Avagy, ha már megadatott, hogy a Goodreads értékeléseket linkelhessük a blogba, ezennel íme, az elmúlt pár hetem olvasmánylistája. Kompaktabban értékelve, mint a megszokott, de ilyen még úgysem volt, és remélhetőleg a lényeg azért kiérződik a sorokból.
Bár, meg kell hagyni, nekem annyira nem megy a pár soros fogalmazás, de töltött káposztát akarok még főzni, meg kenyeret sütni, holnap meg újra meló, így most jött el a megfelelő idő a kísérletezésre. :D
Szóval a lényeg: megkésve bár, de annál nagyobb szeretettel:
A soha határa by J.A. RedmerskiMy rating: 3 of 5 stars
Nem azt mondom, hogy túl nagy elvárásokkal vágtam neki a könyvnek, de mindenképpen többet vártam tőle, mint amit általában a kiadója hasonló jellegű könyveitől, főleg, hogy általam nagyra becsült bloggerek vesztek meg érte. Tekintve, hogy road trip jellegű sztori, mindenképpen örültem volna, ha néhány Én-jellegű felfedezéssel gazdagabb leszek, ehelyett a sztori sablonos és közhelyes, mintha már-már csak kötelező jelleggel lenne összedobálva. Se nem felel meg ízlésem szerint a manapság divatos new-adult vonal méltó képviselőjének, se nem ugorja meg a modern odüsszeiák minimálisan elvárható szintjét.
Egyetlen említésre méltó erőssége a regénynek, hogy az Andrew karakterét és kontrollmániáját - ó, igen, van benne ilyen, de utólag kérdem, hogy minek is? - körüllengő titokzatosság kitart a regény legvégéig, hogy aztán brazil szappanoperákra hajazó tüllszoknyás lezárást kapjunk. Szinte röhejes befejezés egy viszonylag harmatgyenge regényhez.
Pedig engem aztán vád nem érhet, hogy nem csináltam kellő hangulatot az olvasásához, hiszen útban Olaszországba kezdtem bele, és gyorsan a végére is értem, mert mire kiszálltam az út végén, a könyv már le volt tudva. És épp ez a bajom: letudtam, de a varázs elmaradt.
Gonoszkodó kis összehasonlítás, de ha már énkereső new-adult, sokkal inkább a Dublin Street, még ha abban nem utazunk egy centit sem.
Ezt meg egyszer olvastam, aztán kezét csókolom, de viszlát!
~~~♥~~~
Lord Mackenzie tébolya by Jennifer AshleyMy rating: 5 of 5 stars
Beteg egy regény ez, de mit is csodálkozom, annak idején megmondta ezt Nima is. Olyan, mintha egy történelmi romantikus paródiát olvastam volna, fura, de azért gusztusos kis légyottokkal fűszerezve.
Nem etalon, de abban a pillanatban megrendeltem a sorozat összes többi részét, ahogy becsuktam a könyvet.
Pont a künönleges kis lököttsége kapcsán nekem ez a sorozat alapdarab a polcomon. ;)
~~~♥~~~
A démonkirály csókja by Kresley ColeMy rating: 4 of 5 stars
Én a sorozat legeleje óta Rydstrom királyba voltam szerelmes, mert hát egy szexi démonnak ki tudna ellenállni, pláne, ha koronás fő. Mégis... egy egészen vastag hajszállal, de jobb volt Cadeon könyve.
Ettől függetlenül végre visszakaptuk a trónt, és nekem a kemény csajok is bejöttek a regényben; megismertem végre Lothairt - bár, még nem értem a nagy rajongást a személye kapcsán -, és önfeledt pár órát tölthettem a nem is annyira túlfűtött, mégis jól eltalált Húzzuk egymást, de rohadtul-szerelmi jelenetek kapcsán.
Köszi Cole! Ez jólesett.
~~~♥~~~
A hollófiúk by Maggie StiefvaterMy rating: 2 of 5 stars
Bátran kijelenthetem, hogy az év legnagyobb csalódása, és ennek igen nagy része annak köszönhető, hogy Maggie Stiefvater korábbi sorozatáért, a Mercy Falls farkasaiért megvesztem. Itt meg, az ég egy adta világon semmi nem köszön vissza a "megszokott" színvonalból.
Még az írásmód is szinte idegennek hatott - hogy aztán ez a gyengébb fordításnak köszönhető, vagy Maggie írt itt nagyon másképp, azt nem tudom -, a történetvezetést meg ne is említsük. Illetve említsük csak!
Alapjáraton szeretem, ha egy író nem rág mindent a számba, hanem egyszerűen csak bedob okosan felépített regényébe, hogy aztán magam fedezzem fel a világot az események, cselekedetek összefüggéseiből.
Felteszem, itt is hasonló lehetett a cél, viszont a kivitelezés nem sikerült valami ütősre.
Nem értettem sem a karaktereket, számomra el sem váltak egyértelműen, és legkevésbé sem értettem a tetteik mögött meghúzódó motivációkat, ami viszont igazán fájt, mert egy gyengébben felépített jellemet még úgy ahogy kipótolok magam, ám ha már a sztori miértjét nem értem, ott nagy a gáz. És itt nagy a gáz, mert mentünk, mint a vak ló valami után, de hogy minek és miért jó az nekünk, arra egyszerűen képtelen voltam rájönni, pedig becsülettel legyűrtem a regényt annak ellenére, hogy a harmada után már éreztem, akarja a fene továbbolvasni.
Sajnálom, annyira sajnálom, mert még mindig bízom Stiefvaterben, de ez a sorozata nálam ezennel kasza.
~~~♥~~~
Az Archívum by Victoria SchwabMy rating: 5 of 5 stars
Olvastam az első regényét Schwabnak, ráadásul angolul. A sztori épp nem vágott a földhöz, de életemben annyi szinonimát nem tanultam, mint akkor. Kellemes és hangulatos volt, ez meg andalító, már-már borzongató, fantasztikus érzékkel összepakolt, mégsem nyomasztó, sokkal inkább elringató történet, vagy mondhatnám, hogy Történet holtakról, élőkről, testvéri szeretetről, gyászról egy különleges világban.
Minden adott, és Schwab jól élt az önmagának összeírt listával. Szépen - és tényleg szépen - összerakta a történetet, és most már az is biztos, hogy nagyon hangulatkeltően tud írni. Annyira sajátságos, hogy megvett az összes többi regényére, akármilyen általam beszélt nyelven is olvassam, bár azért nagyon remélem, hogy kapunk tőle magyarul mást is. ;)
Nagyon sajnálom, hogy ennyire nem jött be neked a Hollófiúk, pedig azt hittem, te szeretni fogod :(
VálaszTörlésSzomorúan olvasom, hogy nem jött be a Hollófiúk,még nem olvastam, de akkor még félre teszem egy kicsit...
VálaszTörlésA Soha Határának vége tényleg el lett baltázva, amúgy én nagyon szerettem, a Hollófiúkkal tudod hogy vagyok...
VálaszTörlésA felsoroltakból majd még az Archívumot fogom olvasni, remélem ott közös nevezőre jutunk:)