Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Fülszöveg: Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.

A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Eredeti cím: The Hunger Games

A kezembe akadt, mert…

már annyira közel a film, s én még előtte akartam olvasni. Ráadásul mikor megtudtam, hogy itt az új kiadás, – ami nem tetszik és drágább is – s az első kiadásból már alig lehet kapni, azonnal cselekednem és vásárolnom kellett.

Közös történetünk:

Most azért megnyugodtam, hogy a népszerű könyvekkel kapcsolatban nem minden esetben megyek nyíltan szembe a közvéleménnyel. Ugyanis Az éhezők viadala olyan nagyon elsodort engem is, mint mindenki mást.

A mozifilm miatti hype révén jó pár információ morzsát felcsipegettem látatlanul, ami szerencsére nem befolyásolta nagyon a kapott élményt. Persze a szereplők már nyilván úgy jelentek meg a fejemben, ahogy kinéznek a moziplakátokon, de már mindenki tudja, ezután a Peeta srácot megformázó színész után úgyis rebegtetem a pilláimat, szóval éppen nem estem kétségbe az asszociációim miatt. :)

No de! A fejemben Hollywood által megtöltött karakterek saját készítésűre cserélése helyett így legalább igazán tudtam figyelni a történetre. A fantasztikusan kidolgozott részletekre. Azokra a jelképekkel telített utalásokra, amik átszőtték a regényt, egyik ámulatból a másikba ejtve.

Collins valami hihetetlenül magabiztosan tárta elém az általa elképzelt történetet, olyannyira játszott az „eszköztárával”, hogy még az sem zavart… sőt, nem is érdekelt, hogy az ég egy adta világon semmit nem tudtam meg ezen disztópiás világ kialakulásának miértjeiről. Nincs megmagyarázva az eredet, nincs részleteibe menően felvázolva a napi rutin kialakulása, illetve, hogy egészen pontosan miért is tűrik el a nyomort az emberek. Mégis működik! Belelátunk a mindennapi játszmáikba, talán még a gondolataikba is, de a lelkükbe szinte egyáltalán nem. Az egyetlen ember, illetve két ember (Gale és Peeta) – ahol szerintem erőteljes lelki folyamatok munkálnak szemben a rideg túlélési ösztönnel – talán pont ezért is lett háttérbe szorítva. Az ő szemszögükből talán látnánk ezen jövőbeli emberiség lelkét is, de így nem.

Még sincsenek lyukak abban, amit kapunk, ráadásul annyira izgalmas végig a könyv, hogy nem is akarok többet.

Minden részlet, utalás, jelkép vagy visszaemlékezés értelemmel bír, mögöttes tartalommal van átitatva, s annyira a helyén van, összefügg, kapcsolódik és egészet alkot, hogy a második ilyen felismerésnél már azon gondolkodtam, hogy én bizony sírva fogok könyörögni Collinsnak, hogy tanítson.

Valami hihetetlen, hogy ez a nő mennyire ért a feszültségkeltéshez. Minden szava jól irányzott, észrevétlenül körém csavarodik, hogy aztán egyszer csak rántson egyet rajtam. Hiába várom a konfliktust vagy az érzelmi kicsúcsosodást végig, mert vezeti az érzelmeimet az írásával, mégis arcul csap, mikor eljön az a pillanat. (Nem hiába dicsőíti Stephen King is az elején.)

Mert mindig eljön. A feszes tempó annyira ügyesen diktálja az iramot, hogy még nagyobbat üt egy-egy érzelmi megállás. (Nekem ilyen volt az önkéntesnek jelentkezés, a készletpusztítás, a Rutával való közös alvás, vagy a pici lány halála, Katniss és Peeta első csókja, az éjfürt, az üvegajtó… hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem.)

Nem is tudom, hogy mikor bőgtem így könyv miatt utoljára. De mit bőgtem! Zokogtam. Hangosan, szaggatottan, s csak úgy folytak a könnyeim a 17. és 18. fejezet alatt. A XI. körzet kenyere, s hogy ez az aprócska dolog Peeta tudása miatt nyert értelmet, a jelkép a virágokkal… Többet kenyérre sem fogok tudni úgy nézni, mint eddig, bár itt teljesen pozitív érzelmekkel lett felruházva mindez. (Ellentétben ugyebár a Holddal a Mona Lisás könyv miatt.)

Megborzong a szívem a pici lányért még most is, s állítom, abban a dallal körülvett pillanatban nálam jobban senki nem gyűlölte a Kapitóliumot. Én is ölni tudtam volna hirtelen, s ez a felismerés egyszerre döbbentett meg és segített közösséget vállalni Katniss-szal.

Nem mintha nem kedveltem volna addig is, de valahogy értetlenül álltam a szenvtelensége előtt. Gale e szempontból sokkal erősebb nyomot hagyott bennem a jócskán kevesebb szereplése ellen. De azt is értem, hogy nem lehet minden disztópiás főhőst alapvetően lázadó jellemnek megírni. Csak roppant veszélyes az, ha valakiben az ellenkezés az események hatására alakul ki. De ami nem sikerült a Delíriumnak, az hibátlanul ment Az éhezők viadalának.

Katniss jellemfejlődése annyira jól felépített, olyan észrevétlenül kibontakozó és lassú folyású, hogy akkor is mellé állok, ha jó pár dolog miatt csóváltam a fejem. Az egészet tekintve ugyanis annyira részletkérdés, hogy én bizony egy idő után rálöktem volna a Peeta gyerekre, vagy belekiabáltam volna a képbe, hogy agyaljon már el Gale-en. Így, az első könyv végére már nem számít, és különben is megértem. Míg benne voltam zavart, de becsukva a könyvet valahogy eltörpült. És különben is, nem lehet minden regényt olyan mértékű romantikával feltölteni, amiről azt hiszem, hogy pont nekem megfelelő.

Ráadásul egy rossz szavam se lehet. Mert olyan erős ebben a romantika, az érzelmek, hogy teljesen ledöntött a lábamról. Persze ugyanazt a könyvet olvastuk, kedves felhördülő olvasók; az én példányomban is halomra ölik egymást a gyerekek. De! Az, amit megmutat Collins Peeta érzéseiből, ami kiderül Haymitch szavaiból, az az egyik legromantikusabb, legérzelemdúsabb történetté avanzsálja a szememben ezt a keserű viadalt. E téren Peeta kutyahűsége elviszi a hátán a sztorit, ráadásul új értelmet ad a megbízható, kedves, de háttérben maradó férfiakról. (Már ha vannak ilyenek a lapokon kívül.)

Ráadásul olyan égbekiáltóan egymáshoz illenek. Annak ellenére is, hogy a srác elriaszt mindent magától az erdőben járva, hogy nem tud felhúzni egy íjat, hogy olyan sütiket díszített világ életében, amit Katniss még csak nem is kóstolt soha.

Peeta a szív és Katniss a racionalitás. (Feltételezem, hogy Gale lesz később a lelkiismeret, az eszmeiség.)

És ha azt nézem, hogy Katniss jelleme milyen, hát pont egy olyan katalizátorra van szüksége, mint amilyen a pék fia.

Katniss okos, erős, bátor és ösztönös. Ha nem is feltétlenül lánglelkű, de mindenképpen heves. Olyan, amilyen én csak szeretnék lenni. De mit csak okos! Briliánsan elmés, s ezt a legnagyobb szükség szülte: a túlélés. Az otthonában, az Arénában, az Életben, úgy eleve. Egy élmény volt a fejében lenni, mert fantasztikus főhős, akit még tovább árnyalt, mikor néha kiszakadt a saját maga által létrehozott keretekből, és mert mérlegelés nélkül, forrófejűen cselekedni.

Általában nem tudok mit kezdeni a semmitmondó ajánlókkal, amikkel a könyvet próbálják eladni, de itt minden szóval mélyen egyetértek, amit az elején olvastam.
És eleve csodálom, hogy belőlük kijött az a pár értelmes mondta, mert annyira nehéz erről a könyvről írni. Szavakkal nem lehet visszaadni azt a túlcsorduló érzelem hullámot, amit kivált az emberből.

Finnyás kis ízlésem egyetlen egy dologgal nem tudott mit kezdeni csupán. A kajázás, parázás, kiakadás meg tuti szavak nekem annyira idegennek hatottak olvasás közben, hogy rendre ki is szúrtam mindet. Értem én, hogy YA, és fiataloknak készült elsősorban, de ha ezek helyett az étel, élelem, idegeskedés, aggódás, kiborulás… stb. szavakat használták volna, ugyanúgy nem vett volna el semmit a könyv értékéből.

De ezen kívül másba igazán nem köthetek bele. Nagyon jó vételt csináltam én ezzel a sorozattal, mert hogy beszerzem a teljes trilógiát, az biztos.

S bár csak egy órája csuktam be a könyvet, máris újraolvasnám. Megyek is, és újraolvasom.

Kiadó: Agave

Értékelés:

U.i.: Woody Harrelson szerintem tökéletes lesz Haymitch szerepére. ;)