahol egy atyával beszélget, aki tök megértő, de az már annyira borzalmas nyál, és egyéb, hogy beszélni se akarok róla.)

Csak hát Raven nevetése... és lelke jósága, és hogy amerikai neveltetése révén ellenkezik vele. Na, nem nagyon, mert második este már kéróra megy, eleinte kevésbé, majd szabad akaratából(!!!). Meg még mi mindent csinálnak. De ha egyszer jó indoka van rá:

Valakinek szeretnie kell ezt a férfit, gondoskodnia kell róla egy kicsit.

Szóval Raven minden szép és jó dolog e földön, amit csak paranormális gólya Észak-Amerikára tojhatott, amikor eltévedt.

És ők ketten annyira nagyon egymásnak lettek teremtve, hogy a második fejezetben már neki is esik Mikhail, és elkezdi átváltoztatni, mert nem élet az élet az életpár nélkül (Oké, ebben nagyon nem tvájlájtos, de hát dolgozzon már meg Meyer is a világhírnévért némi variálással!), és kit érdekel, hogy a nőt két napja ismeri, az akarja-e egyáltalán, eldöntetett és bevégeztetett. Fellebbezésnek helye nincs a Kárpátok fiainál!

Akik nyilvánvalóan többen is vannak, Mikhail "csak" a vezetőjük, bár ép ésszel fel nem foghatom, hogyan érhetett meg ez a sorozat 26(!!!) részt. Huszonhatot! Az agyam eldobom.

Ja, sztori is van.

Szóval valaki (szerintem ám Jacob the vampire hunter, de majd kiderül később) elkezdte gyilkolászni a vámpírokat (állattá is transzformálódó, telepatikus kárpáti őslényeket... valamiket), előszeretettel fókuszálva a nőkre, mert hát életpár csak fajtabeli lehet (nem kell kiakadni, később 1000%, hogy kiderül, hogy Raven is vonós, ezért vannak különleges képességei halandó létére, és ezért lehet belőle életpár, addig meg mit agyaltok ti itt előre), és erősen fogyatkoznak, mert csak fiúvámpírkák születnek egy ideje.

Aki meg nem talál párt, az egy idő után bedilizik. És akkor válik vámpírrá. (???WTF) Mert az öröklét csak akkor szép, ha van asszony a háznál. Halljátok ti is, lókötők, akik a zsák krumplit is...?!

Tehát sorozatgyilkos szedi áldozatait, Raven meg már menne Budapestre tovább, meg haza, de természetesen segíteni akar, és durcás, amiért nem lehet, meg persze azért is, mert nem mehet. Mármint haza. Úgy kb soha többé. Bár, ahol most tartok épp, már kezd amiatt durcás lenni, hogy neki semmit nem mondanak el, illetve igen, de nem tetszik neki ez a vámpírosdi, meg nem is tudja elképzelni igazán, és fújj vérivás, szóval köszöni szépen, de ő ebből nem kér.

Hehe! Azt még nem tudja, hogy ez nem kívánság műsor, mert már át is van változtatva. Biztos vicces lesz az a jelenet, amikor ez kiderül számára is.

Addig meg dagonyázom a hihetetlen (és ezt most szó szerint is értem) leírásokban, amik kettejük túlhevült vágyát, és mély összetartozásukat jeleníti meg számomra... KÉT NAP UTÁN!

A föld furcsán emelkedett Raven lába alatt, és elektromos kisülés sercent a levegőben körülöttük. Lángnyelvek forrósították fel a bőrét. Színek örvénylettek és táncoltak a fejében. A férfi szája az övét követelte, agresszívan, minden ellenállását elsöpörve.

És persze kíváncsian várom, hogy mely könyvek alapelemeit tudom még összeszedegetni a könyvből, mert csakazértis elolvasom, ha már eddig öt fejezet alatt volt szerencsém a csillám-sagához, a pornóirodalom java részéhez (cefetül drukkol egy kis BDSM-ért), és a pararománcok jelentős hányadához, kiknek-miknek védelmére legyen mondva, hogy okos módon csak értelmes (ehhez képest értve a szót) kontextusban merít(h)ettek innen.

Ó, és azt nem mondtam még, hogy a nyelvezete is olyan erőltetett és modoros, hogy már attól röhögnöm kell, hogy tudom, az írónő mindezt sejtelmesnek, és roppant entellektüelnek szánta, csak baromira nem azt érte el vele.

- Ne ellenkezz velem, Raven. Az az ember megérintett téged, és megbántott, nem látok okot létezésének  jogosságára.

Persze az is lehet, hogy az ötödik fejezettől már sokkal jobb lesz.