Nalini Singh: Angyali szárnyalás

Tökéletesen adagolt orvosság Nalini elvonási tünetek enyhítésére

Fülszöveg: Az Angyali vadász könyvsorozat lenyűgöző, vad és gyönyörű világa még részletesebben tárul fel a regények mellékszereplőit bemutató négy novellában.

Angyali játszmák

Sosem származik jó abból, ha egy vámpírvadász és egy vámpír együtt dolgozik. Pláne, ha a vámpírvadász egy nő, a szóban forgó vámpír egy tapasztalt, őrjítően csinos férfi, aki már többször kicsúszott a vadász markából. De vajon Ashwini képes lesz ellenállni Janvier-nak, miközben elsimítanak egy igen kényes ügyet, amelybe vámpírok, vámpírvadászok és angyalok is belekeveredtek?

Angyali próbatétel

Sara, a Vámpírvadász Céh egyik legjobb vadásza választás előtt áll: Simon, a Céh vezetője felajánlja neki az igazgatói széket. Vajon egy vérbeli vadász elfogadja-e, hogy a jövőben a diplomáciával kell foglalkoznia, és soha nem lehet magánélete? És mit tegyen, ha éppen ebben a kényes pillanatban találkozik a férfival, aki minden vágyát képes valóra váltani? Meg tud-e küzdeni a kísértéssel? Kell-e egyáltalán?

Angyal és farkasa

Egy megtört vámpír a veszélyes és vonzó angyal nő udvarába kerül. Új megbízatása látszólag a pályája és élete végállomását jelenti, de Nimra birodalmában semmi sem az, aminek tűnik. A pusztulás helyett talán mégis a gyógyulás és a boldogság vár a vámpírra..

Angyalszárny

A Tanár évezredek óta látja felcseperedni az angyalokat. A legveszélyesebb harcosok és arkangyalok is tőle tanultak mindent. Jessamy a hosszú évszázadok során csonka szárnyú, röpképtelen angyalból érett, nyugodt, sorsába beletörődő nővé vált. Az angyalvilág krónikása ellen azonban merényletet kíséreltek meg. Ki lehet az, akinek a nő útjában áll? Ki lehet az, aki megvédi nemcsak a támadók, hanem önmaga ellen is? Galen, a nyugtalanító, védelmező harcos nem köntörfalaz: Jessamy kell neki, úgy, ahogy van. De el lehet-e söpörni a nyers vággyal két és félezer év szenvedéseit?

Eredeti cím: Angel’s Flight

A kezembe akadt, mert…

ha már nem sikerült Nalini-akciót leboltolnom a kiadóval, ezt kértem recenziónak, hátha segít ”túlélni”, amíg be nem szerzem a hiányzó köteteket. És milyen igazam lett! :)

Közös történetünk:

Mikor megérkezett a könyv, épp tobzódtam a vámpírokban, és féltem kissé, hogy merész váltás lesz az angyalok világába csöppenni, hiába is szeretem úgy az írónő stílusát.

Ezt viszont egy rövidke fejezet után könnyedén leküzdöttem.

Kronológiai sorrendben kezdtem hozzá a novelláknak, és milyen jól tettem, mert az Angyalszárny (Angel’s Dance) hozta a jól ismert finom érzékiséget, amit annyira imádok az írónőnél. Egyszerűen fantasztikus, hogy egy sima leírásból is süt a vágy, az erotika, és mellette kellemesen, lágyan hömpölyög a történetvezetés a boldog beteljesülés felé, ráadásul olyan páros a főszereplő, ahol nem feltétlenül kell az előolvasottság, mint hamar kiderült.

„A ködből ekkor előtűntek a könyvtár vastag faajtói, a csodás faragott minták aranyberakása a nap első sugarainak csókjára várt. Galen kinyújtotta a kezét és kitárta az egyik nehéz ajtószárnyat. A karján kidagadtak és megvonaglottak az izmok.”

Két másodperc alatt szembesültem azzal a ténnyel, hogy az Angyalvér és az Angyalcsók alatt annyira nem figyeltem másra csak Raphaelre és Elenára, (na jó, meg Illiumra) hogy halvány gőzöm sem volt hirtelen, hogy ki a csuda az a Jessamy és Galen.

Galen & Jessamy

Keresni kellett nagyon a memóriámban, no meg a korábbi könyvekben, hogy képbe kerüljek, a Hetek egyik tagját és a törött szárnyú Tanárt illetően. Szégyellem is magam, hogy ennyire a fő párra koncentráltam eddig, mert kettőjük egymásra találásának története sokkal szebb is, mint a vadászból lett angyalé és Raphaelé.

De ezt most befejeztem, és a jövőben sokkal figyelmesebben fogok olvasni, ugyanis ez a rész sok olyan mellékszereplőt megkedveltetett velem, akikre eddig csak legyintettem.

Egyetlen egy rövidke történettel Nalini elérte, hogy teljesen magaménak érezzem a világát, amiről eddig nem is tudtam, hogy mennyire nem szippantott be korábban. Megzavart a stílus, és bizony semmi másra nem is voltam hajlandó figyelni, miközben az érzékletes leírásaiban tobzódtam.

Arra kellett rájönnöm, hogy amolyan minden mindegy, miről ír, amíg így ír-állapotban voltam, ami azért hiba, mert az írónő képességei messze többet adnak, mint hangulatos szavak összességét.

Kifejezetten várom tehát a további mellékszereplők történeteit, legyen az akár regénybe, akár novellába öntve, szóljon az emberről, vámpírról vagy épp angyalról, mert jóval összetettebb ez a világ, mint ahogy elsőre hittem, amit az Angyali próbatétel (Angel’s Judgement) is bizonyít.

Deacon

Sara és „szexi, veszélyes, okos és még a hülyékkel is tud bánni” Deacon története árnyaltabbá tette az angyalok és emberek közti világot.

Sarával kapcsolatban egyébként képben voltam, bár az Elenára fókuszáló történetek alapján lényegesen öregebbnek gondoltam valamiért. Hiába, a Céhigazgató előítéleteim. :)

De itt, kiegészítve a Hóhérral kaptam egy sokkal kedvelhetőbb szereplőt, aki nem szenveleg hosszasan sem az érzelmein, sem a rá hárult felelősségen. Tisztában van a képességeivel, a kötelességeivel és a vágyaival is.

Pörgős novella, de pont így illik a Vámpírvadász Céh vezetőjéhez.

És ez a rész arra is nagyon jó volt, hogy kicsit elszakadjak az angyaloktól, lehulljak az emberekhez, így mire az Angyali játszmákhoz (Angel’s Pawn) értem, már nem a szárnyak után sóvárogtam. Kíváncsi voltam Ashwini történetére, bár igazság szerint ő is teljesen hidegen hagyott korábban.

Olyannyira, hogy talán nem is fogott volna meg a róla és Janvierről szóló rész, ha Nalini nem épp ezt a történetet választotta volna arra, hogy tanúbizonyságot tegyen kiváló humoráról.

Az incselkedős, odamondogatós párbeszédek viszont egy az egyben megnyertek maguknak.

„A vámpír ajka mosolyra húzódott. A felső ajka kissé vékony volt, az alsó azonban kifejezetten rágcsálnivaló.
-Hiányoznék neked.
-Öreg vagy már, félrebeszélsz.”

Az pedig külön tetszett, hogy esetükben csak egy morzsa lett odahintve elém, hisz csak úgy belecsöppentünk az életükbe egy rövidke epizód erejéig.

De számomra pont így volt jó.

Janvier & Aswini

Megkockáztatom a kijelentést, hogy nem is akarok róluk szóló könyvet. Sokkal inkább legyen még van tizenöt ilyen epizód-novella, amik során összeáll a teljes kép.

Hiszen, egy önálló regénynél fennáll a veszély, hogy az ilyen jeleneteket, ahol még csak csipkelődnek, flörtölgetnek, elvesznek, és már csak a ”végeredményt” kapjuk, a teljes egymásra találást.

Márpedig én mindhárom üldözést olvasni akarom! :)

És mint olyan, a novella a tökéletes műfaj erre, amint ezt jelen antológia is bizonyítja.

Egyedül Noel és Nimra történetében nem éreztem magam teljesen kényelmesen. Pedig az Angyal és farkasa (Angel's Wolf) részben volt minden: andalító leírások, nyomozás, humor, mégis nagy nehezen tudtam beleélni magam.

Elképzelésem sincs, hogy miért, hiszen még újra is olvastam a Noelhez kapcsolódó részeket az Angyalcsókban, bár igaz, hogy ott nem igazán kapott emlékezetes szerepet.

Ettől függetlenül nagyon igyekeztem megkedvelni, és persze Nimrát is, de ez igazán csak az utolsó fejezetekre sikerült.

Egyébként volt is pár furcsaság ebben a novellában, amit nem is tudtam hova tenni.

Például amikor Fen Noelnek mesél Amariyah szolgálatának elengedéséről:

„Húszéves kölyök voltam, amikor Nimra szolgálatába álltam, Amariyah egy évre rá született. Vagy hatvanöt éve voltam már az úrnő mellett akkor, és a szerződésébe ezt is beleszámították.”

Szóval kérdés: hány éves a kapitány? De viccet félretéve, ha huszonévesen került az udvarhoz, akkor hogy jött ki a 65 év szolgálat? Ha 65 év szolgálat után lett a lányából vámpír, akkor meg mit keres ott a húszéves szó? És különben is, az még mindig nincs meg 100 év.

De Nimrával kapcsolatban is volt furcsa időzavar.

„-Kétszáz éves voltam, amikor találkoztunk...
...
- Beleszerettél a tanárodba.
...
- Igen, de csak később, amikor egy ilyen kapcsolat már elfogadható volt. Százkilencven éves voltam ekkor.”

Úgy látszik, hogy az angyalok is kozmetikázzák néha a korukat. ;)

Mégis egy élmény volt olvasni az összes novellát, ahol feltűnt, hogy még az is milyen pontosan "össze van szerkesztve", hogy volt angyal-angyal, ember-ember, ember-vámpír és angyal-vámpír párosítás is. (Az angyal-embert ugyebár három részen keresztül kaptuk ezelőtt.)

És fura, hogy tényleg nem érdekelt Illiumon kívül egy mellékszereplő sorsa sem, míg Elenáról és az arkangyalról olvastam, erre jön ez a kötet, és most már mindenkiért nyüszítek.

Alapvetően eddig sem volt problémám a novellákkal, de be kell látnom, az efféle tematikus antológiák sokkal jobban tetszenek, mint azok, ahol a téma gyengén kapcsolódik egymáshoz, és egyes történetek írói különböznek.

De ez… még hatalmas Nalini-rajongóként sem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem a könyvet. Újraolvasós példány lesz, az biztos, mert kellemes kis instant enyhülést nyújt bármelyik rész, ha épp angyalokra fájna a fogam. :)

A könyvet köszönöm az Egmont Kiadónak!

Értékelés: