A jó, a rossz és a csúf... meg Casanova :)

Illetve itteni sorrendünkben majd a csúf, a jó, a "rossz" és Casanova, négy nagyszerű fickó Karen Chance Holdvadászából.
A vezérhímeken túl ugyanis van még jó pár említésre érdemes pasi a Cassandra Palmer könyvekben, akik bár érzelmileg nem feltétlenül érdekeltek szeretett Pythiánknál diplomáciai szempontból mindenképpen számolni kell velük.

Bár, ami azt illeti, igenis vannak érzéseik Cassie iránt.

Billy Joe

Vegyük például szeretett Billy Joenkat!

A csöppet iszákos szellem a főszereplő legjobb barátja, mióta csak Cassie rálelt a nyakláncra, amihez Billy Joe lelke kapcsolódott.

A hamiskártyás cimbora talán nem tipikus öri-bari, mégis jóban-rosszban Cassie mellett áll, és nem feltétlenül csak azért, mert időnként neki hála hódolhat az emberi érzékelésnek. Alakja akár elhanyagolhatónak is tűnhet, de ez csak a látszat, mert az értő olvasók a részek során megsejthetik, hogy titokzatos, visszafojtott, vagy épp lényegtelennek tűnő információkkal teleaggatott alakját tudatos tervezésnek köszönheti, és lesz még neki kardinális szerepe a történetfolyamban.

Annyira hisszük ezt, és hiszünk Chance elképesztően fondorlatos cselekményvezetésében, hogy szűk körben már komplett összeesküvés-elméleteket gyártottunk alakja köré. :)

A védelmező szellememnek tartottam Billy Joe-t, bár ez a meghatározás nem egészen pontos. Valójában egy kellemetlenkedő alak, aki amúgy néha a hasznomra vált. De abban a pillanatban nem nagyon válogathattam. Billy valaha ír származású amerikai volt, akinek gyanúsan bejött a lapjárás még 1858–ban. Pár felbőszült cowboy, aki teljesen jogosan átverve érezte magát, egy zsákba gyömöszölte, és leúsztatta a Mississippin. Nagy szerencséje, hogy nem sokkal korábban egy arra utazó grófnőt megszabadított egy jókora nyaklánctól. Az ilyen ősi ékszerek ugyanis egyfajta természetfeletti akkumulátorként szolgálnak, magukba gyűjtik a mágikus energiát, és hosszú ideig képesek eltárolni. Amikor Billy Joe szelleme elhagyta a testét, a nyakláncba költözött. Ugyanúgy lakott benne, ahogy más kísértetek némiképp hagyományosabb helyeken, mondjuk kriptákban rendezkednek be. Az ékszerben rejlő erő elég volt ahhoz, hogy fenntartsa létezését, ám az időnként általam felkínált friss energia kellett ahhoz, hogy ennyire aktív legyen. 17 évesen, egy ószeresnél bukkantam a láncra, Billyvel azóta egy csapatot alkottunk.

Emellett a mindig 29 évesnek tűnő Bily Joe idegesítő és megbízhatatlan, de szeretjük, mert a humor elég jelentős részért felel a sorozaton belül. ;)

Raffaello

Raffaello is kötődik Cassie-hez, amolyan barát és támasz egyben, aki még a Tony udvarában eltöltött évek alatt segített a lánynak, hogy legalább egyvalakitől érezze a törődést és emberi szót kapjon. Illetve hát, ha nem is emberit, de na... ugyanis Rafe vámpír.

A Rafe Raffaello beceneve volt. Igen, ő volt Róma üdvöskéje, és a pápák kedvenc festője, egészen addig, míg 1520–ban visszautasította egy befolyásos firenzei kalmár megbízását. Tony megpróbált művészi vonalon is versenyre kelni a Mediciekkel.

Nekik ott volt Michelangelo, hát meg akarta szerezni Raffaellót. Rafe azonban közölte, már így is több megrendelése van, mint amire ideje jut, amúgy akkor éppen a pápa számára festett freskókat. Nem állt szándékában elzarándokolni Firenzéig, hogy kifessen egy étkezőt. Ez rossz döntés volt. Azóta ugyanis Tony alkalmazásában áll, akkor fest, amikor csak parancsot kap rá. Többek között az én gyerekkori szobámat is ő festette ki.

Az átlagos külsejű, sportos eleganciát követő vámpír, aki óránként csak néhányat pislog, és a hajnal közeledtével hajlamos a szétszórtságra, imádja a kasmír pulóvereket, és bármikor kész egy baráti ölelésre.

Mint már szó volt róla, Itáliában született még 1483-ban egy szerető művészcsaládba, Raffaello Sanzio néven. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja korán árvaságra jutott, ám szerencsére ez nem befolyásolta tehetségének kibontakozását. Előbb Perugiába, majd Firenzébe költözött, ahol megismerkedett a realista festészettel. Festői stílusa és tehetsége, valamint megnyerő külseje és személyes bája már igen fiatalon sikeressé tette. Két pápának is volt alkalma freskókat készíteni, mielőtt Tony udvarába került volna szobafestőnek. :)

Leghíresebb művei:

A lovag álma

Szent György legyőzi a sárkányt

Mihály arkangyal legyőzi a sátánt

Három grácia, Mária eljegyzése

Esterházy Madonna

Az athéni iskola

Parnassus

Nő egyszarvúval

Kit Marlowe

A vámpírok tagjai között találhatjuk még Kit Marlowe-t is, aki nem kisebb személyiség a tanácson belül, mint az a kém, akitől mindenki tart, és lehetősége szerint igyekszik vele hűvös barátságot ápolni. Marlowe egyébként crossover szereplő, egyaránt jelentős szerepet tölt be a Cassie Palmer könyvekben és a Dorina Basarab sztorikban is. Egyébiránt meg jóképű, kedves, jól informált (természetesen), valamint ravasz, alattomos és ha kell, könyörtelen. Szerény meglátásom szerint pedig Cassie-t nagyon bírja, bár ezt igen jól leplezi.

Alakjának ihletője nem más, mint maga Christopher "Kit" Marlowe, aki valamikor I. Erzsébet korában élt (emberként), és Shakespeare felbukkanásáig angol hon legnagyobb drámaírójának számított. Csak aztán jött Will, és elnyomta alakját az utókor szemében. Többek között eme méltánytalan eljárást igyekszik orvosolni Chance, és valljuk be, elég röhejes volna, ha a kocsmai verekedésektől hírhedt író helyett a létezését is megkérdőjelezhető Vilmos bátyánkból csinál vérszívót. Meg Marlowe alakja jobban is illik a kémmester szerepkörhöz.

Kit egyébként életében bölcsész szakos diplomát szerzett a Cambridge-i Egyetemen, cipész apja feltételezett legnagyobb örömére. A Canterbury-i születésű drámaíró életéről persze kevés a tényszerűen bizonyított információ köszönhetően annak, hogy gyakorlatilag csak a jogi dolgok voltak dokumentálva akkoriban, de szerencsére fennmaradt pár pletyka róla. Többek között illették az eretnek, homoszexuális, szélhámos, de még a varázsló jelzőkkel is.

Nos, mint tudjuk, eretneknek, szélhámosnak és varázslónak lenni akkoriban nem volt nehéz, elég, ha a szomszéd rossz lábbal kelt fel, a homoszexualitást rásütni meg szinte divat a titokzatos művészekre, bár azért meg kell jegyezni, Chance továbbgondolása is mutat hasonlóságot utóbbi vonatkozásában, bár ez talán Rafe-nél még hangsúlyosabban érezhető. (De nem, ők nem egy pár a sorozatban... vagyis még nem tudni.) 

Halálát egyébként elméletileg az okozta, hogy kedves cimborája, Thomas Kyd felnyomta egy lázító jellegű politikai röplap kapcsán. Nem is csodálom, hogy azóta kicsit távolságtartó!

Drámái:

Dido, Karthágó királynője (Dido, Queen of Carthage) (1586) (Thomas Nashe-sel közösen)

A nagy Tamerlán, két részben (Tamburlaine) (1587-88)

A máltai zsidó (The Jew of Malta) (1589 körül)

Doctor Faustus (The Tragical History of Doctor Faustus) (1589 vagy 1593)

II. Edward (Edward II) (1592)

A párizsi mészárlás (The Massacre at Paris) (1593)

Költeményei:

A szenvedélyes pásztor a szerelméhez (~1580-as évek közepe)

Hero és Leander (1593 körül, befejezte George Chapman, 1598)

Casanova

Hasonlóképp nevezném titkos, mondhatni ki nem mondott, nevén nem nevezett cimborának szerencsétlen Casanovát, mert hát nincs az az isten, lény, természetfeletti erő, vagy pénz, ami rávenné a Dante üzletvezetőjét, hogy engedje a Pythiát ott kavirnyálni, mikor pontosan tudja, hogy annak mindig rossz vége lesz - de renoválás mindenképp -, hacsak nem bírja valahol a szíve mélyén.

A sármos és talán gaznak nevezhető csábító természetesen egyezik Giacomo Girolamo Casanova de Seingalttal, aki bár író volt, mégis inkább nőügyei miatt híresült el mind a 18. századi Velencében, mind napjainkban.

Persze íróként azért annyi esze volt, hogy betartsa ama jó tanácsot, hogy arról írj, amit a legjobban ismersz, így lehet, hogy élete fő műve az  4000 oldalas könyv, mely csábításait taglalja, és Életem története címmel posztumusz jelent meg. Eme emlékiratokban egyébként nem csak a csajozás fortélyait sajátíthatjuk el, de életéről, és kora társadalmáról is elég pontos képet kapunk.

Anyja, Giovanna Maria Farussi színésznő volt, apja pedig Gaetano Casanova szintén színész, bár vele kapcsolatban azért felmerült Michele Grimani velencei patrícius neve is, mint lehetséges nemző.

Mindenesetre nem volt könnyű gyerekkora, hiszen a színház csábítása miatt rendre nagyanyjára maradt, ráadásul elég beteges, orrvérzős kissrác volt.

Ellenben ez nemhogy nyeszletté tette volna, hanem pont ellenkezőleg: már fiatalon igen tanult, sőt, igen bölcs lett (vagy legalábbis rafkós), aki nem hátrált meg a nehézségek elől, és minden kihívásra legjobb tudása szerint riposztolt.

Meg egy kicsit öntörvényű is lett. Például egészen addig papnak szánták, míg egyszer, egy prédikáció közben le nem ájult a pulpitusról, de nem a betegessége miatt, hanem mert egész egyszerűen részeg volt. Ettől függetlenül az egyház nem átkozta ki - gondolom, a misebort nem csak ő kortyolgatta. A vicc, hogy ekkor még csak 16 éves, és egy évvel később világi és egyházi jogból doktorált a Padovai Egyetemen.

Sőt, Rómában még azt is kibulizta, hogy tiltott könyveket olvashasson, és felmentést kapott a böjti szabályok alól. Viszont egyre botrányosabb szerelmi ügyei miatt egy idő után már XIV. Benedek pápa sem tudta megvédeni, akármennyire is jól szórakoztak a közös sztorizgatások alkalmával.

Rómából ezért Nápolyban ment, csak elszúrta az ottani karrierjét is, mert sajnálatos módon kiderült, hogy csöppet hamisította a családfáját az előrejutása érdekében. Persze nem esett kétségbe, előbb a csini egyenruha miatt a katonaság gondolatával kacérkodott, majd ő is a színház felé fordult. Épp mondvacsinált orvosként adta elő magát, mikor szerencsésen megmentett egy szenátort, aki annyira hálás volt neki, hogy fiává fogadta, és pénzelni kezdte.

Ekkor ugyebár már intenzíven csajozott, és ez a fajta hirtelen bőség még szerencsejáték-függővé is tette. Mégsem ezekért, hanem "varázslói" tevékenysége miatt csukták le először hosszabb időre. (Rövidebbre persze már korábban is.)

Miután megszökött, persze ebből is sztori lett, mellyel végigturnézta fél Európát. Legjobban Franciaországban érezte magát, ahol valami idióta tőle kért pénzügyi tanácsot, majd kinevezték a lottó igazgatóságába. Cimborált Saint German és Cagliostro gróffal, és egyre jobban elmélyült az okkultista tudományokban.

De emellett csődbe vitt egy kelmefestő üzemet, egyszer még a szívét is összetörte egy angol kurtizán és egy párbaj révén lengyel nemesember lett. Azonban egy idő után annyira hiányzott neki Velence, hogy inkább jelentkezett besúgónak, csak hazamehessen. Túráztatták pár hónapig, de végül csak elérte, amit akart és confidente lett. Mentségére szóljon, hogy ennek pocsék volt, ezért 1783-ban végleg kiutasították a tartományból.

És így múlik el egy szélhámos dicsősége, mert ezek után Csehországban, a duxi kastélyban Waldstein gróf könyvtárosa lett, és onnantól már inkább megírta korábbi hódításait, mint újakat szerzett volna.

Nagyjából ilyen egyébként a sorozatbeli Casanova is, azzal a különbséggel, hogy az üzlet sokkal fontosabb szerepet kap az életében. Neki köszönhetően a Dante virágzik, és mindig készen áll arra, hogy valamelyik érdekcsoport szétbarmolja.

Casanova azonban különleges ördögfi volt. Néhány évszázaddal ezelőtt egy vadító spanyol don testében keresett lakhelyet magának, egyszerűen arra számítva, hogy egy öregedő gazdatestet fiatalabbra cserélhet. Csak amikor már folyamat ban volt a test birtokba vétele, akkor tudatosult benne, hogy egy újdonsült vámpírt választott magának, aki azonban még túlságosan kezdő volt ahhoz, hogy kiűzze őt. Mire elért erre a szintre, sikerült megegyezésre jutniuk. Casanova évszázadok óta gyakorolt csábítási trükkjei révén a vámpír mindig könnyen táplálékhoz jutott, a démonnak pedig kapóra jött, hogy végre egy olyan testbe költözhetett, amely nem öregszik az idők során. így aztán amikor Tony úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban élő ördögfiakat is bevonja saját üzleti birodalmába, Casanova ideális választásnak tűnt az ágazat vezetésére.

Casanova beletúrt vállig érő gesztenyebarna hajába, mely látszólag természetes módon rendeződött tökéletes hullámokba. Öltönye telt barna színe szinte teljesen megegyezett a szeme árnyalatával. Nem vagyok a férfidivat nagy szakértője, de a sáfrányszínű nyakkendő drágának tűnt, ahogy az aranyórája és a hozzá illő mandzsettagombok is.

Casanova sötét szempilláin át igéző pillantást vetett rám. Mintha egy idegen arca lett volna előttem, egy bűvöletesen szép idegené, hipnotikus tekintettel. Eszembe jutott a régi mondás, miszerint Don Juan és Casanova, a történelem két legnagyobb nőcsábásza között az egyetlen különbség az volt, hogy amikor Don Juan vetett véget egy kapcsolatának, a nők gyűlölték őt. Ha Casanova tette ugyanezt, szeretői továbbra is rajongtak érte. Most már kezdtem érteni, miért volt így.

Casanovával egyébként magam is találkoztam nemrég. Mit ne mondjak, jól tartja magát, és tényleg igazi sármőr! ;)

Ők lennének hát a főbb mellékszereplők, akik eddig tevékenyen részt vettek Cassie életében.

Persze rajtuk kívül még rengetegen színesítik az életünket, és hamarosan kapnak egy bővebb életrajzot is. ;)

Pritkinről Zenkánál olvashatsz.

Mirceáról Nimánál tudhatsz meg többet.

Tomas pedig Titti blogján található.