B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Fülszöveg: Egy nap a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek feliratú lapot, melyről rövidesen kiderül, hogy nem a múltban megtörténteket meséli el, hanem a jövőre vonatkozó jövendöléseket tartalmazza. A megjósolt események sorra bekövetkeznek. Három lány a rejtélyes jóslatok nyomába indul. Megpróbálják kinyomozni, ki írja a jövendöléseket, mi az író célja velük és ki a titokzatos JJ. Azok azonban, akik mélyen beleássák magukat a nyomozásba, életveszélynek teszik ki magukat.

A kezembe akadt, mert…

Ezek után az írónőnek hála Karácsonyra már egy dedikált példány büszke tulajdonosa voltam. :)

Közös történetünk:
Örömmel konstatáltam, hogy a blogos betekintő után még mindig élvezem a jóízű, többszörösen összetett mondatokat, a választékos szókincset. Ehhez szép lassan, ahogy egyre bontakozott ki a történet, idetársult a sok karakter, akik az amcsi írókkal ellentétben nem vegetáló növények, hanem értelmes emberi lények voltak, s még ezt fejeltük egy cikornyás, izgalmas történettel.

Néminemű beképzeltséggel állíthatom, hogy mostanában vagy nem tudok mellényúlni a választásaimat illetően vagy tényleg arany kezem van. :)

No de lássuk a részleteket!

Egy-két apró problémázásomat leszámítva ez a könyv az idei egyik legjobb, azok közül, amiket olvastam. Úgyhogy kezdeném a kevés kifogásommal, aztán elkezdek ömlengeni, mert ez a könyv… húúú… imádtam!

Hot Hill egy Chicagohoz közeli, nagyjából 600 fős település, ahol Ada Morne már két éve él, miután édesanyjának lakhelyváltást írtak elő az orvosok, gyenge tüdeje miatt. Tekintve, hogy előtte New Yorkban laktak, ez igencsak nagy váltás.

Ennek ellenére, és hála az írónak, Ada nem egy szenvelgő, hisztis kamasz, aki folyton azon vekeng, hogy miért veri őt az isten egy kisvárossal, hanem egy tökéletesen akklimatizálódott tinédzser, aki kisebb-nagyobb szokásbeli változásokkal igyekszik boldogan élni a mindennapjait.

Eddig rendben is van, de utána számoltam én ennek a 600 főnek, lévén jómagam egy 1400 fős falucskában töltöm időm 102%-át. Olyannyira kukacoskodó vagyok, hogy kikértem a pontos adatokat a suliból (általános) és kisült, hogy piciny falucskánk iskolapadjait 150 fő koptatja.

Ha csak nagylelkűen lefelezem ezt a számot, az nagyjából 70 fő. Ennyi emberrel tartanak fent középiskolát?

Bevallom, nekem ez az adat igencsak fals, s bár az élményből nem vesz el végső soron, azért mégiscsak furcsa. Úgy vélem, hogy 6000 fővel hitelesebb a kisváros, még az USA esetében is, mert 600 fő az mégiscsak egy falu. Ráadásul a kisebbik féle.

Na de ebben ki is merült a logikai hibák utáni szenyózásom, mert több nincs, illetve én nem találtam. Igaz, nem is kerestem, mert mint már mondtam, a stílus és a történetvezetés kiváló.

Illetve a szóhasználat… Itt jön a második problémám, mely egyénként nem is az én hibám, mert ezennel pofátlanul rákenem gimis magyartanáromra, aki négy éven keresztül verte a fejem az asztallaphoz, hogy mit illik a magyar nyelvben és mit nem.

Szóval az evvel és avval szavak nekem kicsit szúrták a szemem, mert bár tudom, hogy ugyanolyan létjogosultsága van, mint az ezzel és azzal szavaknak, én mégis arra lettem keményen nevelve, hogyha ilyet látok, akkor javítsam. Mert tőlem ezt követelték meg.

Úgyhogy ezt igazából azért hozom fel, mert… már pavlovi reflex.

De ezennel be is fejeztem a kötözködést, mert kell a hely a pozitív dolgoknak! ;)

Szóval az elején Ada és barátai különleges helyzettel találják szembe magukat. Egy titokzatos idegen végzős iskolaévük első napján egy Mai hírek elnevezésű cetlit helyez el a hirdetőtáblán, mint kiderül a jövőbeli történésekkel, és ezzel komoly események láncolata indul be.

Mint már korábban kifejtettem, az alapötlet hatalmas. Ráadásul nagyon szimpatikus volt, hogy Grapes úgy közelített a témához, hogy belecsempészte a jóslatok önbeteljesítő mivoltát is. Természetesen nem ment el a misztika egy pszichológiai bla-blába, de kár lett volna ezt a finom vonalat érintetlenül hagyni, s a mi írónk bizony igen ügyes kézzel komponálta meg a történéseket és a háttérben meghúzódó szálakat.

Amíg kibontakozott a cselekmény olyan jellemzésekkel és leírásokkal szórakoztatott, hogy nem hittem a szememnek. Az egészet átjárta a szellemesség, méghozzá az a nagyon jó féle. Hol finoman csípős, hol kellően sziporkázó, máskor pedig kicsit ironikus humora igazi csemege.

„Természetesen Mr. Harding megelőzött minket, ami paramétereit tekintve nem kis teljesítmény. Húsos testével a létbizonytalanság határára sodorta a tanári asztalt, valahányszor rátelepedett szegény múlt századi darabra. Az ülőalkalmatossággá avanzsált asztal most is nyögve adta meg magát a testes tanerőnek, aki fintorogva bökött az első pad felé:...”

De nem csak a küllem és a mozdulatok megfestése volt tetszetős. Itt bizony hiába is keres az ember agyalágyult szereplőket, nem talál. A 18 évesek szokatlanul értelmesek (amcsi regényhősökhöz képest), mégsem túldimenzionált minifelnőttek. Értsd: ha villog a MEG FOGSZ HALNI! NE MENJ BE! felirat, hát ők hallgatnak rá, és nem játszadoznak az idegszálainkkal a hülyeségük okán. És lám-lám, ezen életképtelen tulajdonság kiiktatásával is lehet feszültségben fürdő regényt írni, nem kellenek hozzá az erőltetett klisék.

Vagyis nagyon meg vagyok elégedve minden karakterrel. Igazi paletta a sok különböző jellemvonás, és közös jó tulajdonság, hogy mind értelmesek! Na jó, hellyel közzel, mert Michelle-t és Rhettet nem bírtam annyira, de ők eleve negatív színben feltüntetett szereplők.

Merthogy a szereplők nyomoznak, próbálják kideríteni, hogy ki a titokzatos jós, mi közük van az események alakulásához, és hogy meddig képes elmenni a merénylő, hogy megkapja azt, amit akar. (Mondjuk Adát, annak ellenére, hogy az egyik legokosabb, legértelmesebb főhősnő, akiről eddig csak olvastam, a Chaze-es problémázánál nem értettem. Szerintem teljesen egyértelműen adta magát Julie…)

A szülők és a tanárok kellemesen mellőzöttek, életszerűek és tényleg csak akkor szerepelnek, ha hangulatfestő vagy cselekmény előmozdító szerepük van. (Mondtam már, hogy a regény tele van üdítően friss, értelmes és logikus karakterrel és cselekményelemmel?) :)

Bevallom, az elején még le tudtam tenni a könyvet, mert tekintve a szemgyönyörködtető vastagságot, az események kellemesen ráérősen indulnak be, na de aztán a felétől? Gyakorlatilag beleragadt a kezembe a könyv!

B. M. Grapes nem félt olyan húzásokhoz folyamodni, amit ki sem néztem volna belőle. Nem azért, mert nem tartom alkalmasnak rá, csak nem hittem volna, hogy még fokozni tudja az ámulatomat.

Mindenféle poénlelövés nélkül jelzem, hogy Aaron és Jonathan alakja, no meg a legvége… hááát… eszméletlen! Esz a fene, úgy irigykedem. Bárcsak én is tudnék egyszer egy ilyen nagyszerűen összerakott regényt írni!
És ide is bárcsak tudnék valamit írni a történetről, anélkül, hogy fel ne fednék fontos részleteket. Olvasni kell! ;)

De azért jöjjön egy SPOILERES kérdés az írónőnek!

Kedves Grapes! Hogy merted kinyírni a kutyát?

SPOILER VÉGE!

Ugyanis a sejtelmes nyomozás elejétől a végéig tökéletesen összerakott, melyet az írónő tökéletesen kézben tart. Végig fenntartja az érdeklődést, apró utalásokkal segít előrébb a megfejtéshez, vagy visz teljesen tévútra. Annyira kidolgozott és cikornyás, hogy leborulok ezelőtt a gógyi előtt. (Már elnézés a szóhasználatért! :D)

És emellé még kapok egy olyan bájosan édes romantikus szálat, hogy… ohhh… A csókjelenet… Éjjel kettőkor azért vicces egyedül, hangosan sóhajtozni, mert még félreértik, de egyszerűen nem bírtam ki. Annyira szépen meg lett írva. De nem csak Ada és Daniel története, hanem minden egyes szereplőé is. Igazi, szívet melengető románcok ezek, melyekből talán egy picivel erősebb dózist is elbírtam volna, de így legalább nem lehet rásütni, hogy cukorszirupos. Bár az is igaz, hogy én azt nagyon szeretem, de így legalább a marconább lelkületű közízlés is imádhatja a romantika részét (is).

Talán a komolyzenei résznél éreztem picit túlzásnak a dolgokat (Twilight?), de aztán jobban belegondoltam, és tudjátok mit? Én Wagnert szeretem és a Lohengrint, tehát ha ismer valaki egy magas, helyes, barna huszonévest, aki hozzám hasonlóan rajong az úriember munkásságáért, akkor ne habozzatok, és kommenteljétek be. :)

Összességében viszont túlzás nélkül állítom, hogy a Jóslatok hálójában a Vörös Pöttyös vonulat csúcsa. Nem mondom, hogy hibátlan a könyv, de a legtökéletesebb YA, amit ugyanolyan bátran és lelkesen ajánlok a tizenéveseknek, mint a korombelieknek. Sőt! Mostantól szent hadjáratom, hogy addig járok az összes, környékbeli könyvtár nyakára, míg be nem szerzik a könyvet legalább egy példányban, mert ez egy fantasztikus könyv! Gratulálok Grapes!

Kiadó: Könyvmolyképző

Borító: Ismerve a könyv tartalmát, azt kell, hogy mondjam, az amúgy is nagyon szép kivitelezés egyben a létező legtalálóbb is. Külön köszönet a hátul található tartalomjegyzékért, ahová a nyomozásom során sokszor kellett lapoznom. ;)

Kedvenc karakter: Na ez most igen szemét kérdés magamtól, mert szinte mindenkit imádtam. De legyen: Mrs. Benett, Ada és Daniel! ;)

Anti karakter: Én a Michelle féléket nem szeretem.

Világkép: ugyebár a 600 főt leszámítva… hibátlan! Isteni volt a srácokkal nyomozni!

Értékelés: 

A könyvért köszönet B. M Grapesnek és a Könyvmolyképző Kiadónak!