Szeretem a magyar írókat!

Sokszor kap tőlünk könyvmolyoktól hideget és meleget is a Könyvmolyképző Kiadó, különösen akkor ha újabb Twilight kiadás jelenik meg.

Na nem azért, mert ne szeretnénk mi a sagat, de már túlléptünk rajta, (vagy jó úton vagyunk afelé) szemünk és szívünk új horizontok, új könyvek után kutat.

Szerencsénkre meg is kapjuk mindezt, hisz egyre-másra hozzák ki a jobbnál-jobb könyveket. Nekik hála, a decemberi dömpingben megjelent könyvek, sőt a számomra nagyon várós könyvek szinte mindegyike magyar író tollából hullott papírra. És ez nagy dolog ám nálam!

Máig emlékszem gimnáziumi éveimre, ahol magyar szakosként kötelező jelleggel kellett járatni a Tiszatáj című lapot. Nem is volt ezzel semmi bajom egy ominózus kortárs novelláig, mely fetrengett az obszcén kifejezésekben, de persze nem szólt semmiről, és a stílusa úgy eleve sértette a lelki világomat. Öncélú, fogyaszthatatlan iromány volt, amire ráhúzták az "irodalmi" címkét, én pedig álltam felette értetlenül, hogy miért...?
Sajnos olyannyira mély benyomást tett rám a mű szerzője, - kinek neve azóta már a homályba vész - hogy akkor megfogadtam: Soha többé kortárs magyar írót!

Ezen fogadalmam jó 10 éven keresztül tartotta is magát, mert én még csak feléjük sem néztem. Nem érdekeltek a mai szemmel trendinek tartott írók, sem az, amit mondani akartak nekem.

Aztán egy éve, magánéleti tragédiáktól sújtva, fetrengve az önsajnálatban, belekezdtem a blogolásba.

Lám-lám, pont egy Vörös Pöttyös könyv hatására, (Shiver) ami azóta is kedvenc. Szép lassan a közösségi oldalakon is rámtaláltak különböző emberek, akik járatosak voltak a könyves világban.

Az elsők között is első volt Benina, Szurovecz Kitti és B. M. Grapes, akikre ámulattal néztem fel, mert olyan csodavilágban éltek, ami akkor nekem még elérhetetlennek tűnt. A szavak erdejében, a könyvek hazájában. (Azóta van már nekem Simon Tamás, Tara Monti, Spirit Bliss, Bosnyák Viktória...)

Közülük is B. M. Grapes volt az, akit leginkább szívembe zártam. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy roppant titokzatos álneve megbabonázott, másrészt annak, hogy a blogján közölt regénye nagyon megtetszett. Miatta megpróbálkoztam önmagamhoz képest nyitottabban megközelíteni újra az irodalmat. Szerencsére nem valami borzalom vágott ismét képen, hanem egy kedves, szerethető történet!

A mostanában divatos young-adult vonalat képviselő stílusban megálmodott történet lassan megtörte marcona ellenállásomat, és feladtam a bojkottot.

Egyrészt nagyon szeretem én a manapság divatos YA, misztikus lényes vagy épp disztópikus vonulatot. E szempontból minden rendben!

Másrészt eszméletlenül tetszett/tetszik az alapötlet. Tipikusan az, amit mikor megláttam, rögtön az ugrott be, hogy 'Ajj már, miért nem nekem jutnak ilyesmik eszembe!' :)

Egy faliújság, amin nem a múltban megtörténtek generálják a pletykákat, hanem a jövőbeli események borzolják a kedélyeket? Ide vele!

Egy napon a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek értesítőt. Rövidesen kiderül, hogy a hírek nem múltbéli, hanem a hamarosan bekövetkező eseményekre vonatkoznak. Egymás után furcsábbnál furcsább balesetek történnek, öröknek hitt kapcsolatok szakadnak meg, új és rejtélyes barátságok, szerelmek szövődnek. Ki írja a jövendöléseket és mit akar elérni velük? Ki lehet a sokat emlegetett, titokzatos JJ? Ki és miért akarja eltenni láb alól az idős matematika-tanárnőt? Mi köze a merényletsorozatnak egy különös, régi fényképhez?

Tavaly ilyenkor még a szerző blogján követtem figyelemmel a jövőbeli híreket. Boldogan vettem tudomásul, hogy a tíz évvel ezelőtti rémképek eloszlani látszanak, és végre itt egy kortárs magyar, aki nem a gusztustalanul otromba és felesleges képek és kifejezések egymásra halmozásával akarja megragadni a figyelmemet, hanem egy érdekes alapötlettel, olvasmányos írásmóddal, szerethető karakterekkel.

Legalábbis erre engedett következtetni a blogon megjelent pár részlet. Érdeklődésem a mai irodalom iránt újra életre kelt.

Azt azért nem mondom, hogy nagy rajongója vagyok a pár hetente felbukkanó fejezeteknek, - mivelhogy képtelen vagyok türelmesen várni, főleg, ha izgalmas a történet - ám a Jóslatok hálójában annyira megtetszett, hogy az első adandó alkalommal javaslatot tettem a megjelentetésre. (Épp azért, hogy egybefüggően a kezembe vehessem.)

Ez a nap 2011. január 16-án virradt rám, (igen, ennyire emlékszem a dátumra!) ugyanis a Könyvmolyképző körkérdést intézett a netező világhoz: Kit látnánk szívesen nyomtatásban?

S mint már említettem, önző, türelmetlen perszóna vagyok, így azon nyomban kaptam az alkalmon, és jeleztem, hogy én azt a blogos történetet nagyon szeretném könyvként a magaménak tudni.

Szép lassan érkeztek a lájkok, és csak reménykedhettem, hogy elindult valami. (Na nem mintha komolyan elhittem volna, hogy jelentős befolyásom lehet, de azért reménykedtem, hogy legalább egy ici-pici azért mégis.) :)

Aztán a nyáron mocorgást tapasztaltam B. M. Grapes háza tájáról. Örömmel vettem tudomásul, hogy folyamatban van a megjelenés.

Figyelemmel kísértem a rajongói borítókat, a szállingózó híreket, és őszre már majd' elepedtem egy előrendelési dátumért.
Belegabalyodtam én ebbe a pókhálóba elég rendesen! :)

Mert nekem ez a könyv kell! Mert érzem, hogy nagyon sokáig helytelenül mellőztem mindent, ami magyar és az én életemben íródott. Mert az alapötlet szerintem zseniális, és a kedvcsináló fejezetek alapján nem csak ez az egy erénye a könyvnek.

Kedves B. M. Grapes! Ezt még neked sem meséltem, igaz? :)

Hát csak "ennyire" várlak!

És köszönet a Könyvmolyképzőnek, hogy nem hagyja figyelmen kívül a mi csodás magyar íróinkat, azokat, akik már elkezdték megmutatni magukat, és azokat akik talán még valahol rejtőzködnek! Én még biztos tudnék ajánlani érdekes regény-blogokat! ;)

Addig meg olvasom a (nemsokára) dedikált példányomat... :D

Ó... és várom az alábbi könyveket, hogy felkerüljenek a polcomra:

• Benina: A boszorka fénye és A boszorka démona - mert titkon én is minden este arról álmodom, hogy boszorka vagyok. ;)
• Simon Tamás: Vérmacska - mert ha már a csúnya szavak miatt fordítottam hátat a magyaroknak, akkor itt az idő, hogy ez a mocskos szájú macska szétkarmolja azt. :)
• Marc Lévy: Ki nem mondott szavaink - mert az apa-lánya kapcsolat az életemben központi szerepet játszik, így egyszerűen kíváncsi vagyok arra, hogyan alakul ez ebben a könyvben.
• Gail Carriger: Soulless - mert annyira groteszk a fülszöveg alapján, hogy muszáj kifürkésznem a titkait.
• Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok - mert... ezt tényleg magyarázni kell azok után, hogy mindenki tisztában van vele, hogy a Mercy Falls farkasai a kedvenc trilógiám? :)